A KDNP ellenez minden olyan elbocsátást, amely ideológiai ellentétek miatt történik
- Részletek
- Napi apró
- 2011. július 07. csütörtök, 04:17
- Mihancsik Zsófia
Ezt a hírcímet olvastam, meglepődve, a saját híreinkben, miután végigrágtam magam azon a borzalmon, amelyről gyakorlatilag élőben számolt be néhány online újság (lásd hírösszefoglalónkat). Hogy ugyanis elbocsájtották, szokás szerint méltatlan körülmények között, az utolsó rádiósokat is – Szénási Sándort, Szente Lászlót, Nej Györgyöt és több egykori kollégámat –, aki még tudtak gondolkozni, beszélni, írni, szerkeszteni, tudták, mitől műsor a műsor, napra készen tisztában voltak vele, mi van a világban, mi mivel függ össze és minek mi a lényege. Akik ott maradtak (bocsánat, visszamentek, hiszen akkor is kirúgták őket) a kilencvenes évek elejének médiaháborúja után, és amennyire lehetett, tartották a színvonalat. (Hogy szerintem minek a betetőzése – vagy csúfos és tragikus vége – a legújabb, ezúttal fideszes tisztogatási hullám, erről ez az apró most nem fog szólni.) Őszintén sajnálom őket. Magunkat. Egy épeszű világban, amelyben az elmúlt húsz év sem úgy telt volna el, ahogy eltelt, nekik akkor kellett volna abbahagyniuk a műsorkészítést, amikor ők érzik úgy, hogy elég volt. És közben kiválasztódtak volna mellettük és melléjük azok a fiatal újságírók, szerkesztők, akik eltanulják tőlük és a maguk frissebb, másfajta ízlése és gondolkodásmódja szerint átformálják mindazt, amit erről a szakmáról tudni lehet és érdemes. De ebben a nem épeszű világban ez a húsz év nem erről szólt. Csak a szerves szakmai építkezés lehetősége nem volt meg benne. Nagyon rövid ideig a szakmai és mindenféle más szabadság védelméről szólt, aztán már, hosszú időn át, jobbára csak egzisztenciális félelmekről, politikai alkalmazkodásról, szakmai engedményekről és fáradtságról. A külvilág rusnya és többnyire megalázó kényszereiről. És most, sok évtizedes, felső fokú rádiózás után egykori kollégáim még (már?) a saját sorsukról sem dönthettek. Méltatlan. Felháborító.
Őszintén szólva már nincs is kedvem elmondani, miért kezdtem az aprómat a KDNP-vel. Politikai fricskákat osztogatni minek, amikor komoly szakmai pályafutások érnek véget méltatlan körülmények között, amikor emberi sorsokon taposnak szolgalelkű, amorális végrehajtók, kíméletlenül, mert erre szól a megbízásuk?
De mert az írás is szakma, és mert a logika kötelez: azért lepődtem meg, mert egy pillanatig azt hittem, tényleg, hogy a KDNP a közmédiában zajló elbocsátási hullám ellen tiltakozik. Mert ugye senki sem hiszi, hogy Szénási, Szente, Nej és a többiek kiszórása nem „ideológiai ellentétek” miatt történt? Meg mert kell a hely a HírTv, az Echo Tv, a Lánchíd rádió összes, már bizonyított, de még el nem helyezett „jobboldali” médiamunkásának, meg a megfelelő médiaiskolákból kikerült, alaposan átmosott agyú ifjú újdondászoknak?
Aztán persze elolvastam a hír tartalmát is. Hogy az a KDNP, amely önmagát a katolikus egyház lándzsahegyének nevezte, amely a Fidesszel együtt elérte, hogy kormányzásuk egy éve alatt nyolcvan óvodát és iskolát játsszanak át az önkormányzatok az egyházak kezére, amely szó nélkül tűrte a zsombói és keceli esetet, gyerekek, szülők, pedagógusok erőszakos betörését az egyház rendjébe, hogy az a kormányzati segéderő, amely a nagy testvérrel együtt brutális kíméletlenséggel zárja be sorra, nem az elgyerektelenedett, hanem a neki nem tetsző szellemű iskolákat, most megszólal, mert szerinte – meg persze a fideszes Ékes József szerint – Ajkán „politikai tisztogatás zajlik”, hiszen az elbocsátott pedagógusok közt van „a Fidesz ajkai elnöke, megyegyűlési képviselő és pedagógus lánya is”. A 46 elbocsátott pedagógus és óvónő közt.
Jobb is, ha nem mondom tovább. Úgyis sürgősen meg kell tanulnia mindenkinek magának hírt keresni és értelmezni. Az újságírók segítségére ne számítsanak. Egyre kevesebb marad belőlük.
(Mihancsik Zsófia)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
