Fasírt
- Részletek
- Napi apró
- 2011. július 18. hétfő, 04:14
- Lévai Júlia
Világéletemben élveztem a népetimológia jelenségét.
A házsongárdi temető neve például szerintem lenyűgözőre sikeredett, pedig egy német kifejezés – a Hasengarten (=nyulak kertje) – félrehallásából jött létre. Vagy itt van a szőlőre rátelepülő tetűféle közkeletű elnevezése, a cilokféreg. Lássuk be, egy olyan közegben, amelyben kizárólag a Bibliában olvasható szavak között léteznek idegen kifejezések, ezt semmi értelme filoxérának hívni. A tanulatlan és más nyelvet nem ismerő embereknek ettől még bőven lehet képi fantáziájuk, és tapasztalatuk is szokott lenni arról, hogy a növényeket általában férgek szokták rágni. Ezért az adott rendszeren belül sokkal logikusabb a cilokféreg elnevezés. Az pedig, hogy így keletkezett egy „cilok” formájú szavunk is, amelyről azt sem tudjuk, hogy névszó legyen-e vagy inkább melléknév, senkit nem fog megrázni, ennél sokkal súlyosabb dilemmák mellett is játszva elmegy az ország. Ahogyan az idétlen számszeríjat is úgy befogadta a nyelv, mintha bárki meg tudná magyarázni, hogy mi az a „számszer”. És többnyire csak nyelvészek szokták tudni, hogy a szó a szláv szamosztrel (= magától lövő) kifejezés elhangolása.
A peronoszpóra átírása „fene rossz por”-ra kicsit idétlen, de szórakoztató, a zuppos kóla pedig sokkal üdítőbb, mint a közönséges 7Up nevű ital. (Mi az, hogy szevenap?! És ha már pénzt kapott a grafikus azért a reklámért, akkor tudjon tisztességes hetest rajzolni, ne nézzen ki Z-nek.)
A cínterem persze egy nagy marhaság, mert a temetőhöz képileg nagyon nem stimmel a „terem”, és az eredeti „cintorin” szót szerintem ennél sokkal ötletesebben is félre lehetett volna hallani, de hát ezzel a javaslatommal már elkéstem. A kárókatona viszont jópofaság: ennél szellemesebben nehéz lett volna a török kara katna madárnevet félreérteni.
Mi van még? Hát az Óperenciás tenger, a német ob der Enns (= az Enns folyó fölött) elmagyarításából, a hóhányó a cigány hohahóból (= csibész), és a marihónalja a nemzetközivé vált marihuánából. Ezek a legismertebb szavak, amelyeket a népetimológia hozott létre. Összeköti őket, hogy azok körében születtek, akik nem a klasszikus műveltségükkel járulnak hozzá a társadalom kreativitási szintjének emeléséhez. Hanem épp a természetes spontaneitásukkal.
Na most ehhez képest amikor az amúgy kitűnő Kálmán Olga kérdezi azt – és még csak nem is idézőjelek között – az interjúalanyától, hogy „akkor most önök fasírtban vannak?” (július 15-én, az Egyenes beszéd utolsó interjújában), akkor ezt valahogy nem tudom a fent ábrázolt rendszerbe illeszteni. Ahhoz ugyanis már túl későn szivárgott be a francia „faché” (=harag) szó az országba, hogy egyfajta általános, inkább a 19. századra jellemző tanulatlanságba illeszkedjen, a népetimológiai változatának viszont még kevés ideje volt a rögzüléshez, a nyelvtanulás, és általában a műveltség kiterjesztése előtt. Ezért az az érzésem, a „fachéban lenni” kifejezés még nem halványult el annyira, mint a többi eredetije, ezért ennek van még némi esélye a darált hús hagymás-fűszeres feldolgozási módjával szemben. Már csak azért is, mert hiszen az utóbbi képe az istennek sem illeszkedik a mondandóhoz. Márpedig ha az emberek fejében a képek rendszeresen nem illeszkednek a mondandóhoz, ott egyéb galádságok is megtörténhetnek. Ezért jobb hagyni a fasírtozást olyankor, amikor a haragról akarunk beszélni. Úgyhogy beszéljünk csak a haragról vagy annak elkerüléséről, ha az a témánk, még mielőtt mindannyian olyannak látszunk, mint akik tényleg a marihónalja szintjét képviselik.
(Lévai Júlia)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
