Bíró D. Péter sajtószemléje - 2011. 04. 04.
- Részletek
- 2011. április 04. hétfő, 04:03
- Bíró D. Péter
Válogatás az elmúlt hetek fontosabb írásaiból, interjúiból
FÓKUSZBAN:
2011. április 1.
Para-Kovács Imre: Nemkívánatos évszak és egyéb idiotizmusok
Hírszerző
„Amikor megindul a csúcsról a hülyeség lefelé, nagy ünnep van a szerkesztőségben, mert nincs annál gyönyörűbb látvány, mint a hülyeség gördülő lavinája, ahogy görög-görög a kormánytól a képviselői szolgabirodalmon és a tollforgatói szolgairodalmon át egészen Gyöngyössolymosig, és ott egy kicsit megpihen.”
„…elsősorban szórakoztatóipari minőségében érdemes szemlélni azt az önkormányzati határozatot, amely szerint két újságírót és négy civil személyt ’nemkívánatosnak’ minősített a település képviselő-testülete, és ezt a helyi újságban közzé is tették, nehogy az a vád érje őket, hogy nem szóltak előre. Tökéletesen érthető a helyzet, képzeljük csak el, polgármesterek vagyunk, kétharmad mögöttünk, és akkor mindenféle szaros újságírók szutyongatnak minket, kiteregetik a szennyest, megírják, hogy lökdösődés volt, és hogy nemrégiben vizsgálat indult! Így azért nehéz levezényelni a nemzeti együttműködés Gyöngyössolymosra eső részét, meg a kucsmagombaszezon is hamarosan indul, alkotmány is készül - érthető a hevület.”
„Tehát, a nemkívánatos személyekre lesújt a képviselő-testület átka.”
„Messziről kezdeném, egészen a vármegyéktől, mert vármegyék kétségtelenül voltak Magyarországon, a Fidesz pedig - részben - úgy döntött, hogy legyenek megint. Ennek oka van. Egy átlagos fideszes, akit egyáltalán ne úgy képzeljünk el, ahogy a pártarchívum lefesti, hanem inkább agyament kádáristának, akit nem érdekel, hogy mit mond a nemzetközi filozófia a jobboldal és baloldal viszonyáról, hanem egyetlen dolgot szeretne: mondják meg neki, hogy mit csináljon, és adjanak ezért fizetést.”
„Jöjjön a fizetés minden hónap első hetében, legyen a kenyér és a benzin olcsó, legyen az asszony hűséges, legyenek szép zenék a rádióban és a tévében jó filmek, amelyek kalandosak, de nem félelmetesek, mint ahogy az iskolában is tanítsanak a gyereknek szép dolgokat, nehogy már úgy jöjjön haza a hülyegyerek esténként, hogy internet van a fejében.”
„Szóval, ezek a neobolsik azért szeretik a horthysta szlenget, mert …képtelenek elhelyezkedni az időben, legszívesebben úttörők lennének megint, csak az gáz, tehát visszanyúlnak oda, ahová a kezüket terelik. A jelent nem értik, a jövőtől rettegnek, maradnak tehát a múltban: pallosjog, vármegye, nemkívánatos személy, mintha Mikszáth speedet tolt volna, és Beszterce ostromát kellene eljátszanunk minden jeles napon, de rohadt gyorsan, másfél perc alatt, rezzenéstelen arccal.”
„A töketlenség régi/új nemzedéke végre hatalomra került, és ha kiröhögjük őket, nemkívánatos személyek leszünk. Kinyilváníttatik, hogy értelmes ember ezentúl nem léphet a vármegye területére, illetve aki jelenleg ott tartózkodik, az haladéktalanul hagyja el a területet.
Meg fog történni.”
2011. április 1.
Kőbányai János: A magyar történelem mélypontja, amelyről mindenkinek tudnia kell
Népszabadság online
„Noha nem derül ki a Népszabadság cikkéből – ’Átrendeznék a holokauszt kiállítást’ (2011. márc. 25.) –, s Gál András Levente államtitkár (közigazgatási és igazságügyi tárca) öninterjújából (ilyen műfaj is létezik), hogy a Holokauszt Emlékközpont (HDKE) jelenlegi kiállítása kikben kelt ’felesleges feszültséget’ – egy feszültségforrásról nyomban beszámolhatok. Jómagaméról, akiből ez a megnyilatkozás többrendbeli feszültséget hívott elő.”
„Nem először írok (feszültségemet levezetendő) – többfajta minőségben is a HDKE-ról. …Mivel úgy gondolom, hogy csak a trauma kultúrába feloldása (’Holokauszt mint kultúra’ –Kertész Imre szép és nagy gondolata) nélkül zsidók és magyarok együttélése lehetetlen. E gyászmunka ügye – sajnos – az elmúlt 20 évben, sok pozitív esemény, kezdeményezés ellenére sem vált meghatározóvá.”
