Például Új-Zéland
- Részletek
- Napi apró
- 2011. június 05. vasárnap, 04:11
- Huszár Ágnes
Keressük meg Magyarországot a világ boldogságtérképén (Map of Happiness)! Mióta Adrian White, a leicesteri egyetem szociálpszichológusa 2006-ban először térképre vetítette a lakossági elégedettségi adatokat, valósággal divattá váltak a boldogságtérképek. Ezek néha különös ellentétet mutatnak a lakosság megelégedettsége és az adott régió kemény adatai – egy főre eső nemzeti jövedelem, a várható életkor, a környezet tisztasága – között. Egymás mellett fekvő, gazdasági adatok tekintetében nagyon közeli országok lakosai is egészen eltérően vélekednek életük minőségéről. Ami az egyiknek alig elviselhetőnek tűnik, egész kellemes a szomszédja számára.
Az első, 2006-os boldogságtérkép – filipspagnoli.wordpress.com
(Teljes méret)
Ha megtaláltuk országunkat a legújabb boldogságtérképen, kevés okunk lesz az örömre. De ez amúgy is távol állhat nemzeti alkatunktól, mivel az OECD országok között (az átlag 59 százalék) a 23 százalékos elégedettségi mutatóval a sor végén állunk. Ennyire rosszul mégsem élünk. Nem is, de szociálpszichológiai tanulmányainkból tudjuk, hogy a szubjektív érzések hátterében nem a „valóságos” körülmények állnak, hanem az, ahogyan értékeljük őket. Ebben pedig a kulturális minták hosszú távú hatását látjuk.
A nálunk megforduló külföldiek sokszor említik, hogy a magyarok milyen sokat „panaszkodnak, dühöngenek”. De hasonló tapasztalatot gyűjthetnek Oroszországban és a Szovjetunió utódállamainak egyikében-másikában is. A Magyarországra is kiterjedő nemzetközi értékkutatások (1) tanulsága szerint a magyarok viselkedése értékkövetés szempontjából közel van az oroszokéhoz, románokéhoz, bolgárokéhoz. Szóval rosszkedvűek, felfortyanók, veszekedősek és pesszimisták vagyunk, akárcsak ők. Érdekes módon a volt szocialista országok közül a lengyelek életérzésük alapján inkább a franciákhoz, spanyolokhoz állnak közelebb, míg a csehek a németekhez.
Keressünk a boldogság világtérképén egy kétségkívül boldog országot! Itt van mindjárt Új-Zéland. Könnyű nekik – mondaná a javíthatatlan pesszimista –, friss óceáni szellő, zöld kiviültetvények, gazdaságilag se állnak olyan rosszul. Pedig nehéz olyan dolgot találni, amelyben az új-zélandiak kiemelkedőek, csakugyan világelsők lennének. Egyet azonban mindenképpen lehet találni. A világon először, 1883-ban, Új-Zélandon kaptak a nők választójogot. (Ugyanez megtörtént Ausztráliában is, még ugyanabban az évben.) Így idestova százharminc esztendeje választók és választhatók a nők ezen a szépséges szigeten. A politikából kiinduló példaadás áthatotta az egész életet. Új-Zélandon viszonylag magas a női vezetők aránya, mind a politikában, mind a vállalkozói szférában, mind a kultúrában.
Az pedig, hogy a férfiak és a nők az élet minden területén egyenlő esélyeket élveznek, hat a kommunikációs stílusra is. Mint Holmes (2). A wellingtoni egyetem professzora az új-zélandi munkahelyi nyelvhasználatot feltáró grandiózus munkájában bebizonyította, hogy a nők és a férfiak vezetési stílusa nem tér el lényegesen egymástól. Autokratikus stílusnak kevés nyomát találni: mind a férfi, mind a női vezetők a demokratikus, de célirányos vezetői stílust részesítik előnyben.
Ez már önmagában megmagyaráz egyet s mást arról, miért is érzik magukat olyan jól az új-zélandiak. Ahol a társadalom egyik felét nem kezelik „gyengébb” nemként, ahol mindenki számára képességei szabják meg a kibontakozás lehetőségét, minden bizonnyal harmonikusabb a nemek viszonya. S ahol a buta (szőke) nőkről szóló viccek nem csalnak mosolyt az „erősebb” nem ajkára, ott a többi – bőrszíne, vallása, életmódja alapján a többségtől különböző – csoport sem vált ki lenézést, megvetést, netán gyilkos indulatot. Hát ezért (is) olyan boldogok és elégedettek az új-zélandiak az óceántól körülölelt kis zöld szigetükön.
(Huszár Ágnes)
(1) Értékek az életben és a retorikában. Pszichológiai Tanulmányok XIX. Szerk. Váriné Szilágyi Ibolya. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003.
(2) Janet Holmes: Gendered Talk at Work. Blackwell Publishing, 2006.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
