Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. március 30.
- Részletek
- 2011. április 01. péntek, 03:05
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Lemondtak egy koncertet és ezzel egy húszéves hagyomány szűnik meg, vagy legalábbis ebben az évben nem folytatódik, azzal, hogy a Hősök terén rendezett ingyenes koncertjüket ezúttal kénytelenek nem megtartani a támogatásaik csökkentése miatt. Nagyjából már minden hallgatónk hozzászokott ahhoz, hogy mostanában amerre a kulturális kormányzat meg a főváros jár, ott éppen egy kicsit letarolja a korábbi összegeket és visszavesz belőle vagy nem adja, nem folyósítja tovább. De azzal még nemigen találkoztunk, hogy az érintettek mit csinálnak. Talán most először, vagy legalábbis nekem elsőnek tűnik, a Fesztivál Zenekar azt mondja, ha nincs pénz, akkor nem tartok koncertet. De elég ez ahhoz, hogy spóroljanak? Majdnem kétszáz millió forintot vonnak el Önöktől.
Körner Tamás: - Ennek az egy koncertnek az elhagyása egyértelműen nem elég hozzá, mert az, amit tőlünk elvontak, majdnem kétszáz millió forint. Ez a mi közpénz-támogatásunknak csaknem húsz százaléka. Ez óriási összeg, ezt úgy, hogy egy koncertet az ember elhagy vagy kevesebb villanyt fogyaszt, vagy megpróbálja a fűtést lejjebb kapcsolni, ilyen prózai takarékos kiadási intézkedésekkel nem lehet megtakarítani. Tehát sajnos, ha ez az elvonás valóban megvalósul, mert mi a mai napig nem adtuk fel a reményt, hogy ez még visszafordítható és mind a kulturális kormányzatnak, mind a Fővárosi Önkormányzatnak az álláspontja revideálható, de ha ez így marad, akkor sajnos ez a sor elkerülhetetlenül folytatódni fog. Mert további hazai és külföldi koncerteket kell majd lemondanunk.
- Akkor avasson be abba bennünket, mint igazgató, hogy min törik a fejüket. Vagy min töri az igazgató a fejét? Hogyan lehet spórolni, vasárnap zárva tartunk? Ezzel meg lehet élni?
- Nem, éppen azt mondom, hogy így nem lehet megélni. A Fesztiválzenekar eddig is a legtakarékosabb kulturális intézmények egyike volt. Úgyhogy ami lehetséges takarékos kiadási megoldás volt, azt mi már mind megvalósítottuk. Mondok egy érzékletes példát, hogy érzékeljék a hallgatók is, milyen körülmények között dolgozik a Fesztiválzenekar, és egy pillanatig nem panaszként mondom, mert azt hiszem, másoknak is így kellene, csak hogy mi a magunk területén próbáltuk eddig is a takarékosságot szem előtt tartani. Ugye ennek a zenekarnak az éves költségvetése több mint kétmilliárd forint. Na most a mi teljes gazdasági részlegünk két emberből áll. Tehát ez egy hihetetlenül hatékony apparátus, ahol minden annak van alárendelve, hogy minden fillérnek utána nézünk, hogy egyetlenegy forintot se költsünk el fölöslegesen. Tehát ezek a lehetőségek már kimerültek.
- Na de akkor mi van? Hiszen ha valóban nem kapják meg a pénzt, akkor azt nem fogják tudni elkölteni.
- Ha ez így marad, akkor az lehet, hogy nem ezt az egy koncertet kell lemondanunk, amit már lemondtunk, hanem további hangversenyeket kell lemondanunk az őszi budapesti koncertszezonban és további, többnyire már szerződéssel lefedett nemzetközi kötelezettségektől kell visszalépnünk. Tehát azt mondjuk, hogy nem megyünk el New Yorkba, ahova meghívtak minket, visszautasítjuk a felkérést Londonba vagy Bécsbe, vagy lemondjuk az Európai Uniós koncerteket itt vagy ott, ahova meghívtak minket, és amire nagyon büszkék vagyunk. Tehát ezek iszonyú fájdalmas lépések lennének. Nálunk több vészforgatókönyv van. Próbáljuk az utolsó pillanatig ezeket halogatni, hogy tényleg már csak akkor mondjuk le valamit, ha már nincsen más lehetőség. A Hősök terei koncertet én úgy hívom, hogy búcsú, jóllehet most már nem a budapesti búcsú keretében van.
- Már el is felejtettük, hogy az orosz csapatok kimentek ugye?
