Jungle World: Büszkeség és előítélet – a budapesti melegfesztiválról
- Részletek
- Szemle
- 2011. június 25. szombat, 05:36
- Galamus-csoport
A korábbi évekhez képest Budapest idén sikeres melegfesztivált ünnepelt. A rendezők bírálják az új alkotmányt és a jobboldali militánsok homofób ellenségességét. Pedig maguk is nemzetre és családra hivatkoznak, írja cikkében Andreas Koob.
Bejutottak! Luxy, Barbi és Zsuzsi túljutott az ellenőrzésen és Budapest egyik díszes sugárútján a melegfelvonulásra összegyűlt tömeg kellős közepén állnak. Mint az elmúlt években is, a felvonulók egy rendőrség által védett folyosón haladnak, amelynek bejáratánál a rendezők ellenőrzik a résztvevők táskáit és ruházatát.
Luxy, Barbi és Zsuzsi előző este nem ünnepelhetett. Egy budapesti melegbár ajtónállója nem engedte be a három romát. A meleg férfiak partiját nélkülük tartották meg. Ettől bánatosak, de nem csodálkoznak. Számukra ez inkább afféle déjà vu volt. Ugyanis a falujukban sem fogadja el őket a többség: ők hárman Gyöngyöspatán élnek, amelyet hetekig tartottak ostrom alatt a szélsőjobboldali polgárőrök, mígnem a romákat végül evakuálták. A budapesti látogatás Luxy, Barbi és Zsuzsi számára kiszabadulás onnan.
Tűz a déli nap, mindhárman bekenik magukat napvédő krémmel. „Előre örülünk a jó partinak és az embereknek” – mondja Barbi. Három teherautóról szól a zene. A szervezők négykilométeresre tervezik a felvonulást, a magyar parlamentig. Tavaly a tiltakozások miatt alig egy kilométer után vissza kellett fordulniuk. „Félünk, legalább egy kicsit” – ismeri be Luxy. A három roma a saját ajtaja előtt ismerte meg a szélsőjobboldaliakat, de ez az első melegfelvonulásuk itt Budapesten. Akárcsak Szeles Andrásnak. A médiatörvény elleni tiltakozáson márciusban 30 ezer ember előtt beszélt. Ma 1500-2000 résztvevő jelent meg. „Ha a figyelem a melegközösségre vagy a romákra terelődik, hamar egyedül marad az ember” – mondja Szeles.
A melegfesztivál keretében rendezett számos műhely témája a magyar médiatörvény, és még inkább az áprilisban elfogadott új alkotmány. A preambulumában, az úgynevezett Nemzeti hitvallásban az áll, hogy „az együttélés legfontosabb keretét a nemzet és a család alkotja”. Az alkotmány védi férfi és nő házasságát, és a családot mint „a nemzet fennmaradásának alapját” említi. Az emberi méltóságról szóló rész rögzíti az emberi élet védelmét „a fogamzástól kezdve”. Hiányzik a kifejezett utalás, amely tiltaná a szexuális hajlamok miatti diszkriminációt. Ezért a melegközösség gyengítve érzi magát szabadságjogaiban.
Az idei Pride-parádé jelképe az AIDS-szalagra emlékeztető kitűző a magyar és a szivárványszínű zászlóból. A nemzetre való hivatkozás a közösségben vitatott. A felvonulás előestéjén rendezett vitán többen ellene szóltak, zömmel olyanok, akik nem budapestiek. „Miért hívjátok a nemzetet, ha a felvonuláson a homofóbia elleni harcról van szó?” – kérdezte az egyik résztvevő.
„Három kereszteződéssel odébb ott állnak a jobboldaliak” – mondja Szeles, aki egyszerű ruházatával kitűnik a tömegből. Toroczkai László harcos szélsőjobboldali bejelentett egy ellentüntetést. A fizetett biztonsági emberek és a rendőrök védelmében a menet ünnepelve halad a szélsőjobboldali gyűlés felé. Luxy, Barbi és Zsuzsi a leghangosabb pink tömbben megy. Amikor már a szélsőjobboldaliak is hallhatók, a menet elfordul. Szűk mellékutcákon megy el a gyűlölködő kiabálás mellett, amely a legközelebbi kereszteződéstől hallatszik.
