Bauer Tamás
- Részletek
- G-7
- 2011. április 06. szerda, 02:48
„Esküszünk, esküszünk”
Török Gábor politológus ezzel a címmel írja legújabb blogbejegyzésében, hogy „Mesterházy Attila ketyegő bombát helyezett el – bár egyelőre még pontosan nem tudni, hogy a kormányoldal vagy a saját pártja alá tette-e inkább”. Arról beszél, hogy az MSZP elnöke azt nyilatkozta a Népszavában, hogy az MSZP parlamenti képviselői nem lesznek hajlandók esküt tenni az új alkotmányra. Mesterházy azt ismételte itt meg, amit néhány nappal korábban blogjában Gyurcsány Ferenc javasolt (Felesküszünk Orbán alkotmányára?), figyelmeztetve, hogy a köztisztviselők, bírók, katonatisztek és rendőrök is szembekerülnek majd ezzel a helyzettel, és ők aligha engedhetik meg maguknak a luxust, hogy az állásukat kockáztassák. Az országgyűlési képviselők azonban, Gyurcsány szerint: „Ha hűek kívánnak maradni elveikhez, akkor nem tehetik le az Orbán kényszerítette esküt.” Török ezt követően arról morfondíroz, hogy „az ország érdekeivel biztosan ellentétes egy olyan helyzet, amelyben a politikai oldalak közötti ellenségeskedés demokráciákban szokatlan mértéket ölt”, s óvja egyfelől a Fideszt attól, hogy megpróbálja kikényszeríteni az új eskütételt, másfelől a szocialistákat, hogy ha mégis elrendelnék, akkor megtagadják az eskütételt. Arról persze nem ír, hogy mi lesz, ha a köztisztviselőkre, bírókra, katonatisztekre, rendőrökre kényszerítik rá. Közben a kormány illetékes államtitkára úgy nyilatkozott, hogy mégsem lesz tömeges ünnepélyes eskütétel.
A korábbi újsághír azonban aligha volt légből kapott, s a probléma valós. Nézünk is szembe vele. A magukat politológusnak, elemzőnek nevezők a választások óta minden alkalommal elmondták: a Fidesznek joga van alkotmányozni. Leginkább az érződött ki a szavaikból: kifejezetten arra való szerintük a kétharmad, hogy alkotmányozásra használják, ha már korábban a politikai megosztottság miatt nem sikerült a feladatot megoldani. Török is elismétli ezt. „Egy pillanatig sem állítom, hogy így ne lehetne alkotmányt létrehozni: az új alaptörvény minden kétséget kizáróan 262 Fidesz–KDNP-s igen szavazat mellett is törvényes és érvényes lesz.” Igaz, hozzáteszi: „A folyamat azonban ebben a formában sajnos kockázatokkal jár: csökkentheti az alkotmány elfogadottságát és veszélyeztetheti tartósságát.”
A probléma mélyebb, mint azt Török és kollégái látják. Egy ország alkotmánya akkor töltheti be feladatát, akkor várható el a törvények alkotóitól és alkalmazóitól az alkotmány belső elkötelezettségre alapuló követése, ha az alkotmány elfogadásának módja olyan, hogy rendelkezései széles körű konszenzust tükröznek. Az 1989-es alkotmány ilyen. Noha azon az alapon, hogy az 1949-es évszámot viseli címében, és az utolsó pártállami parlament szavazta meg, a csonka Országgyűlés vitájában is sokszor nevezték kommunistának a leváltásra ítélt alkotmányt. Valójában nem volt az: amit a pártállami parlament megszavazott, abban az állampárt és az ellenzéki erők tárgyalásain állapodtak meg, tehát azoknak a politikai erőknek a tárgyalásán, amelyek utána megtöltötték az első szabadon választott parlament padsorait. Az 1989-as alkotmányban az szerepelt, amiben ezek a politikai erők egyetértésre jutottak, ide értve az 1990 nyári módosítás legtöbb elemét is. Az 1989-es alkotmány a modern, európai parlamenti demokrácia alkotmánya volt, rögzítette az állampolgári jogok garanciáit, a parlamenti ellenzék előjogait, a kormánytól és parlamenttől független közjogi intézmények működési szabályait. Ezt az alkotmányt a közélet szereplői húsz éven keresztül hivatkozási alapnak tekintették a politikai vitákban, ide értve azokat is, akik az elmúlt évben elkezdték tiszteletre méltatlanként emlegetni. Nem emlékszem arra, hogy bárkinek is gondot okozott volna, amikor köztisztséget töltött be, hogy eskütételekor ennek az alkotmánynak a betartását és betartatását kell megígérnie.
Az az alaptörvény, amellyel kapcsolatban most felmerült a kérdés, hogy vajon esküt kell-e tenni rá mindenkinek, aki köztisztséget tölt be, nem ilyen, sem tartalmában, sem létrejöttének módjában. Írtam már róla, hogy leépíti a demokratikus garanciák rendszerét, és arról is, hogy alkotmányos erővel ruház fel egy olyan értékrendet, egy olyan történetfelfogást, amelyet az ország egyik fele magáénak érez, a másik felétől viszont idegen. Abban, hogy az eskütétel sokaknak lelkiismereti problémát okozna, az a tény fejeződik ki, hogy az elfogadás előtt álló alkotmányszöveg idegen tőlük, olyan értékeket és érzéseket fejez ki, amelynek rájuk kényszerített elfogadása megalázná őket. Ez a helyzet arról tanúskodik, hogy a kizárólag a kormányoldal által készített alkotmány nem tudja betölteni az alkotmány alapfunkcióját, nevezetesen hogy legitim eligazítást adjon a polgárok és az állam közötti kapcsolatok legfontosabb kérdéseiben. Ebből következik, hogy téves a politológusok, köztük Török Gábor feltételezése, hogy nem kifogásolható, ha a kormánytöbbség alkotmányozásra használja kétharmados többségét.
