Neue Kronen Zeitung – Orbán: „Csak a döglött hal úszik az árral”
- Részletek
- Szemle
- 2011. június 13. hétfő, 04:48
- Galamus-csoport
Orbán Viktor magyar miniszterelnök vitatott, mindenesetre szokatlan politikus. Az általa alapított Fidesszel (Polgári Szövetség) kétharmados többséget szerzett a parlamentben. A 48 éves kormányfő ritkán ad interjúkat. Ausztria számára Kurt Seinitz Krone-szerkesztővel beszélt – vezeti fel Orbán-interjúját a Kronen Zeitung.
Krone: Miniszterelnök úr, a végéhez közeledik Magyarország soros uniós elnöksége. Minden az európai adósságválság jegyében áll. Magyarország éppen csak elkerülte az adósságcsapdát. Mi fordul meg a fejében, ha Görögországra gondol?
Orbán Viktor: A tartozás bűn, ez már a Bibliában is olvasható, és most olyan időket élünk, amikor ezt a bűnt büntetik. Az adósságot háborús ellenségnek kell tekintenünk. Ha nem győzöd le az ellenségedet, az fog téged legyőzni. Arra gondolok, hogy Magyarország egy éve még Görögország előtt állt, és örömömre szolgál, hogy ma már nem vagyunk válságtéma. Az euróövezet országai mind egy csónakban eveznek, tehát segíteniük kell a szükségbe jutott partnereiknek. Csodálom az Önök szövetségi kancellárjának fáradozásait, hogy ezt megértesse a nyilvánossággal. Ha az ember egy csónakban ül, akkor mindegy, hogy az a csónak Görögország vagy Ausztria alatt kapott léket.
– Az adósságválsághoz Európában ifjúságválság párosul. Európában még soha nem volt ennyire jól képzett az ifjúság, és soha nem voltak ilyen rosszak az esélyei. Már „elveszett generációról” beszélnek, amelyen Magyarországon is van a 20 „elvesztegetett évből”. Hogyan akarja leküzdeni ezt a problémát?
– Magyarország valóban nagyon nehéz helyzetben van. Tízmillió lakosból csak 3,9 millió dolgozik. Ha az embernek nincs munkája, feleslegesnek érzi magát. Egyetlen megoldás van: munkahelyek, munkahelyek, munkahelyek. Az a problémánk, ami bizonyos értelemben Ausztriának is, hogy a jóléti állam nem tartható fenn úgy, mint eddig. A jóléti államból (welfare society, a szerk.) munkaszerző állammá kell válni (workfare society, a szerk).
– Ön igen vitatott politikus, és a kritika össztüzében áll. Mivel magyarázza ezt a jelenséget?
– Elismerésnek tekintem. Ha az ember politikusként cselekszik, számolnia kell a bírálattal. Csak a döglött hal úszik az árral.
– Ön a diákvezéri időszaka óta egyértelműen nemzeti konzervatív irányba fordult. Az embernek az a benyomása, hogy Ön a nemzeti akarat beteljesítőjének látja magát.
– Politikai pályafutásomat szabadságharcosként kezdtem, és az maradtam a mai napig. Ez annyit tesz: az egyén szabadsága nemcsak a politikában, hanem az élet minden területén fontos, hiszen ha nem így lenne, csupán demokratikus kulisszáink lennének. Ha például a gyereknevelés egyet jelent a szegénységgel, akkor a családok nem szabadok. De a nemzet szabadsága éppen olyan fontos, mint az egyéné. Munkámmal, hogy úgy mondjam, a nemzet szabadságát szolgálom, de ennek a nemzetnek csak egy része vagyok. Szomorúvá tesz az a tény, hogy Nyugat-Európában a nemzeti aspektust gyanakvással bélyegzik meg. Ez gyengéje Európának. A 27 tagállam nemzeti identitása nélkül az Európai Unió csupán bürokratikus monstrum lenne. Én úgy olvasom az európai történelmet, hogy nem a nemzeti érzülettől, hanem a mesterséges ideológiáktól kellene félni, és a magyar történelem megmutatta, hogy ezek mindig csak parancsokat jelentettek. A nemzet érdekeit a legjobban a demokrácia szolgálja. Egyébként meg egy nemzetet kétféleképpen lehet elnyomni: karddal és adósságokkal. Ezért volt olyan fontos, hogy bevettük az alkotmányba az adósságféket.