Egy huligán egészen elől áll, a rendőrrácsoknál, és nem győzi elég sokszor Hitler-üdvözlésre emelni a kezét. Egy helyen a szélsőjobboldaliak megpróbálnak áttörni, de paprikasprayvel megakadályozzák őket ebben.
Akadnak azonban más jelenetek is. A városban elsősorban a turisták integetnek, akik szinte minden központi teret megtöltenek és a parádé mellett sétálnak. De a nyitott boltokból és az ablakokból is köszöntgetnek a nézők. Egy balkonról hevesen integet egy ikerpár pink színű ruhában. Az alattuk lakó szomszéd lefelé fordítja a hüvelykujját.
Az egyik szervező hektikusan szaladgál a menet mellett hangosbeszélőjével. Kutyás rendőröket is hívtak. Az utca baloldala eleinte a rendőröknek van fenntartva, később újra felszabadul. Túlkapások nem történnek.
Sok homoszexuális, leszbikus és transznemű személy számára azonban a hétköznapok másképp néznek ki Magyarországon. A társadalom ellenérzései változatlanul nagyon erősek. Az Eötvös Loránd Egyetem egyik tanulmánya szerint a megkérdezett magyarok 67 százaléka nem szeretne meleget a rokonai, 63 százalék a barátai és 46 százalék a szomszédai között.
A Háttér elnevezésű budapesti szervezet aktuális felmérése kimutatta, hogy a LGBT-k (a kilencvenes évek óta használt önmegjelölés a leszbikus, homoszexuális, biszexuális és transznemű angol megfelelőiből álló rövidítés, magyarul LMBT) elleni erőszak Magyarországon elterjedt. Minden hatodik leszbikus-homoszexuális megkérdezettet ért már életében támadás szexuális identitása miatt. A transznemű személyek esetében még rosszabb a helyzet: 26,2 százalékuk mondta, hogy volt már erőszak áldozata. Csak tavaly több mint minden tizediket megtámadták közülük.
Dombos Tamás szociológus egy olyan jelentés számára kutatta fel ezeket az adatokat, amelyre az OECD adott megbízást. „A magyar homoszexuális-leszbikus közösségben sincsenek valami jó helyzetben a transznemű személyek” – mondja, hozzátéve, hogy ugyanez a helyzet a romákkal. A rasszista belépési ellenőrzések a melegek bárjaiban és diszkóiban ugyanolyan gyakoriak, mint másutt. „Szomorú, de sajnos ezek a hétköznapok” – mondja Dombos. „Talán az emberek a társadalom ellenállásával szembeni harcban elfelejtik, hogy más kategóriákkal empatikusan bánjanak” – pórbálja magyarázni.
A műhely sok résztvevője bírálja a felvonulás meghatározó hangnemét, nem csupán a nemzet hangsúlyozása miatt, hanem azért is, mert az arculat „fehér, férfi és középosztály”. A parádé reklámvideóiból is kiviláglik ez, például olyan jelszavakkal, mint „Magyar vagyok, és meleg”, vagy a boldog, sikeres, kiscsaládi életről szóló képekben.
Minden ellentmondás dacára: sikeres a felvonulás, amelyet februárban még tiltott a rendőrség azzal az indoklással, hogy akadályozza a közlekedést. Különösen külföldről kapott ezúttal is támogatást. Megjelent az Amnesty International nagy küldöttsége, az Európai Parlament több képviselője is, valamint bécsi és berlini aktivisták.
A kormányt is meghívták. A Jungle World kérdésére azonban egy szóvivő azt mondta, „valószínűleg senkinek a tervei között nem szerepel, hogy részt vesz a felvonuláson”.