„Az államtitkár önmagát megkettőző elmélkedésében elsősorban az a feszültség, hogy államigazgatási funkciójában beavatkozik egy intézmény tartalmi tevékenységébe. Ez a hétköznapi demokrácia kérdése. Egyetlen publikációval, tudományos minősítéssel sem rendelkezik a témában, amelyben most meg(ki)nyilatkozott, így magánemberi véleménynyilvánítóként sem releváns. Politikai akaratnak rendelné alá a történelmet – mint az egyiptomi fáraók, akik átvésették az előző dinasztia hieroglifáit? Vissza – nem a közép, de – az ókorba?”
„Annál is inkább feszültségkeltő e jelenség, mert nemcsak a történész szakma, de a mindennapi emlékezet is pontosan tudja, hogy az erdélyi zsidók sorsát – akik a magyarság eszmei és kulturális terjesztői voltak a kisebbségi területen Trianon előtt és után – a bécsi döntés, s nyomán a visszacsatolás pecsételte meg. Ezért, ha lehet, tragédiájuk még mélyebb és fájóbb, mint anyaországi társaiké. Példa rá erre a dél-erdélyi (a Románia kezén maradt) zsidók sorsa. A hajuk szála sem görbült. Leszámítva a Románia kiugrását követő néhány hetet, amikor a területre behatoló magyar egységek és mögötte a csendőrség a zsidók felkutatásával és gyilkolásával foglalatoskodott. Nagysármás esete – Sütő András is megírta – a magyar történelemnek, erkölcsi értelemben legalábbis, a szimbolikus értelmű mélypontja. Történetéről éppúgy illene tudni minden magyar embernek, éppúgy, mint Auschwitzról.
A Hitlerrel szintén szövetséges Románia, s az antiszemitizmussal a magyarénál nem kevésbé átitatott román társadalom, a dél-erdélyi magyar zsidókat miért nem bántotta?”
„…Azért, mert a Magyarországtól elvett területeket meg kívánták tartani. E céltól vezérelve a e területek szerves társadalmi és kulturális erejét nem hangolták maguk ellen – noha a saját zsidóságukat saját kezűleg pusztították el.”
„Bizony Trianon megmásíthatatlanul az 1940–1944-es periódusban lett beírva a történelem nagykönyvébe. S mégpedig nem a rossz igazságosztóval, Hitlerrel, (hiszen Romániának is ő osztott), hanem azzal a cselekedetsorozattal, amit a magyar közigazgatás (a Horthy-rendszer) vitt ott végbe – többek között az Erdély társadalmához szervesen hozzátartozó magyar zsidóság kiszántásával.”
„Az önmegismerés – elismerem – feszültségforrás. S talán elkövetői oldalán még inkább, vagy másképpen, mint az elszenvedőin. Azonban a fesztültség erőszakos elfojtása csak újabb frusztrációkhoz és idült betegségekhez vezet.”
2011. március 30.
Nika György beszélget Kó Józseffel és Kabódi Csabával
Az Este, M1
„Mv: Bekerül az alkotmányba az önvédelem és a tulajdon jogának védelme. Ezeket a jogokat jelenleg is védi a törvény, ezentúl azonban alkotmányos alapjog lehet. A részleteket és a szükséges jogszabályokat az alkotmányozás után, még az idén kidolgozzák. A Fidesz frakcióvezetője szerint ehhez nem szükségszerű a fegyvertartás szabályainak enyhítése.”
”Bilkei Pál, kriminálpszichológus: ’Nem lehet úgy védekezni, hogy te vagy túlerőben.
Riporter: A kriminálpszichológus azt mondja, eddig ez, tehát az arányosság volt a fő szabály az önvédelem megítélésében. A szakember azt reméli, hogy az önvédelmi jog alkotmányba emelésével nem lesz könnyebb fegyverhez jutni.’”
„Bilkei Pál: Maga a fegyver, ha az otthon van, rengeteg sok mindenre adhat okot, alkalmat, eszközt. Egy hirtelen indulati felborulásnál sokkal könnyebben döbben rá, hogy hiszen ott van a kezemben az eszköz, és én élhetek vele.”
”Kabódi Csaba, ELTE Büntetőeljárás-jogi Tanszékének vezetője: 2009 óta van egy törvény, tehát a büntetőjogot módosította egy törvény, amely ezt a megelőző jogos védelmi helyzetet is szabályozta. Kicsivel ettől eltérően, mert azt mondta, hogy csak olyan eszközt lehet alkalmazni, amely a jogsértő életére nem tör. Amely előre látható és előre figyelmeztetést tartalmaz és előre láthatók annak a következményei. Tehát, hogy mindent megtett annak érdekében, aki ezt a védelmi eszközt alkalmazza, hogy másnak az élete ne kerüljön közvetlen veszélybe.
Mv.: Próbáljunk kiindulni a számokból, Magyarországon a bűncselekmények között mekkora az aránya azoknak, ahol önvédelemre vagy tulajdonvédelemre kényszerülhet valaki?
