Még egyszer a burkáról
- Részletek
- Napi apró
- 2011. szeptember 25. vasárnap, 01:42
- Lángh Júlia
Krémer Ferenc: A burka és a szégyen |
Én nem rendelkezem Krémer Ferenc lenyűgöző magabiztosságával, hogy azzal intsem le a véleményemmel nem egyező írás szerzőjét, miszerint „fogalma sincs róla, mit beszél”, „semmit sem ért a demokráciából”, „totálisan félreérti a konfliktust” és ehhez hasonlók (A burka és a szégyen). Cikke lényegével egyébként – „a nők egyenlősége a demokrácia minőségének legfontosabb és legérzékenyebb mutatója” – magától értetődően egyetértek, de közben nagy csodálkozással figyelem, mekkora indulattal ment neki Friss Róbert írásának a burka viseléséről, egyenesen azt a meglepő következtetést levonva, hogy az efféle gondolkodásmód vezetett a mai magyar állapotokig.
Érdekes, hogy a burka-ügy mennyi rejtett indulatot tud felszabadítani, ami mögött érzésem szerint az iszlámtól való, ki nem mondott félelem szokott meghúzódni. A női arcot elfedő burka és nikáb viselésének törvényi tiltása Franciaországban is szenvedélyes vitákat váltott ki, sok érvvel pro és kontra egyaránt. A gond az, hogy az ily módon leegyszerűsített kérdésekben – igen vagy nem, fekete vagy fehér, tiltsuk vagy ne tiltsuk – csak sarkított vélemények jelenhetnek meg, a dolog természetéből következően. Büntessük, vagy ne büntessük.
Olyan ez, mint a szabadság fogalma. Határai addig terjednek, amíg mások szabadságát nem sértik. Törvényileg tiltani valamit attól a határtól kezdve kell, ahonnan másoknak árt. A törvénynek az embert nem önmagától kell megvédenie (rég rossz, ha ezt próbálja tenni), hanem mások esetleges ártalmaitól. Aki burkát visel, a sok mindent jelképező fátyol kötelező viselése mellett aláveti magát mindannak a megaláztatásnak, amelyeket Krémer teljesen jogosan felsorol. De önmagától nem menthetjük meg ezt a nőt, ahogy az apjától, a férjétől sem. Öltözködésmódjával pedig csak annyiban árthat másoknak, amennyiben látványa az utcán sértheti az ízlésünket vagy a nézeteinket.
Sokszor érvelnek azzal, hogy ha nálunk él, a mi hazánkban, nyelvünkben, kultúránkban, ha mi befogadtuk (már ha befogadtuk), akkor éljen a mi normáink és értékeink szerint. Erre akár törvénnyel is kötelezzük. Ezt hívják, végső soron, erőszakos asszimilációnak: legyen olyan, mint mi, hasonuljon, olvadjon be úgy, hogy ne különbözzön, és akkor majd nem fog zavarni. Ebben a konkrét esetben: vegye le azt a fátylat, amelynek viselésére férfiak uralta vallása kötelezi, ne annak engedelmeskedjen, hanem nekünk. Mert a vallásnak igenis van szerepe a történetben.
A tiltás ugyanis lényegében azt jelenti, hogy nem tűrjük el ezt a jelképet a köreinkben, nem tűrjük el, hogy az utcaképünkbe, az országimázsunkba beleférhessen egy látványosan az iszlám világhoz tartozó nő. Ezt bizony úgy szokták hívják, hogy intolerancia. Ez egyenesen annak a kétségbe vonása, hogy higgadt párbeszédet folytathasson egymással az európai fehér polgárok és az arab moszlim hívők világa. Pedig nincs más út, mint az egymásra figyelő párbeszéd. Mert a másik a pokolba vezet.
Bizonyára azért ragaszkodom a tiltásmentes párbeszédhez, mert egy kis ideig moszlim környezetben éltem, fekete-afrikai, szelíd szunniták között. Eszükben sem volt engem soha bántani, de megtéríteni sem, csak sajnáltak, hogy nem vagyok moszlim, mert őnekik jó, hogy ők azok, mondták. A nők egyébként ott nem viseltek semmilyen fajta fátylat. Azért is sokszoros gyilkosok azok az átkozottak, a 9/11 kitervelői és végrehajtói, mert a több ezer halottal és a fizikai rombolással egyenrangú pusztítást végeztek a lelkekben a háborús tudatállapot fenntartásával és az örök gyanakvás, bizalmatlanság növelésével.
Ami pedig a moszlim nő szabadságát illeti, azon csak mosolyogni lehet, ha egy fehér férfi akarja felszabadítani a moszlim nőt. Egyáltalán, ha egy férfi, sőt egyáltalán, ha valaki más. Ismerik az alapesetet. A jócselekedetek után érdeklődik a cserkész/úttörő vezető Pistikétől. Jelentem, az egész csapat átkísért egy vak nénit az úton. De miért kellett ehhez az egész csapat? Mert nem akart átmenni.
(Lángh Júlia)
Krémer Ferenc: A burka és a szégyen |
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
