Csak impresszió
- Részletek
- Napi apró
- 2010. április 12. hétfő, 13:26
- Lánczos Vera
Hagyjuk az adatokat! Nagy ecsetvonásokkal vázoljuk fel a képet! Az történt, amire számítottunk. Előre tudtuk: radikális jobbratolódás lesz. A jobbtérfélen belül elmosódott határvonal, éppen csak sejthetően megy át egyik szín a másikba, nagy köztes mezővel. A másik póluson összezsugorodott térfél, éles határvonalakkal elkülöníthető osztatokkal.
Mi történt? Ezen „nem kell” gondolkodni, hiszen megmondják: „rossz volt a kormányzás”, meg „gyenge”. „Szélsőségesek” voltak hatalmon, akik megosztották az országot: Hazára és Másokra, és Mások érdekeit szolgálták. Miután az emberek belefáradtak a rossz kormányzásba, belefáradtak a hideg polgárháborúba, belefáradtak a rendetlenségbe, leváltották „azokat”, akiknek – hisz tudják, megmondták nekik – mindez köszönhető. Leváltották a hazugokat, a polgárháborús hangulatot szítókat, azokat, akik lebutították a közbeszédet, akik száműzték az értelmes párbeszédet. Felforgattak és riogattak. Csak loptak. Ők most majd „számon is lesznek kérve”. Tiszta sor. Győzött a jobb program. Az értelmes vita, a választó, az állampolgár tisztelete. A választó, az állampolgár meg meghálálta, hogy annyira tisztelik, hogy még gondolkodnak is helyette.
A többség elégedett. A szakértők, a gazdasági élet szereplőinek egy része és a pénzügyi elemzők közül is sokan úgy gondolják, örülni kell, sőt, még jobban kell örülni egy esetleges kétharmadnak, mert mennyire egyszerű lesz így alkotmányozni és reformálni. Nem lesz „akadékoskodás”.
(Lehetett volna másképpen? Történelmietlen a kérdés, de tekintsünk el ettől egy válaszkísérlet erejéig. Igen, talán lehetett volna. Ha a kormányzó pártok 2006-ban, Őszöd után úgy zárnak össze, ahogy sikerült, kényszerűségből, a Bajnai-kormány mögött összezárnia az MSZP-nek, akkor túllennénk egy-két reformon, a korrupciót ellehetetlenítő néhány törvényen is. Ehhez persze azt is feltételeznünk kéne, hogy a koalíciós pártok képesek lettek volna arra az önvizsgálatra, amelynek elmaradása miatt tartanak ott, ahol. Persze a hideg polgárháború ez esetben is dúlt volna, a közbeszéd így is eldurvult volna, a társadalmi értékítélet valószínűleg éppen ennyire lenne demokráciabarát és differenciált, mint most, de ebben az esetben kicsit jobb szájízzel konstatálhatnánk a vereséget, amely kétségkívül ebben az esetben is bekövetkezett volna.)
(Lánczos Vera)
