A fájdalmas összenövés
- Részletek
- Napi apró
- 2011. július 29. péntek, 03:52
- Huszár Ágnes
„Összenő, ami összetartozik” – ez volt az idén a 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem mottója. Sokan jelentek meg, de üres maradt a román államfő, Traian Basescu széke. Nem folytatódott hát a táborban az elmúlt években megszokott, oldott légkörű román-magyar párbeszéd.
A magyar kormányfő a „mindennapi szinten történő összenövés”-ről beszélt, amely „erősíteni fogja a magyar nemzetet is”. Ezt az „összenövést” Orbán Viktor a beszéd egészében egyértelműen az Európai Unióban képzelte el, mint ahogy a beszédben vizionált „erős állam”-ot és „nemzeti egység”-et is.
Az európai egységet azonban a jelenlegi országhatárok között együtt élő nemzetiségek békés együttélése is jelenti. Tőkés Lászlónak, volt református püspöknek, jelenlegi EP-alelnöknek volt néhány emlékezetes szava a jelenlegi romániai helyzetről: „2011-ben még mindig posztkommunista állapotban leledzünk, Trianon terhével viaskodunk. Romániára nézve ez még nem is posztszekurista korszak, és ez különösképpen megnehezíti a mi helyzetünket, a másfél millió magyar helyzetét”.
Az idei rendezvényt a román sajtó az elmúlt évekhez képest hűvösebben fogadta. Ehhez hozzájárult a mottó megválasztása is. A szókapcsolatoknak van egyfajta történelmi-hangulati aurája, nyelvészeti szakszóval: konnotációja. Ez a mottó különösen konkrét emlékeket idéz fel, a nem is olyan távoli múlt egyik fontos pillanatáét.
„Nun muss zusammenwachsen, was zusammengehört” (Össze kell nőnie annak, ami összetartozik) – ezt a béke Nobel-díjas szociáldemokrata politikus, volt berlini főpolgármester és nyugatnémet kancellár, Willy Brandt mondta 1989. november 10-én, a Kelet- és Nyugat-Berlin határán megnyitott Brandenburgi Kapunál. A második világháború után szétszakított két országrész egyesülésének eksztatikus pillanatában hangzottak el ezek a szavak, amikor tízezrek indultak, hogy áthaladjanak az évtizedek óta fegyveres határőrök által őrzött senkiföldjén álló építmény alatt a szabad világ, a Kurfürstendamm irányába. Az azóta eltelt huszonkét év alatt az összenövés sok fájdalommal, lemondással és gyűlölettel járó folyamata még mindig nem ért teljesen véget. De mégiscsak két, a német történelemhez, kultúrához és nyelvhez kötődő, politikai okokból elválasztott népcsoport természetes újraegyesülésének folyamata zajlik.
A Tőkés László szavával „Trianon terhével viaskodó” két állam polgárai számára más-más üzenetet hordoz ez a logó. És nem feltétlenül a békés, szerves együttfejlődését.
(Huszár Ágnes)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