Kó József, szociológus, kriminológus: - Hát azért minden bűncselekménynél előfordulhat, hogy védekezni próbál vagy védekezésre kényszerül az áldozat, már amikor jelen van. De olyan bűncselekmény, amikor ebből bűncselekmény lesz a sértett részéről, olyan nagyon kevés, néhány ilyen eset fordul elő évente. De ez az egész vita, ami ennek a témakörnek a felmerülése, ez arra utal, hogy az állam nem látja jól el a feladatát, hiszen azért félnek az emberek, azért szeretnék megvédeni önmagukat, mert bizonytalanok, úgy érzik, hogy félniük kell a bűnözéstől.
Mv.: Akkor itt lehet, hogy két dologról beszélünk, mert ha az alkotmányba belefoglaljuk az önvédelem és a magántulajdon védelmének a jogát, ettől még mi a garancia arra, hogy az állam megfelel ennek. Ez nem arra utal. Vagy, amikor esetleg tartalommal megtöltik ezt a két fogalmat, akkor benne lesz az, hogy az államnak kötelessége valamilyen módon szavatolni az állampolgárok biztonságát? Csak az nem önvédelem.
Kabódi Csaba: - Az nem önvédelem, tehát biztos valahol másutt van. Tehát ez nem egy ilyen határmezsgye, amit én legalábbis érzek, tehát addig, hogy ez a 2009-es törvény azt mutatja, hogy az állam egy darabon visszavonult, és azt mondta, hogy itt a jogos védelem határai kiterjesztődtek ezzel a megelőző védelemmel, de egyébként maga a jogos védelem fogalma is átalakult. Amikor én még tanultam annak idején, akkor nagyon erősen vizsgálták az arányosságot és a szükségességet. Jelen pillanatban is természetesen van arányosság a jogsértő és a jogos védelemben lévő cselekedetek között, de a szabályok azok lazábbak lettek. Na a lazákra mindjárt egyet mondok, amikor régebbi szabály szerint mindenkinek volt hozzátartozóval szemben, felmenővel szemben kitérési kötelezettsége. Ma ellent lehet állni.
Mv.: Sokan pedzegetik azt, hogy a fegyverviselés enyhülését, enyhítését jelentené, vagy a szabályok enyhítését jelentené az önvédelem vagy a magántulajdon joga. De, ha egyrészt ugye ezt nem tudjuk, sőt részben cáfolták ezt a politikusok, milyen szerep hárulhat akkor az államra? Az állampolgár elvileg nem képes megítélni azt, hogy ha valaki rátámad vagy valamilyen veszélyhelyzetbe kerül, akkor meddig jogos, amit ő ellenállásként tanúsít. Tehát erre mondják önök azt, hogy az államnak kellene akkor ezt a biztonságot megadnia, de akkor hogyan?
Kó József: Hát nem feltétlen személyi védelemre gondolunk, hanem a biztonságérzetre általában. Viszont azt mutatják a közvélemény-kutatások ebben a témakörben, hogy nagyon érdekes módon nem azok félnek legjobban a bűnözéstől, akik leginkább veszélyeztetettek. Hiszen a tipikus áldozat a statisztika szerint az a középkorú férfi, és ők azok, akik legkevésbé félnek. Akik legjobban félnek, azok a kiszolgáltatott helyzetben lévő főleg idős emberek, egyedülállók, gyermeküket egyedül nevelő hölgyek. Ők számolnak be a legintenzívebb félelemérzetről. Holott a statisztikák szerint azért ők nem túlságosan gyakran válnak áldozattá, szerencsére… a bűnelkövetői társadalom is rétegzett, tehát vannak alkalmi elkövetők, akik legfeljebb egyszer követnek el vagy először követtek el bűncselekményt. És vannak a professzionális bűnözők, akik visszaesőként már többször felkészülve esetleg bűnszövetségben követik el a különböző bűncselekményeket.
Kabódi Csaba: Arra gondoltam, hogy az alkotmányba, ha úgyis alkotmányozás van, akkor biztos be lehet foglalni azt, hogy az állam kötelezettséget vállal arra, hogy az állampolgárok jogait, személyét, egészségét, testi épségét és vagyonát is megvédi, és akkor a másik oldalon lehet ezt a határvonalat úgy meghúzni, hogy nagyobb szabadsága van a betörővel szemben otthon lakónak. …itt is van egy arányosság, tehát, hogy a hasonló jellegű támadásra, hasonló jellegű az elhárítást… Tehát egy jogtalan támadásra hasonló jellegű, tehát ököllel, ököllel szemben. De ha valaki, a beteg, nem tud annyira védekezni, akkor valami eszközt is igénybe vehet. A saját életének, testi épségének és vagyonának megóvása érdekében. Tehát azért ez nem annyira nehezen kitalálható dolog, de nyilvánvalóan ágyúval még a betörő verébre se, ahogy ez most hirtelen jutott eszemben, ez a szörnyű hasonlat”.
