Megtévesztve
- Részletek
- Cserni János
- 2010. január 25. hétfő, 02:46
„A magyar hatóságok ’félrevezetéssel’ érték el, hogy az eljáró londoni bíróság hozzájárult két brit gyanúsított kiadatásához - írta a magyarországi vizsgálati fogságban lévő két brit ügyvédeit idézve a The Observer.” Mivel az Observert nem olvasom, a hírt a Galamus juttatta el hozzám, s kellően fel is borzolta vele az idegeimet. Különösen, miután a cikkeket tovább olvasva a hír háttere is feltárult előttem. Íme:
Két brit ellen büntetőeljárás indult nálunk, mert csalással gyanúsítják őket. A britek egy – időközben csődbe ment – magyarországi cégükön keresztül valósították meg (vagy nem: ezt hivatott eldönteni a nyomozás) a csalást, majd visszamentek hazájukba. Már ha egyáltalán eljöttek onnan. Mivel a magyar hatóság nem tudta őket kihallgatni, kénytelenek voltak kiadni ellenük az Unió országaira érvényes, úgynevezett európai elfogató parancsot, ami alapján az angol rendőrség megtalálta, az angol bíróság pedig átadta mindkettőt a magyar nyomozó szervnek. Ténylegesen természetesen nem a bíró kísérte fel őket a repülő lépcsőjén, mindössze annyit tett, hogy megvizsgálta, érvényes-e az elfogató parancs, tényleg bűncselekmény-e, ami miatt kiadtuk, nem évült-e el stb. Miután megbizonyosodott róla, hogy minden rendben van, döntött arról, hogy átadhatók. Az Interpol vagy hozzá hasonló feladatokat ellátó más szerv pedig szépen elrendezte az átadás-átvételt, s miután ideértek a magyar hatóság által le lettek tartóztatva. Ez a biztosítéka ugyanis a kihallgatásuknak. Tudniillik, ha jöttek volna maguktól, nem kellett volna kiadni a fél Európát megmozgató elfogatót. Tiszta sor.
A megtévesztés a gyanúsítottak ügyvédei szerint az volt, hogy Magyarországon még vádat sem emeltek ellenük, ezzel szemben azt állítottuk, hogy már a bírósági eljárás küszöbén állnak.
Akkor most néhány mondatban arról, hogy néz ki ez a bizonyos európai elfogató parancs.
Először is fontos tudni, hogy egy formanyomtatványról van szó, amelynek rögtön az elején meg kell jelölni, hogy már ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtása miatt körözik-e az illető személyt, vagy csak büntetőeljárás lefolytatása végett. Legtöbbször ez utóbbi a cél. Sok esetben az ügy még kezdeti stádiumban van, függetlenül attól, hogy Magyarország vagy más uniós tagállam adta ki az elfogatót. A kibocsátás céljának feltüntetését követi a részletes tényállás, az eljárást folytató hatóság megnevezése és nem utolsó sorban a vonatkozó jogszabályok szövege. E mellett ezekben az ügyekben javarészt speciálisan ezzel foglalkozó bírák járnak el, amiből arra lehet következtetni, hogy ismerik az eljárás menetét és a hatályos joganyagot is.
Mindezek után arra hivatkozni, hogy az angol hatóságokat megtévesztették, elég nehezen lehet, de lehet – mint a példa is mutatja. Annyi igazság azért van a dologban, hogy az angol – sőt a magyar – hatóságok befolyásolására valóban történt és történik kísérlet, azonban nem a magyar ügyészség vagy rendőrség, hanem a gyanúsítottak ügyvédei részéről. Azon ügyvédek részéről, akik arra is találtak lehetőséget, hogy az ottani parlament elé vigyék a kérdést. Ha ez a fajta „döntéselőkészítés” a Kossuth téren még nem is terjedt el, az már nálunk sem ismeretlen jelenség, hogy a jogi képviselők a sajtóban igyekeznek megágyazni az ügynek, az ügyvédi média-roadshow itt is divatba jött. Talán egyszer az is divatba jön, hogy a sajtó az ilyesmit tetten érje.
