Ember és felsőbbrendű ember
- Részletek
- Napi apró
- 2011. július 15. péntek, 05:55
- Huszár Ágnes
(Man and Superman) a címe Bernard Shaw egyik, 1902-es darabjának. Ki hinné, hogy majdnem száztíz évvel később is sokan rangsorolják hasonlóképpen embertársaikat. Pedig így van. Ezt mutatják egy 2008 őszén nyolc európai országban (Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Magyarország, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Portugália) lefolytatott kutatás adatai. A bielefeldi egyetem munkatársai, Beate Küpper és Andreas Zick ennek a megkérdezésen alapuló előítéletvizsgálatnak az eredményeit értelmezik. (1)
A kutatók az olyan csoportokkal szemben megnyilvánuló (negatív) értékítéletekre voltak kíváncsiak, amelyeket a többségi társadalom hajlamos másként, idegenként, a normálistól eltérőként érzékelni. Mind a nyolc ország megkérdezett polgárainak megnyilvánulásaiban találtak olyan ítéleteket, amelyek idegengyűlölőként, rasszistaként, szexistaként, homofóbként voltak besorolható. A másik csoporttal szemben megnyilvánuló negatív értékítéletnek a mélyén egy olyan hierarchikusan szervezett értékvilág áll, amely megkülönböztet különbet és alábbvalót, első és másod- (vagy sokad-) rangú embert. Aki magát fehér emberként különbnek tartja a színesbőrűeknél, keresztényként a zsidóknál, férfiként a nőknél, heteroszexuálisként a homoszexuálisoknál, őshonos lakosként a bevándorlóknál, az bizony előítéletes személyiség. Attól függően, hogy melyik előítélet dominálja a látásmódját, nevezhetjük őt rasszistának, antiszemitának, szexistának, homofóbnak vagy idegengyűlölőnek.
De az előítélet ritkán jár magában. Mint az előítéletkutatás nagy klasszikusa, Gordon W. Allport (2) bebizonyította, az előítéletek beépülnek a személyiségbe, és segítenek társadalmi alkalmazkodásában. Az alkalmazkodás azt jelenti, hogy az előítéletes ember talál magának egy bűnbakot – legyen az a cigány, a zsidó vagy a bevándorló közösség –, és vele kapcsolatban éli ki azokat a feszültségeit, agresszióit, amelyeket a mindennapi élete során kénytelen elfojtani. Közben pedig magához hasonlóan előítéletes társakra is lel, így viselkedésében ők is megerősítik, kellemes csoportélményt nyújtanak számára: nem vagyok egyedül, sokan vannak még, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak.
A nemzetek közötti összehasonlítás eredménye az volt, hogy a régebbi EU-tagállamok polgárai kevésbé előítéletesek – köztük a portugálok mutatják a legtöbb negatív elfogultságot –, mint az újonnan csatlakozó magyarok és lengyelek. Ebből levonható lenne az a következtetés, hogy az Egyesült Európa szelleme a szolidaritást és a másság iránti türelmet közvetíti új polgárai számára. A folyamat azonban nem tekinthető automatikusnak – figyelmeztetnek a szerzők, éppen a Magyarországon erősödő cigányellenességre hivatkozva.
Az új EU-országok megkérdezett polgárai leginkább a nőkkel előítéletesek. A lengyeleknek 87 százalék, a magyaroknak 88 százaléka értett egyet ezzel a kijelentéssel: „A nőknek komolyabban kellene venniük feleségi és anyai szerepüket”. E mondat mögött két előfeltevés búvik meg:
– A nők legfontosabb szerepe a feleségi és anyai.
– A mai (magyar) nők nem veszik eléggé komolyan feleségi és anyai szerepüket.
Idegennek, másnak érzett csoportokkal szembeni előítéletet a megkérdezett magyarok 65 százaléka, a lengyelek 66 százaléka érzett a saját gondolkodásával egyezőnek. Ez nagyon magasnak tűnik a megkérdezett franciák 27, a britek 28, a németek 30, az olaszok 33, sőt, még a portugálok 41 százalékával szemben is. Egyszerűen szólva: a lengyeleknek és a magyaroknak több mint a fele előítéletes gondolkodású.
A magyar Országgyűlés parlamenti ülésszakának végén Novák Előd, a Jobbik alelnöke gúnyos utalást tett Fónagy János, nemzeti fejlesztési államtitkár zsidóságára. A vita egyre élesebbé vált, s Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője kijelentette, hogy véget kell vetni a parlamenti „zsidózásnak és cigányozásnak”. Kövér László házelnök fontolgatja, hogy az emberi méltóságot sértő kijelentéseket a parlamentben súlyos pénzbüntetéssel lenne érdemes sújtani.
Az Országgyűlés őszi ülésszaka két hónap múlva kezdődik. Addig az előítéletes gyűlöletbeszéd – csak – a parlamenten kívül folytatódhat.
(Huszár Ágnes)
__________________
(1) Beate Küpper – Andreas Zick: Menschenfeindlichkeit in Europa. In: Neue Gesellschaft/Frakfurter Hefte 2011/7-8, 23-26.
(2) Gordon W. Allport: Az előítélet. 1977, Budapest: Gondolat.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
