Nagytőke
- Részletek
- Napi apró
- 2010. máj. 12. szerda, 11:17
- Lendvai L. Ferenc
A Népszabadság nemrégiben elemző írást közölt arról, miért is állt a magyar nagytőke a választásokon győztes párt mellé. Az írásban megszólal „egy befolyásos üzletember, akinek a véleményére minden kormánynak illik adnia”. Ő azt mondja, az első szociálliberális kormány idején még jó volt a viszony a politikai vezetés és a magyar nagytőke között, de aztán kaptak egy „nagy pofont” az elmúlt 8 év kártékony politikájától. Hogy miben is állt ennek kártékony jellege? A befolyásos üzletember erre, akinek a véleményére minden kormánynak illik adnia, fölmondja a közismert, már többször tételesen megcáfolt propagandaszólamokat, miszerint a kormány a költségvetési adatszolgáltatás megszegésével, szóval hazugsággal maradt hatalmon, illetve hogy 8 éves kormányzása eredményeképpen „éllovasból sereghajtók lettünk”. Majd fölsorol két konkrét sérelmet: a volt miniszterelnök az elhírhedt beszédében „kioktatta” az elismert bankszakembert, egy ülésen pedig az ismert pénzembert. Nos, kétségtelenül tett rájuk bíráló megjegyzést, mindazonáltal például „offshore-lovagnak” nem nevezte őket.
A konkrét kérdésre, hogy mi volt az elmúlt 8 év gazdaságpolitikájának alaphibája, a befolyásos üzletember, akinek a véleményére minden kormánynak illik adnia, azt mondja, hogy a kormány szociálpolitikája: „úgy pénzt osztani, hogy nem várunk cserébe semmit, nem motiváljuk a segélyen élőket, hogy tegyenek valamit a felkapaszkodásukért”. Ez a bírálat akár helytálló is lehet – de hogy ez lenne a gazdaságpolitikai alaphiba és a tőke alapsérelme? Ugyan! Aminthogy azt is elég komikus „traumatikus élménynek” nevezni, hogy meggondolatlanul módosították 2003-ban (!) az árfolyamsávot, s ezzel a forintot túlerősítették (ami persze tényleg kedvezőtlen a magyar exportra nézve), annál is inkább, mert ez az akkori jegybankelnök műve volt, aki viszont egyáltalán nem volt a kormány embere.
De ennek az utolsó megjegyzésnek legalább van valami értelme, és fölsejlik mögötte a nagytőke valóságos problémája a kormánnyal. Az ugyanis, hogy nem folytatott (vagy nem eléggé folytatott) protekcionista gazdaságpolitikát, ami tényleg a magyar nagytőkések érdeke. Hogy általában a magyar nemzetgazdaságnak és konkrétan a magyar lakosságnak is érdeke-e, az őket természetesen nem érdekli. Mindent összevéve: ha ennek a befolyásos üzletembernek a véleményére tényleg minden kormánynak illik adnia, az csakis az általa elfoglalt pozíció miatt lehet így.
(Lendvai L. Ferenc)