Nem cigánykérdés: nácikérdés
- Részletek
- Napi apró
- 2011. április 27. szerda, 02:57
- Lévai Júlia
Az Athena Intézet 2010 óta kutatja a hazánkban működő gyűlöletcsoportokat, s tesz közzé róluk interjúkat, elemzéseket. Első kockázatjelentésük a privatbankar.hu-n is megjelent, és ebből kiderült: Magyarországon tizenhat olyan gyűlöletcsoport működik, amely folyamatosan készül az ország népének tudatos militarizálására és saját kiképzőtábor-hálózatának kiépítésére. A feltárt szerveződések között természetesen az összes, Gyöngyöspatát megszálló csoport ott van.
Az utóbbi napokban középpontba került Véderő Honvédei Nemzeti Felszabadító Frontról (VHNFF) ugyancsak sok mindent tudni, és nemcsak az Intézettől. A csoport már 2008-ban megjelent, több tüntetésen, és aktívan képviselte a maga destruktív nézeteit.
A szervezet a Gömbös Gyula nevéhez fűződő, 2007-ben alakult Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) nevű fasiszta csoport újraalakításával jött létre, s annak katonai szárnyát képviseli. Deklarált céljuk „a magyarság militáns felkészítése”, „a magyar zsidó közösség hatalmi pozíciókból való eltávolítása”. Ennek érdekében kezdték el megszervezni, hogy mind a 19 megyében véderős századot alakítsanak. A tagtoborzás elsősorban az interneten zajlott, ott jelent meg (a HunHír.hu-n), 2008. október 19-én az első kiáltványuk is. A szöveget Eszes Tamás jegyezte. Kiindulópontja az volt, hogy eljött az idő, mert „a határainkon túl szervezkednek a tótok oláhok, rácok, gerjesztik az egyre nagyobb Magyargyűlöletet”. (A „magyar” szót mindvégig nagy kezdőbetűvel írja, mintha személynév volna.) Emellett azonban „a Világ más pontjain a gazdasági válság miatt már fosztogatásokba kezdtek egyes rétegek”, s a fosztogatás nemsokára hazánkat is eléri. Ezek után a szokásos, paranoid logikával először csak feltételezte, hogy legfőbb „ellenségeik”, a cigányok hamarosan aktivizálják magukat – „A bűnözésnek van cigánybűnözés része is és ezek a gátlástalan bűnözői csoportok ha vérszemet kapnak, attól kezdve háborús helyzet alakulhat ki hazánkban”–, majd feltételezését ténynek tekintve meghirdette az „ellencsapás” (valójában provokatív kezdeményezés) programját: „meg kell szervezni és egységbe kell tömöríteni a határon túli erőket”. Ezzel egyúttal azt is rögzítette, hogy valójában nem ők, hanem a cigányok, illetve zsidók az igazi agresszorok. Mint a nevükből is látható, ők csupán védekezésből teszik, amit tesznek. „A Magyar népet elnyomni tovább sem, itthon, sem kint a gúnyhatárainkon kívül nem nyomhatja el senki!” – indokolta aktivizálódásukat. Mivel „a Magyar ember az harcos nép és bátor vér csörgedezik ereikben”, a VHNFF parancsnokai arra az elhatározásra jutottak, hogy 64 katonai szakaszt állítanak fel. A tervezett táborokból eddig egyet sikerült megvalósítaniuk: Jászkisér mellett. A gyöngyöspatai lett volna – vagy lesz – a következő.
Hogy mi a politikai céljuk és helyzetértékelésük, azt Eszes Tamás 2009-ben egyéb helyeken is félreérthetetlenül megfogalmazta: „Nem kell csodálkozni azon, hogy egyre erősebb a zsidóság által elfojtani próbált nemzeti tudat és hagyományaink előtérbe helyezése. Mint minden gazdasági válságnál, a szélsőjobb megerősödött, és 10-20 évre hatalomra került. Ez van most is folyamatban. A történelem ismétli önmagát.” Ezt és hasonló kijelentéseit azonban úgy látszik, belügyi körökben nem hallották meg. A csoport egy másik vezetője, Koncz Hunkürthy Attila korábban egy közösségi portálon náci karlendítéssel tisztelgett, bemutatkozó oldalán pedig nyíltan kifejtette rasszista nézeteit: „Ha egy rassz szellemisége statisztikailag lejjebb van egy adott rasszhoz képest, akkor az alsóbbrendűbb a másik rassznál; Ez pedig nem fajelmélet, hanem biológiai tény!"
Ugyanígy az összes többi, Gyöngyöspatát megszálló szervezet is jól feltárható és beazonosítható.
Mindez nem tegnap óta ismert, a kormánynak, a belügynek és a terrorelhárításnak azonban az azóta eltelt idő nem volt elég a megfelelő stratégia kidolgozásához.
A kormány csak akkor aktivizálta magát, amikor a Gyöngyöspatával kapcsolatban elhangzó „evakuálás” szó veszélyeztette a presztízsét – ebben a helyzetben már látott annyi kockázatot a hatalom, hogy a rendőrség letartóztassa a valódi agresszorokat, vagyis a Véderő vezetőjét és néhány tagját. Ezzel megakadályozta, hogy április 22 és 24 között létrejöjjön a cigányok házai fölé tervezett kiképzőtábor. A letartóztatásuk azonban szükségképpen kudarcot hozott.