”Mv.: Nézzük akkor a büntetéseket. Úgy tűnik, hogy a tényleges életfogytiglani büntetés lehetőségét az alkotmányba is beemelnék a kormánypártok. Ez évtizedes jogászi vitát dönthet el, vagy legalábbis pontot tehet a végére. A Büntető törvénykönyvben 1999 óta szerepel a büntetési tétel, de csak nagyon ritkán szabják ki. Az alkotmányba kerülés után a tényleges életfogytiglan szabályait is módosítani kell. Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője azt mondta, még az év végéig elvégzik a kapcsolódó törvények módosítását.”
Riporter: - 1985-ben a Legfelsőbb Bíróság mentette fel Magda Jánost. Azóta is ez az egyik legvitatottabb bírósági döntés. A Szolnoki Bíróság az akkori törvények szerint halálra ítélte egy kislány meggyilkolásáért. Ezt az ítéletet bírálta felül a Legfelsőbb Bíróság. Magda János, miután kiszabadult, brutálisan megölte élettársát. 1989-ig a halálbüntetés volt a legsúlyosabb kiszabható büntetés, most a tényleges életfogytiglan. Jogászok az 1999-es bevezetése óta vitatkoznak az alkotmányosságáról.
Lövétei István, alkotmányjogász: A Btk-ban kell igazából elhelyezni annak a körülményeit, hogy mikor van helye ilyen ítélet kiszabásának.
”Kabódi Csaba: Szimbolikus jellege biztos van, van egy gyakorlati haszna is, ha úgy vesszük, mert a tényleges életfogytiglan ellen több alkotmányossági panasz van az Alkotmánybíróság előtt, abban a pillanatban alkotmányossá válik ezek a panaszoknak az okafogyottá válnak. Ha cinikus akarok lenni, tehát ez egy nagyon nagy haszon. A bíróságokat nyilvánvalóan nem az alkotmányban való rögzítés fogja befolyásolni, hanem azok a büntetéskiszabási elvek, amelyek ma is ismertek, tehát amikor ma kiszabnak tényleges életfogytiglant ettől nem lesz nagyobb kedve a bíróságoknak kiszabni.
Kó József: Így van, vita van róla, ez kétségtelen, vannak támogatói, vannak ellenzői. Én meg azt gondolom, hogy vannak olyan bűnelkövetők, akik sajnos nem tudnak együtt élni a többiekkel, tehát el kell őket valamilyen módon különíteni. Hogy ez most börtönben történik vagy valamilyen egészségügyi intézményben, agy bármilyen más módon, az egy más kérdés, de biztos, hogy ezt a problémát valamilyen módon kezelni, megoldani kell. Hogy a tényleges életfogytiglan egyébként okoz-e valamilyen változást a bűnelkövetés mondjuk nagyságrendjében, ezt nem nagyon hiszem, azt mutatják a nemzetközi tapasztalatok, hogy ott, ahol eltörölték a halálbüntetést és helyette mondjuk tényleges életfogytiglan került bevezetésre, ott valamennyivel növekedett a súlyos bűncselekményeknek a száma. De ez csak néhány évig tartott. Utána visszaállt kb. az előző szintre, és Magyarországon is ezt tapasztalhattuk, amikor a halálbüntetést megszüntették, akkor hirtelen a következő két évben kb. 40-50 esttel több emberölés, szándékos emberölés történt. De utána 4-5 évvel később visszaállt gyakorlatilag a korábbi szintre és most is ott tartózkodik.”
2011. március 31.
Mwangi S. Kimenyi: Az arab tavasz természetrajza
Metazin, Brookings portál
„’A közel-keleti forradalmak váratlanul érték a világ politikusait és elemzőit. Többségük még utólag is az elmaradottsággal magyarázza a felkeléseket – tévesen. Valójában egy régi tétel igazolódott be: a társadalmi fejlődést előbb-utóbb demokratizáció követi.’… „Mwangi S. Kimenyi Afrika-szakértő közgazdász” elemzése szerint.
„’A megmondóemberek leginkább három okra vezették vissza az elégedetlenséget: az átláthatóság, a demokrácia és a munkalehetőségek hiányára.’”
„Kimenyi elismeri, hogy a közkeletű magyarázatokban van némi igazság.”
„A térség az elmúlt ötven év során rendkívüli gazdasági fejlődésen ment keresztül. Igaz, ez elsősorban nem a GDP-növekedése, hanem a szélesebb értelemben vett társadalmi fejlődés tekintetében értendő. Az észak-afrikai országokban 1970 óta 20 évvel nőtt a várható élettartam. Az iskolázottság 37 százalékról 70-re emelkedett. Más, hasonló szintről induló országok átlagos fejlődése jóval elmarad az afrikai arab országokétól.”
„…Seymour Martin Lipset amerikai politológus már több mint fél évszázada kifejtette, a fejlődéssel előbb-utóbb megjelenik a demokrácia iránti igény is. Leginkább az iskolázottságnak van szerepe: minél tanultabb a nép, annál kevésbé tűri az autoritárius kormányzást és a politikai elit visszaéléseit.”
