Kampánykezdet
- Részletek
- Lendvai L. Ferenc
- 2010. január 27. szerda, 05:18
A kampány állítólag csak most kezdődött el, már ti. hivatalosan, azzal, hogy mindent megfontoló és mindent meggondoló elnökünk kiírta a választások időpontját. A valóságban városainkat, így elsősorban is Budapestet, már régóta elárasztották a választási óriásplakátok. Legalábbis a nagy jobboldali-populista párté egészen biztosan. Mert bár lehetett látni képeket a médiában a szocialista párt óriásplakátjairól is, azonban az utcán vagy a metrón közlekedve gyakorlatilag csakis a populista párt plakátjaival találkozhattunk, azokkal viszont lépten-nyomon. Mondjuk 5 percenként, átlagban: a Belvárosban percenként, Rákosborzasztón kétségtelenül ritkábban. Ezeknek a kampánykezdet előtti kampányplakátoknak mármost hatalmas hasznuk van, mind eszmeileg, mind anyagilag. Eszmeileg azért, mert már a kezdet kezdete előtt rárontanak a járókelőkre, s kifejtik minden mást megelőző reklámhatásukat. Anyagilag pedig azért, mert – lévén, hogy „nem a kampányidőszakban” jelentek meg – ezek költségeivel nem kell elszámolni.
Továbbá már jó ideje folyik a nagy vita is a kampány első nagy témájáról: a nyugdíjakról. Ennek tartalmába részletesen nem mennénk itt bele; épp most írt róla remek cikket egy kiváló közgazdász és publicista a Népszabadságban. Csak két megjegyzést a dologhoz. Az egyik tartalmi: a populista párt fő ígérete az, hogy „megőrzi” a nyugdíjak reálértékét. Néhány hónapja ugyan ezt még úgy mondták, hogy „befagyasztják”, de hát úgyis tudjuk, hogy most is ugyanazt értik rajta, csak finomabb szóhasználattal. Tényleg, mennyivel jobban hangzik! És a reálértékről majd lehet mindenféle remek statisztikákat csinálni, amelyek mindent bizonyítani fognak (és mindennek az ellenkezőjét is). A nyugdíjasok valószínűleg emlékeznek még rá, hogy 1998-ban is ez volt az ígéret, s arra is, hogy mi történt utána… A másik megjegyzésem formai jellegű. A párt alelnöke, aki nemcsak a nyugdíjak anyagi fedezetével törődik, hanem a versenysportéval is (azt azonban nem megőrizni, azaz befagyasztani óhajtja, hanem nagyságrendekkel emelni, elvégre egy ország nagyszerűségét nem az idős emberekről való gondoskodáson kell mérni, hanem az olimpiai érmeken), levelet írt minden nyugdíjasnak, többek közt a föntebbi nagy ígérettel. Csak azt nem értjük, honnan tudta a címüket. Rendben: a postás tudja, kinek visz nyugdíjat. De annak a címe honnan került elő, aki bankszámlára kapja? Csak nem valami ügyes Zrt. segédkezett a dologban?
A formálisan a kampánykezdet előtt kirakott populista óriásplakátok tehát kint maradnak az utcákon a kampánykezdet után is, a formális kampánykezdet előtt kiküldött agitációs anyagok meg úgyszintén ottmaradnak a nyugdíjasoknál, föltéve, ha nem dobták őket rögtön a szemétbe. Ellenben ha a kormány a saját működéséről szóló, valóban korábban elkezdett és a kampánytól valóban független tájékoztatását nem fejezi be a kampánykezdetkor azonnal, hát az a populista párt szerint valami egészen szörnyű módon szabálytalan választási agitáció. Ugyan miért? Talán indul a választásokon a kormány? Vagy a kormányfő? Nemhiába a populista pártban találták ki a „trükközés” fogalmát: ők aztán nagyon tudják, mi fán terem. Ez a párt ugyanis nem egyszerűen hazudik. Ő álszent módon, képmutatóan hazudik. Kampánykezdet előtt csak nemhivatalosan, kampánykezdet után már hivatalosan is.