A véderősök ügyét az Egri Városi Bíróságon tárgyalták. Mivel a vád garázdaság volt, a 25-én zajló meghallgatáson a véderő parancsnoka, Eszes Tamás nyugodtan érvelhetett politikai és világnézeti irányzatukat az égvilágon semmilyen módon nem érintő tényezőkkel. Így azzal védte fellépésük végtelenül humanisztikus és szelíd voltát, hogy az ő viseletük valójában szabadidőruha, még az is lehet, hogy dzsogging: ha ugyanis őket riadalomkeltéssel lehet vádolni az öltözékük miatt, akkor a terepszínű ruhát viselő horgászokat és vadászokat is ugyanezzel kell vádolni – magyarázta.
A tárgyaláson a vádlottakat fölmentették. A bíró (dr. Lévai Zsolt) az ítéletet azzal indokolta, hogy a kirívó közösségellenes magatartás megvalósításához nem elegendő a terepszínű ruha, mert ezt a magatartást csak aktív módon, provokatív kötekedő magatartással lehet megvalósítani. S bár a neonácik gyöngyöspatai megjelenésének náci karakterével a fél ország tisztában van, a kormány változatlanul arra kényszeríti az igazságszolgáltatást, hogy a kérdést a szabálysértések dimenziójában értelmezze, és pusztán adminisztratív problémának kezelje. És mivel az Egri Bíróság szerint nem készült rendőri jelentés arról, hogy az eljárás alá vont személyek bárkit is fenyegettek volna (ennek igazságtartalmát kívülállóként nem tudom ellenőrizni), a bíró nem talált elég bizonyítékot a garázdaságra.
Az, hogy a Véderő agresszív vagy neonáci, egyformán nincs „lepapírozva”, ezért jogász szemmel nézve se nem agresszív, se nem neonáci.
A rendőrség fellebbezett, az ítélet tehát nem jogerős, ám mivel a bíróság a szabálysértési őrizetet is megszűntette, a nyolc vádlottat szabadlábra helyezték.
A következő napon a Véderő tagjai immár annak tudatában mehettek vissza Gyöngyöspatára, hogy taktikájuk minden szempontból bejött. Az ország és a község vezetése szemmel láthatólag eltévedt a jog és a politika összemosása folytán létrejött labirintusokban, és fogalma sincs, hogy milyen jelenségként kezelje őket, ezért sehogy sem kezeli. Emellett az elmenekült romák vasárnap este visszajöttek, hiszen ha lett volna tábor, az eddig tartott volna. De mivel végül mégsem volt tábor, ugyanakkor a bírósági döntés lehetővé tette, hogy a következőkben legyen, az egész helyzet azt az érzetet keltette, mintha végképp bebizonyosodott volna, hogy nem a neonácik az agresszorok, hanem a cigányok hisztérikusak, ők gerjesztik az indulatokat.
A kormány és a bíróság virtuálisan lejátszotta a cigányok és neonácik közötti meccset, és a neonácikat hozta ki győztesnek.
Ezek után a neonáciknak nem volt más dolguk, mint hogy ugyanezt a meccset a valóságban is lejátsszák. Hogy ténylegesen is bevonják a mérkőzésbe azokat a cigányokat, akiket az előző hét végén mindkét fél távolléte miatt nem vonhattak be, viszont amelynek végeredménye már kinn van a táblán. Ha létezett optimális alkalom, amelyben immár a biztos győzelem tudatában kezdhettek bele az összecsapásba egy eleve megvert és megalázott ellenféllel, akkor a visszatérésük pillanata az volt.
Mindezek következtében 26-án estére a Véderőnek és a velük társuló szervezeteknek sikerült pattanásig feszíteniük a légkör Gyöngyöspatán, és véres sérülésekkel járó verekedéssé „fejleszteni” a cigányokkal kialakult konfliktusukat. S hogy mennyire univerzálisnak szánták a győzelmüket, azt az is bizonyítja, hogy most már nemcsak a szegregált cigánysor lakóit, hanem a falu központjában élő romákat is provokálták.
A Véderő parancsnoka csak ekkor indult el a helyszínre, s útközben azt nyilatkozta, hogy természetesen a romák támadtak karókkal egy civil ruhát viselő, békésen sétálgató társaságra. Százhúszan, négy emberre.
Sokan gondolják most úgy: jó lesz az majd, ha a romák tényleg örökre elmennek onnan, ahogyan mondják – ezzel aztán ezekben a községekben egy csapásra megszűnnek majd a gondok. Megszűnik majd a „cigánykérdés”.
Az ilyenek sok egyéb mellett egy fő kérdéssel nem számolnak. Éspedig azzal, hogy az országban nem cigánykérdés meg zsidókérdés van, hanem nácikérdés. Amelynek lényege, hogy – mint tudjuk – nem kell hozzá se cigány, se zsidó.
Ahogyan ahhoz sem kell jelen lennie egyetlen rassznak, népcsoportnak sem, hogy az elkergetésük okozta bűntudat és szégyen évtizedekre megmérgezzen mindent, amit társadalomnak, együttélésnek hívunk.
(Lévai Júlia)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
