rss      tw      fb
Keres

Szanyi meg a bloggerek



„…én pártvezetőként merem mondani, most már kicsit elegem van abból, hogy a magukat baloldali szimpatizánsnak nevező bloggerek, amúgy ezek között szerintem még akár fizetett profi figurák, fellazító figurák is vannak, hogy ki fizeti őket, az még egy jó kérdés, tehát bértollnokok is belecsúsznak ebbe a brigádba, meg egy-két ilyen véleményvezér, hogy mi a szándékuk, azt nem tudom, de hogy közük nincs a párthoz, az is biztos. […] Nem véletlen egyébként, hogy csak ez a húsz-harminc ember rohamoz, akiket egyébként Önök mint szerkesztők az interneten levesznek és látnak. Ezek ugyanazok, Önök is tudják, hogy ugyanazok. Még az álnéven lévők is ugyanazok. Ez azért, még akkor is, ha komoly zavarokat tud okozni egyes párttagoknak a fejében, összességében megkarcolni se tudják a pártnak azt a zárt szelvényét, ami a párt belső diszkrécióját [jelenti]. Ezek az úgynevezett bloggerek életükben nem voltak még egy taggyűlésen, hogy látnák, hogy a párttagokat mi foglalkoztatja… Néha biztos van köztük olyan, aki jóindulatúan el akarja mondani a pártról a véleményét. Ez pár ember. Az összes többi valaki vagy valakik által fizetett brigád […] Ez annyira manipulatív, ez a történet, hogy elmondani nem tudom.”

Noha Szanyi Tibor nem a Galamus-csoportról és vendégszerzőiről beszélt a HírTv műsorában, hiszen mi – bár bíráljuk az MSZP-t – nem bloggerek vagyunk, hanem szerkesztett internetes vélemény- és hírújságot működtetünk, minden sorunkat hangsúlyozottan a nevünkkel vállaljuk, és mint köztudott, annyira nem fizet bennünket senki, hogy május 23-án a megszűnés határára jutottunk, mégis megvédeném az MSZP vezető politikusa által támadott internetes bloggereket, úgy általában, hiszen Szanyi Tibor vádjai is úgy általában hangzottak el.

Azt nem állíthatom, hogy a „baloldali” bloggerek közt nincs olyan, akinek megfizetik a véleményét, mert erről semmiféle információm nincs (és attól tartok, Szanyi Tibor is otrombán rágalmaz, amikor azt mondja, hogy néhány kivétellel „az összes többi valaki vagy valakik által fizetett brigád”.) Hogy mindössze húsz-harminc bloggernek lenne az a véleménye, hogy az MSZP reformra szorul, ezzel sem tudok vitatkozni, mert nem számoltam és nem számolom össze őket (az a gyanúm, Szanyi sem számolt). Hogy közülük hányan mondják el álnéven is azt, amit a nevükkel is elmondanak, erről sincs fogalmam (de Szanyi Tibornak sem lehet, hacsak nincsenek besúgói a szolgáltatóknál, akik az IP címek alapján azonosítják neki a névvel és a név nélkül írókat.) De azt tudom, hogy mikor nevezték „fizetett profi figuráknak”, „fellazító figuráknak”, „bértollnokoknak” a Párt kritikusait, akik „komoly zavarokat tudnak okozni egyes párttagok fejében”. Akkor beszéltek – és persze gondolkoztak – így, amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt meg akarta magyarázni önmagának és a munkás-paraszt hatalom letéteményeseinek, valamint a velük szövetséges értelmiségnek, és nem utolsósorban a nagy barátnak, a Szovjetuniónak, hogy honnan származnak a szocializmussal szemben „ellenséges” hangok, hogy mi motiválja és ki mozgatja őket. Nem mentsége Szanyi Tibornak az sem, hogy a létező szocializmus, az MSZMP és a cenzúra eltűnése óta nem ő az egyetlen maradvány, aki fizetett fellazítókat lát a neki nem tetsző véleménymondókban. Vannak kollégái a jobboldalon, Csurka István New-York–Tel-Aviv-tengelyétől Schmidt Máriáig, aki szerint Esterházy és Nádas is bértollnok (Emlékezetes mondata: „Nem ingyen teszik. A fizetség lehet elismertség, jó szó, vagy éppen jó pénz. De akadnak olyanok is, akik önszorgalomból szolgálnak.”) Mindenesetre érdekes lesz az a „baloldali, balközép irányultságú párt, a modern európai baloldalnak a hazai letéteményese” – Szanyi ugyanis így látja a szombati kongresszus után az MSZP-t –, amelyet ilyen gondolkodásmóddal működtetnek.

Van azonban egy ennél fontosabb érvem az internetes bloggerek védelmében. Szanyi Tibor nyilvánvalóan nem tudja, de ők, a bloggerek, a nép, amely a képviseleti demokráciában megválasztott képviselőire ruházza a hatalmát. Ők ennek az országnak a választópolgárai. Szanyi is, összes kollégája is az ő felhatalmazásuk alapján ül ott, ahol, és farigcsálja a pártját a saját tetszése szerint. A képviseleti demokráciában nem kell ahhoz párttagnak lenni, hogy valaki véleményt mondjon a hatalom bármelyik szeletéről, jelen esetben a szocialista pártról. Nem kell hozzá taggyűlésre járni, hogy véleménye legyen arról, ami a szocialista párt 15 ezer (vagy 30 ezer) tagjának a fejében – vélhetőleg – van. Lehet baloldali, baloldali liberális, jobboldali vagy konzervatív liberális, sőt pártpolitikai hontalan is lehet, egyszerűen állampolgári-választói státusánál fogva rá is tartozik, hogy akármelyik párt mit akar kezdeni azzal az országgal, amelynek politikai közösségéhez ő, a blogger is tartozik. A szocialista párt nem Szanyi hitbizománya, nem a 15 ezer (vagy 30 ezer) párttagé, de még csak nem is a budapesti 19. számú választókerület szavazópolgáraié, akik Szanyit képviselőnek választották. Erről Szanyi Tibor is nagyon egyszerűen megbizonyosodhat majd, legkésőbb a 2014-es választáson. Mert ha addig ezt a két alapösszefüggést nem veszi észbe, könnyen lehet, hogy ott találja magát a 15 ezer (vagy 30 ezer) párttagjával, és magyarázhatja nekik orrvérzésig, hogyan lehetetlenítették el ennyire az ő szeretett pártjukat fizetett, taggyűlést sosem szagolt bértollnokok.

(Mihancsik Zsófia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!