– A bírálói Önt tekintélyelvű kurzussal vádolják, mert a kormányváltást a társadalom széles köreiben személycserék, az Ön által megbízhatónak tartott emberek kinevezései kísérték. Ezek az intézmények hatásosak lesznek a következő választásokon túl is. Vagyis a Fidesz kormányozni fog akkor is, ha már nem lesz kormányon.
– A köztársaság legfőbb orgánuma magyar hagyomány szerint a parlament, amelynek én is alá vagyok rendelve. Teremthettem volna elnöki rendszert francia mintára, de nem tettem. A magas szerveket, az elnököt, az alkotmánybíróságot a parlament mindig hosszabb időre nevezte ki. Csak oda neveztem ki új embereket, ahová jogom volt ezt megtenni. Olyan emberekkel, akik tönkretették az országot, nem vagyok hajlandó együttműködni.
– Az új alkotmány olyan törvényeket teremt, amelyek csupán kétharmados többséggel módosíthatók. Ön megköti a majdani kormányok kezét mindaddig, amíg a Fidesz rendelkezik a mandátumok harmadával.
– Az úgynevezett kétharmados törvények gyakorlati intézkedéseket érintenek, mint eddig is. Ezek nem ideológiai kérdések. A Fidesz európai néppárt, tagjainak létszámát tekintve az egyik legnagyobb, és inkább értékei vannak, mint ideológiája. Csak egy ponton terjesztem ki a kétharmados törvények körét: a gazdasági törvények terén.. És nem is csinálok titkot belőle, hogy e tekintetben meg akarom kötni a jövendő kormányok kezét. És nem is csak a következőét, hanem a következő tíz kormányét! Hiszem, hogy bizonyos dolgoknak stabilitásra van szükségük: lehet rajtuk változtatni, de csakis konszenzussal. Az előző kormányok adósságpolitikája Magyarországot majdnem Görögország sorsára juttatta.
– Az új alkotmány nem csupán jogokat garantál, hanem kötelességeket is megkövetel. Ez meglehetősen szokatlan.
– Amikor nyolcmillió magyart megkérdeztünk levélben az új alkotmányról, és 900 ezer választ kaptunk, ezek közül mintegy 90 százalék kívánta a kötelességeket. Nekünk, politikusoknak, tudomásul kell vennünk, hogy Európában olyan alaphangulat uralkodik, amely több rendet követel a biztonság, a bevándorlás és a szociális juttatások terén. Azt hiszem, az egész világ ebbe az irányba mozog. Ezért a magyar alkotmány nem a múlté, hanem inkább a jövőé.
– Ön valahogyan orvosnak látja magát Magyarország betegágya mellett?
– Inkább kórházigazgatónak látom magam, operálni ugyanis a szakembereknek kell. Az én feladatom az, hogy a kórház számára megtaláljam a legjobb orvosokat. És aztán majd meglátjuk, hogy a beteg túléli-e ezt a vállalkozást.
– Azt is a szemére vetik, hogy az 1944-es német megszállásra hivatkozva a magyar bűnrészesség ellenére el akar határolódni a holokauszttól.
– Nem akarok elhatárolódni, hanem én ezt másként látom. Annak idején több százezer embert öltek meg (Magyarországon – a szerk.), és én ezt a népirtást nem csupán jogi szempontból látom, hanem emberi katasztrófának tekintem. Voltak olyanok is, akik a halálba szántakat menteni próbálták, de lehettek volna sokkal többen. Mindenesetre bevezettem egy holokauszt emléknapot, és megnyitottunk egy holokauszt múzeumot. Ezzel tartozunk minden áldozatnak.
– A választási nap fizetésnap, és olyankor a kormányokat a gazdasági teljesítményük szerint ítélik meg. Az Ön gazdasági programja, mint az egykulcsos adó és a társasági adó csökkentése merész, de egyben kockázatos is. Mit mondanak az első számok?
– Kockázatos volt, hogy hagytuk kifutni a Nemzetközi Valutaalappal való szerződést, mert azon az állásponton vagyunk, hogy az ország álljon a saját lábán és gondoskodjon saját finanszírozásáról. Visszatértünk a pénzügyi piacokra, ahol nincsenek politikai előírások. Másként fogalmazva: egy jól védelmezett istállóból kimentünk a szabadba, ahol hideg van, és erős szél fúj. De ilyen a szabadság. Most minden attól függ, hogy a pénzügypiaci szereplők készek-e Magyarországon befektetni a pénzüket. Ehhez stabilitásra és bizalomra van szükség. Ha most hibázunk, senki sem fog megbízni bennünk.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!