„Vagyis – véli Kimenyi – az átmenet sikere nagyrészt azon múlik, hogy sikerül-e demokratikus eszközökkel is folytatni a korábbi autoritárius rezsimek idején elkezdődött fejlődést. Ha nem, akkor félő, hogy a jelenleg demokrácia-párti nép hamar visszasírja az elzavart diktátorokat.”
2011. március 19.
Dr. Antal Attila: Egy a biztos?
Jogi Fórum
„Az új Alkotmány (pontosabban alaptörvény) egyik koncepcionális változása az egybiztosi modellre való visszatérés lehet.”
„Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának intézménye 1989-ben került be közjogunkba.”
„A következő állomás, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) volt, amely egy különbiztos, az adatvédelmi biztos megválasztásáról, feladat ás hatásköréről rendelkezett.”
„A második különbiztosi intézményt a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény hozta létre.”
„Végül a harmadik különbiztos intézményét a 2007. évi XXXVII. törvény hozta létre az Obtv. módosításával: ez a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa.”
„Az új Alkotmányra vonatkozó javaslat … kivenné a különbiztosokat a rendszerből a tematikus helyettesek egyelőre kissé lakonikus bevezetésével.”
„A nevében immáron alapvető jogok biztosának – az indokolás szerint – az Országgyűléshez való viszonya nem elnevezésében, hanem az Országgyűlés általi megválasztásában és beszámolási kötelezettségében nyilvánulna meg. Az alapvető jogok biztosa alapjogvédelmi tevékenységet látna el, eljárását továbbra is bárki kezdeményezhetné… Feladatait a helyetteseivel való munkamegosztásban látja el, akiket maga nevez ki.”
„Az indokolás hozzáteszi: ’Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek megbízatási ideje változatlanul hat év.’”
„Ahogyan a Jogi Fórum által megkérdezett szakjogász szakértők egybehangzóan elmondták: az egybiztosi rendszer határozott és döntő visszalépés a hazai – viszonylag magas –alapjogvédelmi standard tekintetében.”
„Külön kockázati tényező, hogy csak az indokolás szól arról, hogy az eddig ombudsmani szinten képviselt alapjogok védelmét hogyan oldja meg a helyettesi rendszer, hiszen az alaptörvény jelen formája szerint a ’szuperombudsmannak’ nem kell feltétlenül pl. a nemzeti és etnikai kisebbségekkel foglalkozó helyettest választania.”
„’Felvethető a kérdés, hogy nem elég, ha a – mai nevén ismert – állampolgári jogok országgyűlési biztosa (az új Alkotmány tervezete szerint az alapvető jogok biztosa) felel a környezetvédelemért is? Nos, szerintünk nem. A fő ok, ami erre a meggyőződésre vezetett minket, az, hogy az alapvető jogok biztosa az összes alapvető jog védelmében jár el, adott esetben egy időben, egy ügyben. Márpedig ezen jogok között ott a tulajdon és a vállalkozás szabadsága is. Esetenként tehát a biztosnak mérlegelnie kell az egyes ütköző jogok súlya és fontossága között, ami eredményezheti azt, hogy a környezetvédelem érdekei alulmaradnak…’ – mondta el lapunknak dr. Kiss Csaba, az EMLA Környezeti Management és Jog Egyesület igazgatója, környezetvédelmi szakjogász.”
„’…A különbiztosok speciális szakértelmükkel és speciális szempontjaikkal voltak képesek a rájuk bízott alapjogok védelmére, akár akkor is, ha azok más alapjogokkal kollízióba kerültek. Az egybiztosos modellben a ma még különbiztosokkal védett alapjogok önálló hangja, a speciális szakértelem és a sajátos szempont egyszerűen elvész. …Külön szomorú az, ami az adatvédelmi biztossal történik. Az ombudsmani jogállású alkotmányos intézményt egy hatóság váltja fel, ami nem lehet az ombudsmanhoz hasonló mértékben független, és amely ennélfogva nem is lesz képes ugyanazt az alapjogvédelmi funkciót ellátni, mint az adatvédelmi biztos. Az információ szabadságát e hatóságnak a mindig a titkolózásban érdekelt kormányzattal szemben kellene megvédenie, ez pedig a kormányzattól jogállási értelemben függő hatóságtól nem várható el….’ – fejtette ki a Jogi Fórum kérdésére Szabó Máté Dániel, az Eötvös Károly Intézet munkatársa, adatvédelmi szakértő.”
2011. március 16.
Tóta W. Árpád: A gólkirály beszéde
Tóta W. Árpád blogja
„Európa elnöke a Nemzeti Múzeum lépcsőjén arról beszél, hogy Európa nekünk nem diktálhat.”