A menet már másfél órája tart, és még mindig süt a nap. „Kicsit elfáradtam a gyaloglásban” – mondja Szeles. Tetszik neki a hangulat, „sokkal szomorúbbnak képzeltem” – mondja. Oka van, hogy most vesz részt először a menetben. Amikor két éve tüntetett a szélsőjobboldali Jobbik párt ellen, lefényképezték. A kuruc.info jobboldali honlapon nemsokára megjelent a kép mellett számos személyes adata is. Hetekig kapott gyűlölködő leveleket és fenyegetéseket. A Jobbik akkor még nem volt jelen a parlamentben. Ugyanezen a honlapon a felvonulás utáni napon megjelenik Luxi, Barbi és Zsuzsi képe is.
Nem sokkal azelőtt, hogy a felvonulás megérkezne a záró nagygyűlés színhelyére, a teherautók közül kettő eltűnik a mellékutcákban. Az aktivisták levágják róluk a léggömböket, ruhát váltanak. Számukra vége a partinak. Közvetlenül a színpad mögött felsorakoznak a rendőrkorlátoknál a homofób tüntetők. A rendezők a színpadon örülnek a „fantasztikus meleg üzenetnek, amelyet semmiféle alkotmány és törvény nem vehet el”, miközben a szélsőjobboldaliak üvöltése helyenként túlharsogja a beszédeket. Egyesek kiabálva válaszolna a szélsőjobb jelszavakra, de a szervezők és a biztonsági emberek visszafogják őket. A nagygyűlés már a beszédek közben feloszlik.
Elkezdik bontani az első rácsokat a mellékutcákban. A felvonulás résztvevőiből álló nagy csoport az első nagyobb kereszteződésnél kockás inges férfiakba ütközik: köpködnek, lökdösődnek, szitkozódnak. Neonácik csatlakoznak hozzájuk, a rendőrök számszerű kisebbségben vannak. A két csoportot rendőrlánc választja szét. Luxy, Barbi és Zsuzsi is ott van.
Luxy, Berbi és Zsuzsi túlságosan is jól tudja, milyen az, ha a különböző haragok keverednek. Amikor szerettek volna a Gyöngyöspatáról az evakuáltakhoz csatlakozni, kizárták őket. „Kínosak” és „kellemetlenek” az embereknek – magyarázták nekik az evakuálás szervezésében résztvevő más romák. Azt mondják, a falujukban is túlságosan sokan vannak még, akik inkább Csabának, Krisztiánnak és Zsoltnak neveznék őket.
Meleg Méltóság Menete – Budapest Pride 2011 – Fotó: Index, Huszti István
Részletek az Index tudósításából (2011. június 18.)
„A rendőrség kitereli az ellentüntetőket az Oktogonról. Tudósítónk szerint a háromszáz fős tömeg azt skandálja, hogy mocskos buzik és mocskos zsidók.”
„A meleg méltóság menete már az Arany János utcánál halad a Bajcsy-Zsilinszky úton. A hangulat teljesen békés. Az úton és az ablakokban sok ember áll, sokan integetnek a felvonulóknak. A rendőrségi elterelésnek köszönhetően a felvonulók alig érzékeltek valamit az Oktogonnál gyülekező ellentüntetőkből, csak néhány távoli ’mocskos buzik’ bekiabálást hallottak, ezért most sokan meglepve olvassák telefonjukon az ott zajló összecsapásokról szóló híreket.”
„Az Alkotmány utca-Kossuth tér találkozásánál felállított kordon egyik oldalán ellentüntetők skandálnak. ’Mocskos buzik, mocskos zsidók’ – kiabálják a rendőrsorfal előtt. A kordon másik oldalán áll a melegfelvonulás színpada, ahol éppen beszédeket mondanak. A melegfelvonulás számos résztvevője azonban nem a beszédeket hallgatja, hanem a kordon felé húzódott, és visszavág a kiabáló tüntetőknek: ’Nácik, haza!’.”
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!