Mozgalmak, pártok, irányok
- Részletek
- Napi apró
- 2011. november 02. szerda, 04:22
- Lendvai L. Ferenc
Valóban csak lelkes egyetértéssel lehetett nézni a hatalmas tüntetést, amelyet civil mozgalmak szerveztek az évfordulón. És én azt is csak egyetértéssel tudom fogadni, hogy a civil mozgalmak némelyike a párttá alakulást fontolgatja. Bár a múltkor azzal a címmel cikkeztem, hogy „Kicsit sok ellenzék”, ez a „kicsit sok” természetesen csak abban az esetben igaz, ha a sokféle irányzat nem tudná magát végül egységbe fogni.
Mert ennek vannak akadályai, és az egyik első kétségtelenül a szembenállás a pártformációkkal (minden pártformációval). De ez a civilek esetében csak afféle ártatlan és naiv sancta simplicitas. Amikor politikai véleményformálók, afféle fordított Kasszandrák (mert minden szavukat elhiszik, csak egy sem igazolódik be) képviselnek ilyesmit, s engednek szabad utat gyűlöletüknek a „vezérekkel” szemben, azt nem lehet így tekinteni. Pártokra és vezetőkre – és nekik ezt tudniuk kellene – azért van szükség, mert a puszta mozgalmak akárhány és akármekkora tüntetéseken fejezhetik ki, hogy „nem tetszik a rendszer”, attól az nem fog megdőlni.
Ugyanezért kár megsértődni azon is, ha valaki az elméleti iránymutatást hiányolja az impozáns tüntetésről. Megfontolt irány nélkül ugyanis csak a falnak lehet menni. Ha a tüntetők azt tapasztalják, hogy lelkesedésük nyomán nem történik semmi, legközelebb nem fognak tüntetni sem. Ezért a mozgalmak vezetőinek minimum azt meg kell mondaniuk előbb vagy utóbb (mondjuk legkésőbb a választások előtt), hogy mégis melyik pártra érdemes szerintük szavazni.
Hogy most talán kicsit sok lesz ezekből a pártokból, nem baj. Van még idő, hogy kiforrják magukat, hogy maga a helyzet is kiforrja magát. Meg fog mutatkozni majd, melyik pártra lehet, és az is, hogy melyikre érdemes a szavazatunkat adni.
(Lendvai L. Ferenc)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