„Közönségéről nemcsak a lokális, hanem az időbeli elszigeteltséget is feltételezi. Úgy magyaráz a függetlenségről, hogy még meg se száradt a tinta a Brüsszel kívánalmainak megfelelően kiherélt médiatörvényen. Megvédtük hazánkat az alantas támadástól... és ööö, és hát közben bátran visszavonultunk…”
„Megeszik, szó se róla. A fizetett közönség mindig jókor tapsol, de van még elég jobbágy, aki magától is megteszi. Hülyének lenni büszke gyönyörűség. Nagy a lelkesedés, amikor beveti a végső érvet: nekünk a németek ne ugassanak, hiszen ők találták ki a nácizmust. Igen, Angela, neked szól, te náci ribanc.
Mérhetetlen távlatokat nyit meg a diplomáciában ez a színvonal.”
„Egyre nyílik az agrárolló. Egyre nagyobb a távolság aközött, amennyire buta parasztnak hiszi a magyarokat Orbán, és amennyire tényleg azok. …már most többen tüntettek névleg a sajtószabadságért, valójában Orbán ellen, mint ahányan elmentek beszopni a totál értelmetlen baromságait. A miniszterelnök a kegyelmi állapotban lubickol: nem alakult még meg az az ellenzéki intézmény, amely összefogná a vele szemben álló megvetést. Azokat, akik látják, hogy önmagát cáfolja minden beszédében, akik látják a seggszájat, a megtagadott ígéreteket, a hazugságokat, az ásító ostobaságot, ami ezekből a szövegekből árad. Akik látják benne a nadrágban járó felhőt. Ha ez a párt létrejön, a butasággal szemben fogja meghatározni magát, és onnantól a lavina megállíthatatlan, mert mindenki szeret az okosokhoz tartozni, még akkor is, ha esetleg nem az.”
„Omlásában súlyos a légvár.”
„Megnyugtató lesz, ha végre egyszer az aktuális miniszterelnök azzal kezdi a március 15-i beszédét, hogy ő nem érzi magát sem Kossuthnak, sem Széchenyinek, sem Petőfinek, pláne nem mindezek hibridjének. És ezért nem is akar háborúzni az egész világgal, függetlenül attól, hogy mi történt százhatvan éve ilyenkor. Legalább arról biztosítana, hogy nem egy személyiségzavaros, közveszélyes pojáca. Ez holnap még nem adatik meg, de nem kell erről a szerény álomról lemondanunk.”
2011. március
Minél többet lop a politikus, annál biztosabb, hogy megússza
Nagy József interjúja Bócz Endrével és Tóth Mihállyal
Mozgó Világ online
„Határozott hatalomváltás zajlik. …Az igazságszolgáltatás célkeresztjébe került a korábbi kormánypártok számos politikusa, köztük olyanok, akikből akár Orbán kihívói vagy legalábbis a kihívó segítői lehetnek: Bajnai, Gyurcsány, Oszkó, Veres, sorolhatnánk. A sajtóban hónapok óta téma Sukoró, hetek óta a moszkvai Magyar Kereskedelmi Központ eladása, pár napja beszélnek a Honvédelmi Minisztériumban zajlott vesztegetésekről, alapzajnak pedig már a választások előtti időktől hallani Zuschlagot, Hunvaldot, Hagyót. Biztosra vehető, hogy lesznek további jól időzített, és zömmel nem is alaptalan, baloldali és liberális politikusokat köztörvényesítő botrányok – ezt maga a miniszterelnök ígérte meg, amikor országértékelőjében odaszólt az elszámoltatási kormánybiztosnak: igyekezzék, mert van igény a munkájára. Önök szerint pontosan mit takar ez az igény?
Tóth Mihály: Sejtéseket, tendenciákat nehéz egzakt módon értékelni. Mindenesetre a történelemben nem számít nóvumnak, hogy az új hatalom megpróbálja akár jogi eszközökkel is háttérbe szorítani az elődeit, a riválisait. Gondoljunk, mondjuk, a templomosok perére a 14. században! Azt még eltűrte az uralkodó, hogy gazdasági hatalomra tettek szert, és úgy működtek, mint állam az államban, de amikor kezdett politikai hatalom is koncentrálódni a kezükben, letartóztatta őket, elkobozta mindenüket. Vagyis a büntetőjog már hétszáz éve is remek eszköze volt a politikai ellenfelek diszkreditálásának.
Bócz Endre: Közben a bíróságon sorra futnak zátonyra olyan ügyészségi indítványok, amelyek mögött sokan politikai hátszelet vélelmeztek. Ott volt például a vörösiszapos vezérigazgató őrizetbe vétele és letartóztatási indítványa, amit a nyomozási bíró elutasított. Említhetjük a West-Balkán-ügy érintettjeit is, akik ugyan végképp nem politikai szereplők, de ettől még tény, hogy az ügyész sorra indítványozta letartóztatásukat, a bíróság meg sorra szabadon engedte mindet.”
„Talán a bíróság volt túl engedékeny.
