A kapitalizmus törvényei
- Részletek
- Napi apró
- 2011. augusztus 10. szerda, 04:07
- Lendvai L. Ferenc
Amikor a múltkor arról írtam, hogy a világkapitalizmus előbb-utóbb, bár inkább a távoli, mint a közeli jövőben, föltehetőleg bele fog ütközni (ökológiai) korlátaiba, nem gondoltam, hogy ez egy újabb tőzsdepánik formájában előrejelzést adna. Amint nem is ad. Viszont amikor azt írtam, hogy egy ilyen válságnak az állítólag hanyatló Nyugattól függő Köztes-Európa meg fogja inni a levét, nem tévedtem. Már most issza. A svájci frank egekbe menetelése az adott helyzetben törvényszerű, még ha azok a hitelfölvevők, akik a nekik kedvező árfolyamok idején boldogan dörzsölték is a markukat, most csodálkoznak, amiért változik az árfolyam.
De nemcsak ők nem értik a törvényszerűségeket. Az Egyesült Államok leminősítése után méltatlankodó hangokat lehetett hallani vezető nyugati politikusoktól, miszerint véget kellene vetni a hitelminősítő triumvirátus diktatúrájának. Ezek az emberek azonban súlyos szereptévesztésben vannak. A hitelminősítőket nem ők fizetik, és nem ők rendelik tőlük a minősítéseket. Hanem a befektetők. És ha a befektetők hisznek a minősítőknek, akkor mindenki más a feje tetejére állhat, ha meg nem, úgyis érdektelen, amit mondanak.
Ennél nagyobb és ostobább értetlenséget csak a magyar kormány, illetve annak képviselője tudott fölmutatni, amikor arról beszélt, hogy ha a magánnyugdíjpénztárak nem úgy lettek volna, nem úgy gazdálkodtak volna, nem úgy üzleteltek volna, akkor most mindenkinek mennyivel jobb lenne. Csak azt felejti el a szerencsétlen, hogy – még ha netán igaza is lenne, amit a szakértők kétségbe vonnak – a nyugdíjpénztárakat nem ő és a kormánya bízta meg a pénze kezelésével, hanem az ügyfeleik. Ha ők ott maradtak, akkor jó volt nekik ott, ha pedig nem lett volna jó, akkor otthagyták volna őket. De a kormánynak persze jó volt azért a végeredmény: volt mit kisajátítani.
(Lendvai L. Ferenc)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
