Szájer: a 62 éves bíró alkotmányosan nem alkalmatlan, csak nem bírja a pszichés terhelést
- Részletek
- Szemle
- 2011. április 21. csütörtök, 03:39
- Galamus-csoport
Szájer József 2011. április 18-án interjút adott az Inforádió Aréna című műsorának - Részlet:
Exterde Tibor: – A bírói korhatárt majdnem az utolsó pillanatban hozták be egy módosító javaslattal. Ez nem volt egy előre átgondolt intézkedés?
Szájer József: – Az egész bírósági rendszerrel kapcsolatban az alaptörvény szövege általánosan fogalmaz. Tehát nagyon sok részletszabály hiányzik. Ez pontosan egy olyan terület, ahol lényeges változás várható, hiszen egy olyan újraszabályozás várható az év második felében, amely a bírósági rendszert alapjaiban érintheti, különös tekintettel a bírói önigazgatásra, a kilencvenes évek közepén bevezetett reform tanulságainak a levonására, amelynek jelentős részben negatív tapasztalatai voltak. Éppen ezért az alaptörvény szintjén, amikor ezt a részt fogalmaztuk, nagyon általánosan fogalmaztunk. Ugyanakkor közben megkezdődött a gondolkozás, és bizonyos, az alkotmányt is érintő szabályokra vonatkozóan kerültek elő javaslatok, és ilyen volt a bírói nyugdíjkorhatárnak a kérdése is, amely, szemben egyébként a vádakkal, nem diszkriminatív, hiszen minden bíróra vonatkozik […] és az ügyészekre is […], ráadásul ebben a tekintetben elég széles a nemzeti hatáskör, tehát erre vonatkozóan semmiféle európai norma nincs, ezért is én aránytévesztésnek tartom azt a nyilatkozatot, amit a Legfelsőbb Bíróság elnöke tett ebben az ügyben, amely ezt a kérdést európai ügynek tekintette, hiszen egyik országban így van, a másikban amúgy. Egyik országban hagyják a bírókat tovább dolgozni, más országokban általános nyugdíjkorhatárt szabnak, vagy még szigorúbb, mint az általános rendszerben, hiszen a bíróknak nagyon fontos kérdéseket kell eldönteni, ezért speciális szabályok vonatkoznak rájuk. Ezért semmiképp sem nevezhető sem diszkriminatívnak, sem pedig olyannak, amely túllép egy nemzeti szuverenitásnak a hatáskörén.
– Mi értelme van egy bírót 62 évesen nyugdíjba küldeni, amikor egy bíró tapasztalata a pályája során folyamatosan nő, ráadásul ez elég sok pénzbe is fog kerülni?
– Nem a 62 évről van szó hanem az általános nyugdíjkorhatárról. Tehát arról, hogy amikor valaki eléri a nyugdíjkorhatárt, ami egyébként emelkedni fog az elkövetkezendő években, akkor ez milyen módon alakulhat. Ezeket az energiákat, ezt a tudást lehet más módon is hasznosítani, az ítélkezés viszont egy nagyon komoly odafigyelést igénylő tevékenység, ez volt a legfontosabb ok a kormánykoalíció részéről, hozzáteszem, az eredeti tervezetben ez nem volt benne, tehát a későbbi bírósági reformnak ez fontos sarokpontja lesz […]
– Azt ugye nem gondolják, hogy 62 év fölött egy bíró már nem képes ellátni azt a kemény munkát, amit az ítélkezés megkövetel?
– Nem, de itt egyrészt a bírói karnak a megfiatalítása fontos terület, a bírói tevékenység nagyon komoly pszichés terhelést jelentő tevékenység, ebben az értelemben mindenképpen célszerű, ha alkotmányos garanciák vannak a polgárok irányában, akik az ügyeiket odaviszik. Nem lehet ilyet mondani, hogy alkotmányosan alkalmatlanok lennének, viszont az a tudás, ami felhalmozódott, nem feltétlenül egy ilyen nagyon éles, pszichésen is megterhelő helyzetben kell hogy érvényesüljön ebben az esetben. Mert hát egy politikai kérdés, ezt azért ne tagadjuk le, hogy a törvényhozónak a hatalmi ágak elválasztása keretében joga van a másik hatalmi ág tevékenységének a kereteit meghatározni. Az egy közkeletű tévedés Magyarországon, hogy a bírókra vonatkozó törvényt a bírák, az Alkotmánybíróságra vonatkozó törvényt pedig az alkotmánybíróságnak, az ügyvédekre vonatkozó törvényt az ügyvédeknek kell megalkotniuk. Őket meg kell hallgatni ebben a folyamatban […], meg kell nézni, mi a politikai helyzet Magyarországon, az igazságszolgáltatási reformnak ez egy nagyon töredékes eleme, hiszen az igazságszolgáltatási rendszer nagyon jelentős reformra szorul, nem is annyira struktúráját tekintve, hanem a társadalmi bizalom megfogyatkozása okán kell ezt valamilyen módon helyreállítani, de a törvényhozónak a felelőssége, hogy ennek a kereteit megszabja. [….] A bírósági rendszernek nem a szervezete független, hanem az ítélkezés, és az adott ítélkező bíró, akinek függetlennek kell lenni, a kereteknek ennek az elősegítését kell szolgálni, de ez nem jelenti azt, hogy a bíróknak adott esetben éppen a kontraszelekciót eredményező saját belső népgyűlésüknek kelljen minden egyes kérdésben dönteni. Fontos az ő véleményük is […], de hogy ők mondják ki a végső szót, az éppen a hatalmi ágak elválasztásának az elvét sérti. […] Meg kell osztani a funkciókat a bírói önkormányzatok és a kormányzat között.
[…]
– Ha átalakítják a rendszert, és ahogy Ön mondja, ez a steril önigazgatási rendszer megszűnik, akkor ki vállalja a kormányon belül a végső felelősséget a bíróságok működéséért?
– Nyilván a mindenkori igazságügyi minisztériumnak kell hogy legyen szerepe vagy a jelölésben, a gazdálkodással kapcsolatos kérdések tisztázásában. Tehát lesznek olyan igazgatási funkciók, amelyek a jelenlegi bírósági önigazgatásból átkerülnek a kormányzat vagy a parlament, a törvényhozás jogkörébe. Tehát ilyen értelemben valódi hatalmi ágak elválasztása, fékek és ellensúlyok rendszere lesz az eddigi gyakorlatilag tiszta és ilyen módon problematikus modellhez képest.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!