Jól értem: kékcédulás?!
- Részletek
- Napi apró
- 2010. április 12. hétfő, 14:04
- Lévai Júlia
„Megkő Tóni” írta le az index.hu-n, amin tegnap este óta gondolkozom. Íme: „Én is átszavazó voltam, csak az első körre kértem, délután szavaztam. Az engedély kérésénél azt mondták, hogy csak listára szavazhatok, EGYÉNI JELÖLTRE NEM, ettől függetlenül kaptam egyéni listát a körben, ahol szavaztam. Függetlenül attól, hogy ott bekerül-e a jelölt, a második körben a lakhely szerinti körzetben is bejuttathatom az ottani jelöltet”.
Ezek szerint a szavazópolgárnak az egyik helyen azt mondják, hogy csak listán szavazhat, a helyszínen viszont szavazhat az ottani egyéni jelöltre is.
Két eset lehetséges: vagy úgy rendelkezik a törvény, hogy átjelentkező csak listára szavazhat, és akkor az ő esetében rosszul alkalmazták a törvényt, vagy úgy rendelkezik, hogy mindkettőre szavazhat, és akkor rossz felvilágosítást adtak.
Megpróbáltam kikeresni a törvényhelyet, amely szabályozza, hogy ha átjelentkezem, akkor hogyan szavazhatok. Azt tapasztaltam, hogy ha az Országos Választási Irodára hagyatkozom – arra, amire nemcsak az állampolgárok, hanem feltehetően a szavazókörökben dolgozó önkéntesek is –, akkor nem két eset van, hanem három, és a harmadik az érvényes: az átszavazásra vonatkozó szabályok egyike sem különíti el az egyéni és a listás szavazást, vagyis a törvény az átszavazók esetében sehogy sem rendelkezik erről! Legalább is annak alapján, ami az OVI-nál közzétett törvényekből kiolvasható.
Kérdés, hogy mit olvasnak azok, akik a szavazókörökben döntenek erről. Mert ha azt, amit én, és ennek tudatában adják ki az egyéni szavazólapokat az átjelentkezőknek, akkor itt most rögtön el tudom magyarázni, hosszan és részletesen, hogy mitől kékcédulás a választás, amely tegnap zajlott. A következőktől:
Más vonatkozásban egyértelművé vált számomra, hogy szavazhatok az átigazolás helyén egyénire, hiszen a törvény a második fordulóra nézve rendelkezik az én, egyénre leadott szavazatomról. Azt mondja ugyanis, hogy a második fordulóban csak az szavazhat az elsőtől eltérő választókerületben, akinek a szavazata nem eredményezett még egyéni mandátumot. Márpedig az, hogy hozzájárultam-e valaki mandátum-szerzéséhez, csak úgy állapítható meg, ha szavaztam rá, az egyéni listán – vagyis szavazhatok az egyéni listán! És tegnap több tízezren szavazhattak.
Ha pedig szavazhatok rá, akkor az azt jelenti, hogy egyrészt értelmetlenné teszem a helyi politikát: beleszóltam abba, hogy mondjuk a 19. számú szavazókörhöz tartozóknak (Bocskai úti iskola) ki lesz a kerületi képviselőjük, másrészt ezzel ott is töredékszavazathoz juttattam kedvenc pártomat, ahol egyébként nem juthatna ilyesmihez. Végül pedig ha a második fordulóban is elmegyek szavazni, de már a saját kerületemben, akkor ezzel két kerület mandátumainak sorsába is beleszóltam, vagyis alaposan megnöveltem a választói hatósugaramat – íme, ha nem is pontosan a régi formájában, de kézzel foghatóan itt is jelen van a kékcédula.
Ettől kezdve a pártok választási felkészülésének szerves részévé válhat, és vélhetően vált is annak kiszámolása, hogy aktivizálható híveiket mikor hová kell utaztatni.
A modern kékcédulás módszer a visszafelé számoláson alapul. Azon, hogy olyan helyre kell mennem az első fordulóban, ahol valószínűleg két forduló lesz. Hiszen ha itt az első fordulóban eldől az egyéni mandátum sorsa (és itt kezdek menni visszafelé), akkor átigazolt szavazóként a második fordulóban már csak otthon szavazhatok, és azokra, akik ott adottak a számomra. Befutó jelöltemhez tehát nem célszerű menni.
Emellett azt is ki kell számolni, hogy ahová átigazoltam, ott a második fordulóban se a pártom jelöltje nyerjen, hiszen ha nyer, akkor az őrá leadott első fordulós szavazatokat nem kompenzálják a párt országos listáján. Amiből az is következik, hogy kívülről nézve a kékcédulás módszer első látásra még csak le sem leplezhető: a jelöltjei épp hogy nem ott fognak látványosan kiugrani, ahová az átszavazók csoportosan odazúdultak.
Mivel nem vagyok jogász, a témát ezen a ponton átadom a hozzáértőknek, annak reményében, hogy rólam, illetve a szavazókörökben dolgozókról fog kiderülni: nagyon ügyetlenek, nagyon értetlenek voltunk, s az átszavaztató pártok ezt igyekeztek kihasználni. Mondhatni, mi vagyunk a félcédulások, és nem a törvények teszik lehetővé a kéket.
(Lévai Júlia)