„Bócz Endre: Ki van zárva. Az említett két esetben egyértelmű, hogy az ügyészségi indítványt sem törvényes eredetű bizonyíték, sem kriminalisztikai tapasztalatból levonható olyan tény nem támasztotta alá, amit eljárásjogi szempontból letartóztatási oknak lehetett volna értelmezni…Kérdés, hogy az igazságszolgáltatást – és most értsük ide civil módra az ügyészséget is, bár az a hatalmi ágak demokratikus megosztása értelmében elvileg máshová tartozik – befolyásolja-e a politikai sugalmazás, vagy lepattan róla a körülírt elvárás.
Tóth Mihály: Most lepattanni látszik. Hiszen Kolontár és a West-Balkán után a moszkvai ingatlan kapcsán is azt dörgölte a bíróság az ügyészség orra alá, hogy hiányzik az alapos gyanú.”
„Bócz Endre: Nem értem, miért fut bele az ügyészség ezekbe a pofonokba. Bár nem ismerem a teljes tényanyagot, de az jogi evidencia, hogy egy állami tulajdonban álló épületet nem a nagykövet ad el. Ha lehet egyáltalán hűtlen kezelésről beszélni, akkor a vagyonkezelő a felelős, nem pedig az, aki az adásvételi szerződést aláírta, hiszen a bűncselekmény elkövetési magatartása nem a döntés technikai kivitelezése, hanem maga a döntés. A döntéshozó viszont kétségtelenül nem azok közül való, akiket bevittek. Egyébként úgy általában parasztvakításnak tartom a hűtlen kezelés miatt ismeretlen tettes ellen induló eljárásokat. Ezzel a szöveggel csak a kívülállókat lehet bepalizni, akik nem tudják, hogy a hűtlen kezelés gyanúja csak akkor tekinthető megalapozottnak, ha ok van hinni, hogy egy bizonyos vagyonban vagyonvesztés történt. És ha ezt ok van hinni, nem lehet más a felelős, csak az, aki a vagyont kezelte. És hogy egy vagyont ki kezel, az mindig tudható…”
„Bócz Endre: Nem tudom eldönteni, melyik a rosszabb: ha vélt vagy valóságos politikai sugallatra dolgozik az ügyészség, vagy ha szimpla szakmai tudatlanságból fakadnak a hibák. Az biztos: vagy tudatlan, vagy gerinctelen a jogász.”
„Bócz Endre: Tíz évig voltam fővárosi főügyész-helyettes büntetőügyekben, további tíz évig voltam fővárosi főügyész, ahol szintén a hatáskörömbe tartoztak büntetőügyek. De én sosem kaptam se direkt, se indirekt politikai utasítást, még csak sugallatot sem. Mindig a szakmai meggyőződésem szerint járhattam el, sosem teljesítettem megrendelést. Ezt meg lehetett tenni az 1980-as években, Budapesten, amikor pártirányítás érvényesült. Persze akadtak hajlékonyabb vezetők, egyes megyei főügyészek a pártbizottságra jártak beszámolni.
„Ma mi a helyzet?
Bócz Endre: Bő tíz éve csuktam be magam mögött a hivatal kapuját, azóta nem járok ügyészségi épületek tájára sem. De nincs kétségem, hogy a hierarchia minden szintjén találni olyat, aki elébe megy a vélt vagy valós elvárásoknak. Mindenesetre az, hogy a bíróságok elutasítják a légből kapott indítványokat, jelzi, az igazságszolgáltatás őrzi sokszor kétségbe vont függetlenségét.”
„Tóth Mihály: Természetesen a közvélekedés is erősítheti az elvárásoknak való megfelelési kényszert, formálja az igazságszolgáltatásban dolgozók szemléletét, és lehet szerepe egyes mérlegelések során. Az ügyészség és a bíróság munkatársai is követik a politikában zajló eseményeket, bizonyára meghallgatták a miniszterelnök országértékelő beszédét, felfigyeltek az elszámolási kormánybiztoshoz intézett mondatokra. Mégis hiszem, hogy ezek nem befolyásolják lényegesen a konkrét döntéseket, és remélem, egyetlen ügyész, egyetlen bíró sem fogja egyetlen ügyben sem másképpen értékelni a bizonyítékokat, mint tenné egyébként.”
„Némely politikus szerint a sajtó és a társadalom eltúlozza a pártkorrupció mértékét, jelentőségét…
Tóth Mihály: Nem kell normális jelenségnek tartani, hogy egy orvos a kórház infrastruktúráját a sajátjaként használva műt, mégis kevésbé érzem problémásnak, mint amikor egy politikus párt- és magáncélra, a közpénz terhére próbál anyagi bázist teremteni. Az orvos szakmai munkát végez, a pártok viszont pusztán hatalomépítési mechanizmusukat finanszírozzák a mi forintjainkból. Legföljebb az titulálja a jéghegy csúcsának a pártfinanszírozást, aki szeretné megkerülni a kérdést.
Bócz Endre: Nagyobb baj, hogy a pártfinanszírozás jelen helyzete az állandó zsarolás és zsarolhatóság légkörét teremti meg.”