- Igen. Korábban a budapesti búcsú része volt ez a Hősök terei koncert. Mi tudtuk, hogy a fővárosi politikai változások következtében valószínűleg ez ilyen formában nem fog folytatódni, és mi eleve azt terveztünk, hogy ezt teljesen saját erőből valósítjuk meg. Hiszen ezt imádja a budapesti közönség, ide tízezrek jönnek el. Ez nagyon fontos része a budapestiek kulturális életének, megvan a maga rituáléja, imádják a zenészek, imádja a közönség. Tehát mi azt mondtuk, hogy ezt saját erőből megcsináljuk, de három hónappal előbb kell leszerződtetnünk a zenekart minden egyes produkcióra. És mivel ez június végén lett volna, ugye most március végén járt le ez a három hónap, tehát ezért kellett most bejelentenünk, ez volt az utolsó pillanat, eddig vártunk, hogy ezt már biztos nem tudjuk megcsinálni. Ha nem kapjuk meg a pénzt, akkor ezek a bejelentések óhatatlanul folytatódni fognak.
- Egyik hétről a másikra jönnek majd, ugye?
- Így van.
- Ilyen rátartással, hogy legalább három hónap. De ez egy öngerjesztő tragikus folyamat lenne, hiszen azzal, hogy lemondanak egy koncertet, lehet, hogy megspórolják a zenészek bérét, meg lehet, hogy az utazás költségét is, bár valószínűleg a külföldi utazások árát vagy a jegyeket például a meghívó fizeti. De valószínűleg bevételeket is elveszítenek ezzel, gondolom én.
- Persze, tökéletesen jól látja. Tehát amit érdemben meg lehet takarítani, az egy esetleges projektnek a vesztesége. Mert a külföldi turnék többnyire úgy történnek, vegyünk például egy New York-i fellépést, ugye most augusztusban New York híres nyári fesztiválján, a Mozart-fesztiválon a Don Giovannit játsszuk el kétszer. Ez az a Don Giovanni produkció, amit a budapesti közönség is a Művészetek Palotájában tavaly látott velünk. Ez egy óriási nemzetközi siker. Meghívták Spanyolországba, most New Yorkba is. De mivel összesen két koncertre megyünk ki, helyesebben két előadásra New Yorkba, a bevételek nem fedezik a kiadásokat. Tehát egy projektnek van egy előre számított, nem váratlanul jelentkező vesztesége. Ha nincsen pénzünk, akkor azt fogjuk csinálni, hogy lemondjuk ezt a projektet és akkor ezt az x millió forint veszteséget megtakarítottuk. Tehát ennyivel több marad a zsebünkben.
- Legfeljebb majd a washingtoni magyar nagykövetség kulturális attaséja megírja, hogy sajnálatos módon a Fesztiválzenekar nem szerepelt New Yorkban, tehát ezt majd tessék a további veszteségekhez könyvelni tisztelt kulturális kormányzat.
- És azt is látni kell, hogy egy-egy ilyen lemondásnak nem csak az a konzekvenciája, hogy amire a zenekar számított, aminek megfelelően az életét tervezte, a próbarendet számította, ez megváltozik és ez sok embernek nehézséget jelent. De ha New Yorkban lemondjuk a Fesztiválzenekar koncertjeit, akkor az biztos, hogy a következő öt, tíz, tizenöt évben a Budapesti Fesztiválzenekar és egyáltalán a magyar zenekarok meghívása valószínűleg ott nem fog szóba kerülni, mert érthető módon nekik ez óriási fejfájást okozott. Az eladott jegyeket vissza kell váltani, a meghirdetett koncertet le kell mondani, a fesztivál műsorát meg kell változtatni. A helyükben én is dühöngenék.
- Magyarán ha valami rontja az országimázst, akkor ez biztosan rontaná.
- Ez így van. Ez a legrosszabb, ami történhet.
- Akkor visszatérve az alapkérdéshez. Hogy lehet összespórolni kétszáz millió kieső forintot?
- Nem lehet összespórolni, úgy lehet megtakarítani kétszáz millió forintot, hogy lemondunk hazai hangversenyeket és lemondunk külföldi turnékat. Ezzel egyedül.
- És aztán ennek az árát majd az ország és annak hírneve valamint természetesen Önök fizetik meg.
- Igen és a legnagyobb vesztes nem is annyira a zenekar, hanem a közönség. Ha mi most ősszel öt koncertet Budapesten lemondunk, akkor az a közönség, aki várja a Fesztiválzenekar hangversenyeit – mert mi borzasztó büszkék vagyunk arra, ez kicsit, hogy úgy mondjam, köztudott dolog, hogy a mi hangversenyünkre gyakorlatilag nem lehet jegyet kapni, mindig minden koncert teltházas –, tehát nyolcezer ember fog dühöngeni, hogy a Fesztiválzenekart nem tudta hallani. Tehát a legjobban velük szúrunk ki, az ő életüket tesszük kevésbé gazdaggá vagy kevésbé színessé. Ők az igazi vesztesek, nem a zenekar. Ezt azért a politikusoknak is látni kell, hogy nem a Fesztiválzenekar az igazi kárvallottja egy ilyen döntésnek, hanem részben a hazai közönség, részben azok a külföldiek, akik várják a magyar kultúra egyik zászlóshajójának számító Fesztiválzenekart.