Koki és könyök
- Részletek
- Napi apró
- 2011. július 13. szerda, 04:30
- Lendvai L. Ferenc
A teljhatalmú magyar miniszterelnök a pártkongresszuson diadalittas győzelmi jelentést adott elő. Ennek során többek között a következőket mondotta: „Az Európai Parlament izgága kötekedőinek adtunk néhány kokit, leesett néhány saller, kiosztottunk néhány baráti tarkónlegyintést.” Hogy a nyilvánosság mindebből semmit nem látott, sőt ezzel szemben a kokikat, sallereket és tarkónlegyintéseket az ellenkező irányban látta „leesni”, az a szónokot nem zavarta. A sikerpropagandának már csak ilyen a természete.
Nekem hirtelenjében csupán egy hasonló metafora jut eszembe a politikai ellenfelekkel vívott küzdelem sajátos diktátori bemutatásának történetéből. A teljhatalmú szovjet főtitkár annak idején így dicsekedett a saját pártkongresszusán: „Útközben elvtársaink egyikét-másikát oldalba kellett böknünk. De hiába, ezt már nem lehet elkerülni. Be kell vallanom, hogy ebben az én könyökömnek is része volt.” Cinikus beszédét éppúgy hatalmas tapsvihar fogadta, mint a magyar miniszterelnökét.
A cinikus dicsekvésen túl azonban van még valami közös az előadott metaforákban: tudnillik a primitív humorizálás. Így olyan emberek szellemeskednek, akiknek nyilvánvalóan nem volt gyerekszobájuk. És a két beszédmód ugyanakkor mégis eltérést mutat: a szovjet pártfőtitkár mégiscsak a normál köznyelven fejezi ki magát, míg a magyar miniszterelnök az alantas jassznyelvet használja. (Én a „saller” pontos, katonasági és börtön-szleng jelentését szótárban néztem meg.) Azóta várom, hogy nagy nyelvvédő államelnökünk, aki szerint a „mizu” meg a „zsír”, az „tök gáz”, mikor fogja ezt helyreigazítólag szóvá tenni.
(Lendvai L. Ferenc)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