„Tóth Mihály: Persze, ezek csupán egy konzervatív büntetőpolitika olykor vitatható jogi eszközökben megnyilvánuló törekvései. Abban viszont lehetett politikai hátsó szándék, hogy még az első Orbán-kormány idején a bíróságokon több éven át nem volt egyetlen fillér pluszjuttatás, nem történt egyetlen előbbre sorolás sem. Sokan azt feltételezték, a politika így jelzi fennhatóságát, így próbál nyomást gyakorolni a testületekre: így üzeni, hogy kegyeken múlik a bírói kar tagjainak jóléte, karrierje.
Bócz Endre: Sokan figyelmeztetésként fogták fel azt, hogy 1998-ban, az országos igazságszolgáltatási tanács Héderváron tartott ülésén váratlanul megjelent Orbán Viktor miniszterelnök, és kijelentette: az ítélőtáblákból – amelyekért a legfelsőbb bíróság akkori vezetőivel az élén a bírói kar közel egy évtizeden át küzdött – nem lesz semmi. Azt is sokan üzenetnek értelmezték, hogy miután a legfelsőbb bíróság négyes metró ügyben a kormánynak adott igazat a fővárossal szemben, az igazságszolgáltatási tanács kapott egy halom pénzt. Összekapcsolták a két eseményt, bár valójában senki nem igazolta, hogy ok-okozati kapcsolat volt közöttük.”
„Tóth Mihály: …olyan társadalmi közegben, ahol a frekventált ügyek ismertté vált részleteit azonnal feldolgozza a sajtó. Szerintem nincs az a magára valamit adó ügyész, aki hajlandó a tényekkel szemben álló nyilvánvaló otrombaságot képviselni, hiszen abban a pillanatban ellehetetlenítené magát, diszkvalifikálnák a művelt jogi társadalomból.”
„Bócz Endre: Tudni kell, hogy rendkívül kockázatos vállalkozás büntetőügyet kreálni azokból az igazán ütős visszaélésekből. Például a Margit híd sokat kritizált felújítása olyan hatalmas anyag, amit szakértők légióival kellene megvizsgáltatni. Méghozzá úgy, hogy egyszerre csupán egy vagy két ember dolgozhatna, hiszen mindnek ugyanazokból a dokumentumokból kellene levezetnie az álláspontját. A töméntelen szakértői kérdés megvizsgálása rengeteg időbe és pénzbe kerülne, és mire évek múlva véget érne az eljárás, az egész senkit nem érdekelne. Nagy eséllyel már a nyomozást megszüntetnék, és ha valami csoda folytán a bíróságig jutna az ügy, nagy az esély, hogy a védőbeszédben elhangzana: olyan sokba került az eljárás, hogy az a hűtlen kezelő, aki a büntetőügyet elindította.
– Magyarán minél nagyobb a pakk, annál kevésbé merik felvenni azok, akiknek a dolguk volna a takarítás. Minél többet lop a politikus, annál biztosabb, hogy megússza.
Bócz Endre: Így igaz.”
„ Megáll hát, amit a „kisember” mond: ha én áthajtok a sárgán, lemeszelnek, ha bliccelek, megbüntetnek, ha rákésem tíz percet a parkolójegyemre, ott a csekk ötezerről. De aki százmillió felett lop, az büntetlen marad.”
„Tóth Mihály: A büntetőjog csupán tüneti kezelés a politikai visszaélésekre, és természetéből fakadóan a kisebb volumenű ügyekben hatékony.”
„Beszélgetésünk vége felé közeledve talán azt is kimondhatjuk: szó nincs arról, hogy az ellenzék köztörvényesítése zajlana. Halad minden a maga medrében, csak most kicsit erőteljesebbek a hangsúlyok.
Bócz Endre: Nincs boszorkányüldözés. A szokottnál nagyobb vehemenciát az indokolja, hogy nyolcévnyi heves érzelmeket felszínre hozó politikai küzdelem van a szereplők mögött, és ez rengeteg személyes indíték forrása lehet.
Tóth Mihály: Törekvések vannak ugyan rá, hogy a Fidesz a büntetőjog eszközeit is felhasználva számoljon le politikai ellenfeleivel, de prognosztizálható, hogy ezek – a korábbiakhoz hasonlóan – kis számban vezetnek majd számottevő eredményre. Nyilvánvaló, hogy modern jogállami keretek között a büntetőjog nem lehet az eszköze általános politikai leszámolásnak.
Bócz Endre: Azt a politikai törekvést, hogy Magyarország ne legyen a következménynélküliség országa, nem szolgálja hitelesen, ha kizárólag a másik táborból állítanak bíróság elé amúgy zömmel valóban büntetendő cselekményeket elkövető politikusokat; ez politikai bosszúállásnak hat, azzal a latens következménnyel, hogy ha fordul a kerék, ugyanez ismétlődik majd fordított szereposztással.”