Vadászat
- Részletek
- Napi apró
- 2011. április 26. kedd, 03:47
- Lendvai L. Ferenc
Valamikor, az ősidőkben, a vadászat – a halászattal és a gyűjtögetéssel együtt – az emberi életfönntartás alapművelete volt. Nem a termelésé: hiszen éppen az a jellemzőjük, hogy nem termelő, hanem zsákmányoló tevékenységek, a készen talált dolgok puszta elsajátításai. Termelnie csak később kellett az embereknek; amikor ugyanis a viszonylag kedvező fekvésű és termésű területekről bizonyos csoportok kiszorultak a félsivatagokba, s kemény munkával – földműveléssel, öntözéssel és hasonlókkal – kellett biztosítaniuk a megélhetésüket. Ez jelenik meg a bibliai mítoszban: a paradicsom munka nélküli életéből kiűzetve orcája verítékével kellett az embernek megtermelnie a kenyerét.
Hanem a kiváltságos csoportoknak nem kellett termelő munkát végezniük, s nem szívesen foglalkoztak általában valamiféle – kényszerből végzett – pénzkereső munkával sem. Ezért mondja Arisztotelész, hogy az ilyesmi nem méltó a szabad emberekhez, csak rabszolgáknak való. Viszont a régi, nem termelőmunka jellegű tevékenység, a zsákmányolás nagyon is tetszett az uraknak: így lett például éppen a vadászat a történelem során a mindenkori uralkodó osztályok privilégiuma. Régebben az uraké, később az elvtárs-uraké. És a mai elvtárs-urak személyükben ugyan mások, mint a tegnapiak, de a lényeg nem változott: a vadászat az ő privilégiumuk, amelyet nem szabad korlátozni, sőt még jobban ki kell terjeszteni. Elvégre a vadászat, mint mondottuk, a zsákmányoló életmódot folytató embercsoportok jellemző tevékenysége.
(Lendvai L. Ferenc)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
