Lélekbúvár – A Wikileaks-iratokhoz
- Részletek
- Napi apró
- 2011. szeptember 04. vasárnap, 04:32
- Sz. Bíró Zoltán
Lehet, hogy Gyurcsány jól érezte magát az oroszok társaságában, lehet, hogy nem*. Én ezt nem tudom, miután nem vagyok lélekbúvár. Azt viszont kifejezetten képtelen feltételezésnek gondolom, hogy ha valóban kedvelte az oroszokat, annak oka a nyugati vezetők körében érzett kisebbségi komplexusa lett volna. Ha valamit, hát ezt roppant nehezen tudom vele kapcsolatban elképzelni. Persze tévedhetek, és a lélekbúvár diplomaták látták jól a helyzetet. Ám még ha így is lenne, nem kellett volna elgondolkodniuk azon, hogy az állítólagos személyes motiváción túl más, ennél sokkal súlyosabb okai is lehetnek annak, hogy Gyurcsány miniszterelnöksége idején próbált tárgyszerű és intenzív kapcsolatokat kialakítani Moszkvával. Vajon ezek a derék diplomaták miért nem gondolkodtak el ezen? Miért gondolták, hogy e mögött csak valami személyes motiváció húzódhat meg?
Pedig nem lett volna ördöngösség észrevenni, hogy az állítólagos személyes elragadtatásnál sokkal fajsúlyosabb körülmények terelték 2005 és 2008 között Gyurcsányt az oroszokkal való intenzívebb kapcsolattartás fele. Legalább három ok, illetve körülmény világosan látszik. Ezek érzékeléséhez még különösebb elmeélre se lett volna szükség.
1. Az első ok, ami Gyurcsányt az oroszok felé terelte azzal a racionális és a magyar politikai közösség többségének érdekét szolgáló felismeréssel függött össze, hogy a két ország közti gazdasági kapcsolatok élénkítése a politikai kapcsolatok konszolidálásán át vezet. Itt Gyurcsány nem tett mást, mint folytatta a Medgyessy Péter által elkezdett kurzust. És ennek meg is lett az eredménye. A két ország közti gazdasági kapcsolatok volumene 2002-től 2008-ig – a globális válság oroszországi és magyarországi begyűrűzéséig – rendkívül dinamikusan növekedett. 2002-ben a két ország közti áruforgalom még csak 2,7 milliárd USD-t tett ki (a magyar export: 455 millió USD, az import: 2284 millió USD), míg hat évvel később már meghaladta a 14 milliárd USD-t (magyar export: csaknem 4 milliárd USD, az import: 10,2 milliárd USD). Ez rendkívül gyors – hat év alatt több mint ötszörös – növekedést jelentett, ráadásul úgy, hogy a magyar kivitel több mint nyolcszorosára nőtt, miközben az Oroszországból származó behozatal csak fele ilyen gyorsan bővült. Történt ez épp azokban az években, amikor az energiahordozók ára felettébb ütemesen nőtt. 2003 végén az olaj hordónkénti ára még 40 dollár alatt van, hogy 2008 nyarára elérje a 147 dolláros csúcsot. Nem tudom, mi lett volna, ha eközben nem tudott volna olyan dinamikusan bővülni az Oroszországba irányuló magyar export. Az energiáért – az olajért és gázért – mindenképpen fizetni kellett, miközben a számunkra szükséges tételben például a gázt nem is lett volna mód máshonnan beszerezni. Úgyhogy nem is értem a diplomáciai jelentésnek azt a tételét, hogy Gyurcsány túlértékelte az oroszokkal való gazdasági kapcsolatok jelentőségét. Erre mondják, hogy kibicnek semmi sem drága…
2. A másik körülmény, ami oly látványossá tette ezekben az években Moszkva és Budapest „közeledését”, egy tőlünk teljesen független fejlemény következménye volt. Mégpedig annak a következménye, hogy 2004 őszén az ukrajnai politikai fordulatban játszott aktív lengyel szerepvállalás miatt pillanatok alatt lehűlt Moszkva és Varsó akkor már több éve tartó kiváló kapcsolata.
3. És végül volt még egy harmadik ok is, ami szükségessé tette az intenzív párbeszédet. Mégpedig az, hogy épp ezekre az évekre esik az oroszok által meghirdetett Déli Áramlat-projekt pályára állítása. Ilyen stratégiai jelentőségű terv elindítása önmagában indokolttá tette a gyakoribb politikai érintkezést Moszkva és Budapest között. (Nem mellesleg – még ha erről nem is szokás beszélni – az eredetileg orosz-olasz projektként induló terv, illetve a hozzá való csatlakozás kapcsán nem Putyin keresi meg a magyar miniszterelnököt, hanem az akkori olasz kormányfő, Romano Prodi. És ennek nagyon egyszerű az oka: az észak-afrikai energiaszállításoknak kiszolgáltatott Olaszország számára ugyanis a Déli Áramlat ugyanazt a diverzifikáló szerepet töltené be, mint számunkra a Nabucco. Amikor tehát a magyar kormányfő rábólint a tervre, akkor nemcsak a magyar gázellátás biztonságának növelését tartotta szem előtt, de egy szövetséges EU-tagállam biztonsági szempontjait is. 2008 őszétől azonban az is látszik, hogy nemcsak a Nabucco megvalósítása ütközik komoly akadályokba, de a globális válság nyomán – illetve az európai gázpiacon az utóbbi két évben végbement jelentős változások következtében – immár a Déli Áramlat jövője is erősen elbizonytalanodott.)
Talán ennyi is elég annak belátásához, hogy Gyurcsány – még ha esetleg lehettek is személyes motivációi – nem az érzelmeire hallgatva, hanem nagyon is racionális okokból, a magyar politikai közösség többségének érdekeit szem előtt tartva próbálta alakítani a magyar-orosz kapcsolatokat.
(Sz. Bíró Zoltán)
__________________
* Lásd a Wikileaks nyilvánosságra hozott diplomáciai iratait, illetve az erről szóló ismertetést az Origón: „Az elemzés szerint miközben Gyurcsány gyakran hangsúlyozta a transzatlanti kapcsolatok és a nyugati értékek iránti elkötelezettségét, valójában Oroszország és Ukrajna felé fordult szívesebben. Putyinról és Oroszországról érezhetően jóval nagyobb lelkesedéssel beszélt, mint a nyugati kapcsolatokról. Az elemzés megjegyzi, hogy csak az előző egy évben háromszor találkozott személyesen Vlagyimir Putyin orosz elnökkel” stb.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!