Le Monde: Európai konzervatív erők a nők alapjogait vonják kétségbe
- Részletek
- Szemle
- 2011. szeptember 23. péntek, 03:34
- Galamus-csoport
A Le Monde-ban jelent meg a Le Planning Familial [családtervezés] nevű szervezet főtitkára, Marie-Pierre Martinet és országos elnökségi tagja, Christine Mauget írása. Azokat az európai – köztük a magyar – és amerikai hatalmi törekvéseket veszik számba, amelyek a nők alapjogát támadják.
„Néhány hónap óta számos európai ország olyan intézkedéseket kezdeményezett, amelyek támadást jelentenek a szexuális jogokra, és különösen az abortuszhoz való jogra nézve. Ehhez a világválság és a belőle következő megszorítások szolgálnak ürügyként, hogy nevetséges megtakarítások leple alatt Európa legkonzervatívabb erői kétségbe vonjanak jogokat, köztük a nők jogait. Annak ellenére, hogy számos nemzetközi hatóság megerősítette: a népek fejlődésének, beleértve a gazdasági fejlődést is, feltétele a férfiak és nők politikai egyenlősége, a lányok hozzáférése az oktatáshoz, a családtervezés és a fogamzásgátláshoz, illetve az abortuszhoz.
Így augusztus 31-én, amikor Lengyelország átvette az EU elnökségét Magyarországtól, a lengyel parlament alsóháza arról a törvényjavaslatról tárgyalt, amely teljesen megtiltaná az abortuszt. A javaslatot az a szabad döntés-ellenes mozgalom nyújtotta be, amelyet az ultrakonzervatívok támogatnak, és amelyet a hatalmon lévő liberális jobboldal nagy része elvetett, kis többséggel. De elvetette annak a baloldali képviselőnek a javaslatát is, aki az abortusz liberalizálását javasolta a terhesség 12. hetéig, a költségek átvállalásával együtt.
Mindez annak ellenére van így, hogy májusban az Emberi Jogok Európai Bírósága elítélte Lengyelországot a már eddig is erősen megszorító jellegű abortusz-szabályozás terén meglévő hiányosságok miatt. 2010 végén ugyanez a bíróság Írországot szólította fel, hogy tekintse át az abortuszról szóló szabályozását. 2011. augusztus 30-án Svájc ítélt elfogadhatónak egy abortuszellenes közeg által kibocsátott kezdeményezést. A szöveg azt követeli, hogy a terhesség-megszakítást és ikerterhesség esetén a szelektív terhesség-megszakítást töröljék az alapbetegbiztosítási térítések közül, kevés kivételtől eltekintve. A svájciak tehát szavazni fognak erről.
2011 szeptemberében az orosz parlament, a Duma fog dönetni arról a szövegről, amely az ortodox egyház aktív részvételével készült, és amely megtakarítás ürügyén a nőre terheli az abortusz költségeit, és amely személyiségnek tekinti az embriót. Itt is többféle kényszert terveznek: a férjezett nők kötelesek lennének csatolni férjük írásbeli felhatalmazását az abortuszra, abortuszellenes dokumentumok megnézésére és olvasására kényszerítenék őket.
Magyarország még uniós elnöksége alatt, májusban indított széles körű kommunikációs kampányt az abortusz ellen, méghozzá az Európai Unió társadalmi szolidaritást célzó pénzalapjaiból. Mindezt az után, hogy áprilisban elfogadták az új alkotmányt, amely a 2. cikkelyében kötelezi magát rá, hogy „fogantatásától védi a magzati életet”.
A spanyol ellenzék nyíltan közölte, hogy ha 2011 novemberében, az előrehozott választásokon kormányra kerül, felül fogja vizsgálni a tavasszal hatályba lépett abortusztörvényt.
Vajon a globalizáció hatásának kell-e tekintenünk ezeket a kezdeményezéseket? Azokról az elképzelésekről van-e szó, amelyeket különösen védenek az Egyesült Államokban, ahol egyre szaporodnak az abortuszhoz való jog ellen irányuló, elszánt kezdeményezések? 2011 első negyedévében nem kevesebb mint nyolcvan törvényt szavaztak meg az amerikai törvényhozók, hogy megszigorítsák az abortuszhoz való hozzáférés feltételeit. Mindez vajon a 2010. novemberi választások eredménye-e vagy a 2012-es elnökválasztás előszele, amelyet a republikánusok és a konzervatív ’Tea Party’ mozgalom fúj? Visszatérünk a globalizált erkölcsi rendhez?
A visszatérés az erkölcsi rendhez jelszava, amit gazdasági kényszerek ürügyén politikai és demagóg célzattal használnak, és amelynek a nők – a népesség fele – a nagy vesztesei, igencsak nyugtalanító. […] Kijelöli az utat ahhoz, hogy politikailag igazolja a polgári, társadalmi és gazdasági jogok kétségbevonását. […] Felfoghatatlan, hogy a 21. században ennyire visszaszoruljon a nők és a férfiak egyenlősége, holott még oly sok országban meg sem született.”
„2008 szeptemberében egy összeurópai tanácskozás, amely 'Az abortuszhoz való jog: mi a tét az európai nők számára?' címet viselte, és a Le Planning familial szervezte a francia uniós elnökség keretében, a jelen lévő 17 európai ország egyhangú szavazatával elfogadott egy zárónyilatkozatot. Ez megerősítette, hogy 'a saját testünkkel való rendelkezés joga alapjog, amely lehetővé teszi, hogy a nők egyenlőként éljenek egy igazságosabb, demokratikusabb társadalomban'. A nyilatkozatot egy szolidaritási felhívás követte, amely rendkívüli figyelmet kér valamennyi haladó szellemű és öntudatos polgári erőtől, és felszólít egy olyan széles körű hálózat létrehozására, amely a különbségek mellett is egységes akart alapján megteremti az európai szolidaritást, a szabad és egyenlő nők és férfiak szolidaritását.
Több mint sürgős, érvényt szerezni ennek a nyilatkozatnak, mert azoknak a nőknek és férfiaknak, akik minden országban harcolnak a döntés jogáért és az abortuszhoz való jog kiszélesítéséért, támogatásra és védelemre van szükségük. A nők azon alapvető jogának elismerése, hogy szabadon eldönthetik, akarnak-e és mikor gyerekeket… egyben az európai demokrácia tétje is.”
__________________
Lásd ehhez Bitó László nagy írását a Népszavában – Készülés a kétharmados cunamira –, amelyben részletesen tárgyalja, orvosi, élettani, jogi, szabadságjogi szempontból az Orbán-féle magyar alkotmánynak a Le Monde-cikkben is idézett félmondatát („a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”), és a belőle következő kétharmados törvény veszélyeire figyelmeztet. Mert, mint írja, „csak saját magunkat hibáztathatjuk, ha nem készülünk fel a már beharangozott őszi sarkalatostörvény-cunamira”.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!