Jobboldali-e Magyarország - Vita
- Részletek
- Körkérdések
- 2010. április 21. szerda, 06:03
- Galamus-csoport
A Fidesz – fölényes választási győzelmével – történelmi lehetőség előtt áll. Módjában lesz azokat a rendszerváltás óta esedékes, de politikusi kisszerűség miatt eddig halogatott szerkezeti átalakításokat megvalósítani, amelyek révén Magyarország végre modern, versenyképes ország lehetne, ismét a térség élországa. Ungváry Rudolf részletesen meg is indokolja, hogy a történelmi adottságokat tekintve miért egy jobboldali párt képes itt sikeres reformpolitikát folytatni.
Sokan várják ezt a kormányzást: azok mindenképp, akik jobbra szavaztak, de olyanok is elfogadnák, akik jellemzően nem oda szavaznak
Mégis úgy gondolom, hogy ez a várakozás a jelenlegi jobboldal reformképességére vonatkozóan nem megalapozott. Az valóban nem várható, hogy a jobboldali vezér majd a választások után kiáll és beismeri: olyan, vagy hasonló reformintézkedéseket kell meghozniuk, amelyekkel az előző, szocialista kormány próbálkozott. Mégis, a négy év és a magas támogatottság elég lehetne fokozatos, de lényeges szerkezeti változtatásokhoz, akár egyes csoportok sérelmére is. Ebben a folyamatban persze támaszkodni kellene az eddigi, főleg a Bajnai kormány által elért eredményekre.
Sajnos, a megismert kormányzati tervekből ez egyáltalán nem következik, sőt: egyfajta „csak azért is mást csinálunk” szellemben készülnek a kormányzásra. Jól példázza ezt a leendő oktatásügyi államtitkár nyilatkozata, miszerint visszaállítják a buktatási rendszert az alsó tagozatos iskolákban, noha nyilvánvalóan ez az iskolai szegregáció elmélyítéséhez vezet. Pedig az új kormány is látja, hogy az ország mai legnagyobb problémája a társadalom kettészakadása, ami viszont az iskolai oktatásban meglévő nagy színvonalbeli különbségekből következik. A Fidesz viszont nem árul el semmit abból, hogy mit tenne a szegregáció ellen.
A közigazgatási rendszer változtatása sem előremutató: az eddig kiépített régiós intézmények visszaépítése megyei szintre és az önkormányzati feladatok államosítása csak a vízfejet, a költségeket növeli, az államosítás pedig a döntéseket viszi távolabb a való élettől.
A csúcsminisztériumoktól sem várható érdemi hatékonyságnövelés, csupán az egyeztetéseket viszik egy szinttel lejjebb, a miniszterelnököt tehermentesítve, így neki több ideje marad píár-tevékenységre, amely az előző Fidesz-ciklusban is elsőbbséget élvezett az érdemi kormányzással szemben. És még akkor nem említettük a három miniszterelnök helyettes semmire se jó státuszát...
Nagyon veszélyesnek tűnik, hogy a pénzügyet (a Gazdasági Minisztériumba olvasztva) a fanatikus Keynes hívő Matolcsy György kezébe adhatják. A keynesi gyakorlat a harmincas évek Amerikájában fellendülést hozott ugyan, de ott a termelés 90 százalékát vette fel a belföldi piac, míg nálunk a fogyasztásnak durván a felét importból szerezzük be, megfelelő hazai kínálat híján. Megjegyzem, konzervatív közgazdászok szerint az Egyesült Államok gazdasága anno a mesterséges beavatkozás nélkül hamarabb rendbejött volna, és nem csak a II. világháború konjunktúrája révén, ahogy történt. Nálunk a veszélyek sokszorosan nagyobbak.
Figyelemreméltó a külkereskedelmi mérleg jelentős javulása a Bajnai-féle fogyasztáskorlátozó intézkedések nyomán, de az erkölcsi kérdés is, hogy mennyire adósítjuk el gyermekeinket és unokáinkat a mai fogyasztás érdekében. A hiánycél megemelése a jövő nemzedékek elleni bűntett lenne.
A jelenlegi struktúrák lényeges változtatása persze forrásokat igényel a vállalkozások terheinek csökkentése érdekében, de ezek főleg a középosztály felső fele/harmada kedvezményeinek csorbítása révén teremthetők meg. Láttuk azonban, hogyan viszonyult a Fidesz még a szűk körű, csekély mértékű ingatlanadóhoz vagy akár a felsőoktatás részleges fizetőssé tételéhez is.
Uralkodik még az a demagóg nézet, hogy az egészségügyi co-payment a kisembereket sújtaná, pedig ők az egészségügyi pénzhiány elsőrendű áldozatai: a jómódúak megveszik a kiemelt szolgáltatásokat az egészségügy fekete piacán, az eltörölt vizitdíj sokszorosáért.
Nemhogy struktúraváltásra nem lesz képes az új kormány, de nyilatkozataik szerint visszaállítani készülnek az említett felsőbb középosztály kedvezményeinek utóbbi években megvont vagy csökkentett kedvezményeit is: ilyenek például a lakásépítési vagy a gyermek-adókedvezmények.
A mezőgazdaságban ideológiai okok miatt stagnálás várható: a földszerzés korlátozása, a versenyképtelen kisgazdaságok túltámogatása és az őstermelői álca mögé bújtatott óriási méretű feketegazdaság csak stagnáláshoz vezethet.
Pedig a mezőgazdaság korszerűsödése, a megfelelő birtokméretek kialakulása legális munkahelyek tízezreit és versenyképesebb termelést eredményezne, de erre nincs remény, mert a Fidesz görcsösen ragaszkodik a virágzó családi kisvállalkozás ideájához.
Azok optimizmusa, akik modernizációt várnak a jobboldali kormánytól, nem megalapozott. Véleményem szerint a struktúrák – érdemi reformok hiányában - tovább romlanak. A világgazdasági fellendülés révén a következő években várható évi 3-4 százalékos növekedés némi osztogatásra ugyan lehetőséget adhat, de a foglalkoztatási és így az elosztási viszonyok lényeges javulása elmarad, a kormányzás újabb csalódást okoz majd a lakosságnak, ami a szélsőjobb további megerősödését eredményezheti.
Változást csak a következő választások utánra várok, amikor a középpártok kénytelenek lesznek összefogni a szélsőjobb ellen, és német mintára (Schröder-Merkel-koalíció) nekilátnak majd egy igazi, radikális reformpolitika megvalósításának, amivel a kompországot véglegesen kiköthetik a nyugati parton.
Bauer Péter mérnök-közgazdász