Orbán Viktor nemzetközi sajtótájékoztatója
- Részletek
- Napi apró
- 2010. április 18. vasárnap, 06:37
- Balogh S. Éva
Bár Orbán Viktor „nemzetközi” sajtótájékoztatóját április 12-én tartotta, ezért sokan azt gondolhatják, hogy nem érdemes erről már beszélni, én mégis megkockáztatok egy rövid írást az eseményről. Mégpedig azért, mert sok szó esett ugyan a Fidesz elnökének április 11-i rövid beszédéről az első forduló eredményeinek kihirdetése után, de eddig én szinte semmit sem olvastam erről a nemzetközi sajtótájékoztatóról.
Kezdjük azzal, hogy a „nemzetközi” jelző értelmezése Fidesz módra meglehetősen furcsa dolog. Nekik ez azt jelenti, hogy először a magyar média kap szót, és csak utánuk kapnak lehetőséget a külföldi újságírók arra, hogy kérdéseket tegyenek fel Orbán Viktornak. Bár a sajtókonferencia 50 percig tartott, nagyon kevés tudósítónak volt alkalma megszólalni. Az ok egyszerű: a párt vezére meglehetősen hosszan válaszolt a kérdésekre, mármint ha egyáltalán válaszolt rájuk. Amint az alábbiakból ki fog derülni, sokszor megkerülte az egyenes választ. Különösen a külföldiektől érkező kérdésekre nem volt túl sok kedve felelni. A másik probléma az volt, és ez engem meglepett, hogy Orbán koncentrációs képessége meglehetősen korlátozott. Ha a riporter egyszerre vetett fel három témát, akkor Orbán, mire befejezte hosszúra sikerült válaszát az első kérdésre, teljesen elfelejtette, mi is volt a másik kettő.
Már előre eldöntötték, ki fog szót kapni és ki nem. A magyar médiából a következők kaptak lehetőséget: az MTI, a Duna TV, a TV2 és a Hír TV. Külföldről a London Times, a Reuters, a Financial Times, és a New York Times. A Reuters és a Financial Times képviseletében megjelent újságírók magyar nyelvűek, valószínűleg magyar állampolgárok voltak, akiket ezek az újságok helyi tudósítóként foglalkoztatnak. Mindössze a London Times és a New York Times újságírója tett fel kérdéseket angolul. A London Times riporterének Orbán angolul válaszolt, de mire a New York Times tudósítójára került sor, Orbán magyarra váltott. Gondolom azért, mert a feltett kérdés meglehetősen rázós volt, és Orbán nem akart egy nem teljesen tökéletes angolsággal megszerkesztett választ adni. Bár a válasz így sem sikerült jobbra, hiszen Orbán nem volt hajlandó egyenest választ adni a kérdésre.
Az is meglepett, hogy csak az angol, illetve az amerikai média képviselőinek kérdéseit hallhatjuk. Hol voltak a franciák, a németek, vagy Magyarország szomszédai? Nem voltak jelen? Nem kaptak szót? A felvételből nem derül ki.
Mielőtt elindult volna a kérdezés, Orbán rövid kis beszédet tartott, amelynek legfontosabb mondanivalója az volt, hogy ez a szerencsétlen, semmit érő kormány még egy választást sem tud rendesen lebonyolítani. Hosszasan részletezte a fennakadásokat, az információra éhes lakosság jogait, és természetesen azt, hogy a kormány a felelős a választásokért, és már csak ezért is le kell váltani ezeket az embereket. Természetesen a külföldiek semmit sem érthettek mindebből, nem beszélve arról, hogy teljesen szükségtelen és pitiáner dolog ilyesmit felhozni egy olyan óriási győzelem után, mint amit Orbán pártja ért el április 11-én. De amint láthatjuk, a Fidesz arra törekszik, hogy egyetlen körzetben se nyerhessen más párt.
Itt most csak két külföldi újságíró által feltett kérdéssel szeretnék foglalkozni, mivel ezek érdekelhetik leginkább az olvasóikat, illetve a nyugati közvéleményt. Az első a szélsőjobboldal előretörését érintette. Ez a kérdés láthatóan irritálta Orbánt, aki válaszában azt hangsúlyozta, hogy a választás bebizonyította, Magyarországon él is virul a demokrácia. Ami pedig a szélsőjobboldal előretörését illeti, micsoda provincializmusról árulkodnak az ilyesfajta kérdések. Ő európai perspektívából nézi a dolgokat, és világos, hogy a magyarországi helyzet semmiben sem különbözik más európai országokétól. Ő udvarias ember, és nem fog országokat név szerint említeni. A válasz üzenete az volt, hogy hagyja már abba a nyugati média a Jobbikkal való ijesztgetést, illetve Magyarország elmarasztalását. Gondolom a Jobbik megerősödésének témája általában kellemetlenül érinti Orbánt, mivel a külföldi újságírók gyakran azt is hozzáteszik, hogy mindezért sok tekintetben maga a Fidesz felelős.
A másik kérdés, amelynek valószínűleg nem örült a Fidesz elnöke, a Fidesz túlsúlyával foglalkozott. Illetve a New York Times újságírója az iránt érdeklődött, nem aggódik-e attól, hogy az ellenzék gyengeségének következtében a demokrácia maga is sérülhet. Na, ez aztán nagyon felháborította Orbán Viktort. Először is kerek perec kijelentette, hogy pillanatnyilag őt nem érdekli az ellenzék. Neki a kormánypárttal kell foglalkoznia. Ami pedig a parlamentben felmerülő aránytalanságokat illeti, szerinte ez nem új dolog. Ő még nagyon jól emlékszik azokra az időkre, amikor a Fidesz egy aprócska kis frakcióval volt jelen a parlamentben. Mindössze 5 egész valahány tized százalékot kaptak a választáson, és ugyebár a demokrácia nem gyengült meg. Azt persze nem tette hozzá, hogy a Fidesz 1990-ben mindössze a szavazatok 5,44 százalékát kapta ugyan (ez 21 mandátumot jelentett), de mellettük ültek az ellenzék soraiban a liberálisok, akik a szavazatok 24,09 százalékát szerezték meg (93 mandátummal) és a szocialisták 8,55 százalékos eredménnyel és 33 képviselővel. Megint csak az a helyzet, hogy a külföldi újságíró valószínűleg nincs tisztában az 1990-es eredményekkel – miért is lenne –, ezért Orbán válaszát talán még elfogadhatónak is találja.
Ezzel nagyjából be is fejeződött a nemzetközi sajtótájékoztató. Talán mégis azoknak volt igazuk, akik el sem mentek meghallgatni Orbán Viktort.
(Balogh S. Éva)
