A burka és a szégyen
- Részletek
- Napi apró
- 2011. szeptember 24. szombat, 04:28
- Krémer Ferenc
Krémer Ferenc: A burka és a szégyen |
A magyar értelmiség szégyene Friss Róbert írása a szeptember 23-i Népszabadságban. Mint egy állatorvosi lovon, tanulmányozni lehet rajta mindazt, ami a mai magyar állapotokig elvezetett. Például azt, hogyan lehet egy társadalmi konfliktust totálisan félreérteni, hogyan lehet olyan összefüggésbe helyezni, ami lehetőséget ad a mellébeszélésre, és mindennek eredményeként hogyan lehet elfogadtatni a kiszolgáltatottságot.
Röviden a történet: Franciaországban, Európában először, életbe lépett az a törvény, amely tiltja a burka és nikáb viselését. A törvény alapján a bíróság pénzbüntetésre ítélt két nőt, akik ilyen öltözetben tüntettek a törvény ellen. Friss Róbert ezt Európa szégyenének nevezi, majd az állam és az egyház elválasztása, az iszlám- és idegenellenesség, valamint a francia belpolitikai harcok keretébe helyezve értelmezi és utasítja el. Látszólag nagyon demokratikus álláspontot képvisel, hiszen cikke végén Európa nyitottságára, befogadó kultúrájára hivatkozik, mondván „A burkába csomagolt probléma inkább az: fel tud-e mutatni ma Európa olyan közösségi és egyéni életet, amelyhez igazodni, amelynek értékeit elsajátítani feltétlenül szükségét érzi bárki, aki ide költözik? Erre a kérdésre egy begombolkozó Európa nem fog választ találni. Az idegenség hisztérikus elutasítása a gyengeség legbiztosabb jele.”
Azt állítom, hogy Friss Róbert a burka melletti állásfoglalásával a polgári társadalom és a demokrácia legalapvetőbb értékei ellen intéz burkolt támadást. Nem vádolom őt semmivel, nagyon is valószínűnek tartom – bár nem tudhatom –, hogy fogalma sincs róla, mit beszél. Feltehetőleg azt hiszi, hogy most aztán megvédte az európai értékeket, és talán még igaza is van. Európának ugyanis vannak ilyen kulturális hagyományai is. Én azonban a polgári Európa értékeiről beszélek. Hadd mondjam el részletesebben is, mire gondolok.
A polgári Európa egyik megkérdőjelezhetetlen alapértéke az egyének egyenlősége. Legyenek ők öregek vagy fiatalok, szegények vagy gazdagok, tanultak vagy tanulatlanok, ateisták vagy vallásosak, tartozzanak bármely nemzethez vagy etnikai csoporthoz, és amiről éppen most beszélünk: akár nők akár férfiak. Ez utóbbi olyannyira fontos, hogy valamennyi társadalmi viszonyunk minőségét az határozza meg, milyen a nemek közötti társadalmi viszony a szexualitástól a politikáig. Amennyiben a nők alárendelt, szolgai helyzetben vannak a szexben és a családban, akkor a társadalomban mindenütt máshol is elfogadhatónak tűnnek az alá-fölérendeltségi viszonyok. Ideje lenne megérteni, hogy nemcsak a nők, hanem a férfiak, gyermekek és az idősek, sőt minden a domináns kultúrától eltérő csoport kiszolgáltatottságáról van szó. A nők egyenlősége ezért a demokrácia minőségének legfontosabb és legérzékenyebb mutatója.
Semmit sem ért a demokráciából az, aki vallási kérdésként kezeli a burkát, és pláne nem, aki darabszámra méri a jelentőségét (mindössze néhány ezren viselik – írja Friss Róbert). A burkának semmi köze az állam és az egyház elválasztásához, és betiltásának semmi köze az idegenek elutasításához. Nem kétséges, a bevándorlás-ellenes jobboldali politikai csoportok igyekeznek a saját javukra felhasználni, Friss Róbert pedig segít nekik.
A burka a nők totális alávetettségének szimbóluma, azaz az egyenlőség abszolút tagadása. A burka olyan, mint egy mozgó ketrec, amelyben a férfiak úgy hurcolhatják magukkal a nőt, mint valamiféle veszélyes, de értékes állatot. A burkába öltöztetett nőt megfosztották a testétől. Nem érdemes ennek védelmében a hagyományokra hivatkozni, mert akkor a nemi erőszakot is védeni kellene, hisz az is hagyomány szerte az arab és a keresztény világban. A különbség legfeljebb annyi, hogy a muszlim kultúra nem volt prűd és álszent, mint a keresztény, ezért nyíltan beszélt arról, hogyan kell megerőszakolni egy nőt.* A nemi erőszak és a burka ugyanazt teszi a nővel, nincs közöttük különbség.
Azzal sem érdemes érvelni, hogy maguk a nők is elfogadják, sőt helyesnek tartják a burka viselését. Az alávetettség akkor válik tökéletessé, amikor maga a testétől és személyiségétől, és szabadságától megfosztott ember is elfogadja. A nők feletti uralmat pedig már évezredek óta csiszolgatjuk, tökéletesítgetjük, mi férfiak. De aki európainak tartja magát, annak válaszolnia kell arra a kérdésre, hogy emberi jog-e rabnak lenni és lemondani a saját testünkről?
(Krémer Ferenc)
______________
* Bizonyítékként elég talán Muhammad an-Nefzawi: Az illatos kert című művére utalni (Medicina, 1987), ahol a 107. oldalon magától értetődő természetességgel írja le lépésről-lépésre a nemi erőszak „helyes” módját.
Lásd még hírösszefoglalónkat: Le Monde: Európai konzervatív erők a nők alapjogait vonják kétségbe
Krémer Ferenc: A burka és a szégyen |
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!