Ezúttal Csányi és Pintér
- Részletek
- Napi apró
- 2011. július 04. hétfő, 03:55
- Mihancsik Zsófia
Nem múlt el a wimbledoni teniszdöntő magyarok nélkül. Ugyanis a figyelmes magyar néző már a Nadal–Djokovic-mérkőzés első játszmájában észrevehette, hogy a közönség soraiban ott ül Csányi Sándor az (egyik?, a?) leggazdagabb és legnagyobb hatalmú magyar üzletember és Pintér Sándor belügyminiszter. Aztán a meccs folyamán még többször is lehetett szerencséje hozzájuk.
Amikor Nicolas Sarkozy, frissen megválasztott francia elnök – elege lévén kampányból, újságírókból, hívekből, bámészkodókból meg a gyűrődésből – első elnöki szabadságát egy olyan jachton töltötte a tenger közepén, amelyet az egyik legnagyobb hatalmú és befolyású francia milliárdos-üzletembertől kapott kölcsön, a teljes francia sajtó nekirontott.
Amikor Michele Alliot-Marie, francia külügyminiszter idei szilveszteri szabadságát a már bukófélben lévő tunéziai rezsim egyik befolyásos üzletemberénél töltötte, a teljes francia sajtó nekirontott; le is kellett mondania két hónap múlva.
Amikor Dominique Strauss-Kahnt egy lesifotós lekapta a háza előtt az egyik legnagyobb hatalmú és befolyású francia milliárdos-üzletember szolgálati Porschéja mellett, az egész francia sajtó nekirontott (előbb csak azért, mert azt hitték, a saját autójáról van szó).
A francia sajtó bizonyára gonosz. Úgy képzeli, hogy a közügyekről és közpénzekről döntő politikusok nem fogják tudni különválasztani a magánviszonyaikat meg a közügyek intézését, és hajlamosak lesznek merő baráti elfogultságból ebben vagy abban a döntésükben kedvezni a kiterjedt érdekkörökkel rendelkező barátoknak.
Magyarországon a magyar miniszterelnök az (egyik?, a?) leggazdagabb és legnagyobb hatalmú magyar üzletemberrel együtt néz hazai és külföldi focimeccseket (sőt, ha minden igaz, a különgépén utazik). És nem ront neki a magyar sajtó. Hát akkor mi kivetnivalót találna abban, ha a magyar belügyminiszter is vele néz wimbledoni döntőt? Hacsak figyelmesen át nem tanulmányozza a belügyminisztérium honlapját, és el nem gondolkozik azon, hogy a belügyminiszter számos feladatköre között nincs-e olyan, amely esetleg érintkezhet a mondott üzletember kiterjedt üzleti tevékenységével.
Mert ha van, akkor a wimbledoni döntő két nézője jobban tenné, ha nem a televízió kamerái előtt demonstrálná mély barátságát. Ha ugyanis a magyar sajtó a francia sajtó volna, még képes lenne meggyanúsítani őket, hogy esetleg az üzleti és a kormányzati munkában sem tudják különválasztani a magánviszonyaikat meg a köz- és üzleti ügyek intézését, és hajlamosak merő baráti szeretetből ebben vagy abban az ügyben, netán a köz rovására, előnyt kérni vagy adni.
Szerencsére a magyar sajtó, ellentétben a franciával, nem gonosz.
(Mihancsik Zsófia)
Lásd még:
Bodoky Index Orbán foci plusz gazdasági nagyhatalmak
Öröm és bosszúság: nyertek a spanyolok, de megszólalt Orbán
Egy kép a svéd-magyarról
Hadat üzenünk-e a svédeknek?
Jó kezekben a magyar labdarúgás – két focihír
Fociadalék egy Fidesz-módszerhez
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
