Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. március 25.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. március 28. hétfő, 02:52
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Ha azt hitte, hogy sikerül kimaradnia a politikából, akkor már megint tévedett. Olvasom a Magyar Hírlapban, hogy Oszkó istápolja az időseket, eltartási szerződést kötött kilencvenegy éves szomszédjával a volt pénzügyminiszter. A cikkből olyan kép rajzolódik ki, mintha Ön, illetve a felesége nyerészkedési célból kötött volna ilyen szerződést a szomszéddal, akinek értékes háza, telke és vagyona van. Úgyhogy legalábbis egy kabátlopási ügybe keverik Önt, és ennek más célja nemigen lehet, minthogy esetleg politikai ambícióitól tartanak. De maradjunk a tényeknél.
Oszkó Péter: - Maradjunk. Ebben az ügyben egyébként én ekkora összeesküvést nem látok, ez egy szomorú családi története a szomszédunknak, amiben mi igyekszünk segíteni neki, láthatóan a rokonság viszont kevésbé veszi figyelembe az ő érdekeit és állapotát, és valóban a sajtó segítségét is próbálja keresni ahhoz, hogy őt meg minket nehezebb helyzetbe hozzon. A politika annyiban van benne, hogy ez nyilván egyes sajtótermékek politikai hovatartozását mutatja, hogy ki az, aki ezt ilyen eltorzított színben egyáltalán feltünteti és megjelenteti. De akik ezt a történetet kreálták, azok szerintem nem politikai szándékkal kreálták. Ezért nem tudom, hogy mennyire kell fárasztani a hallgatókat ezzel a történettel.
- Ha már beszélünk róla, nyilván fölkelti az érdeklődést, hogy miért Oszkó Péter és családja segíti azt a szomszéd, kilencvenegy éves embert, akit ezek szerint a családja nem, vagy nem a szükséges mértékben. Egyáltalán hogy lett az Önök gondja?
- Nézze, az a telek, ahol mi építkezünk, az az öreg bácsié volt korábban.
- Ja, szóval régről ismerik.
- Persze, régről ismerjük. Nem tőle vettük, hanem ő eladta másnak, és mi attól vásároltuk. Ugye mellette építkeztünk, már akkor is kifejezetten jóban voltunk, eleve úgy húztuk fel a kerítést, hogy átjárhatunk egymáshoz, a gyerekek ott szoktak kertészkedni meg gyümölcsöt szedni vele. Tehát ez egy évek óta tartó jó kapcsolat az idős bácsival, akinek egy éve elhunyt a felesége, gyerekei sosem voltak, és nyáron volt egy otthoni balesete, elesett. Akkor hirtelen megjelent az oldalági rokonság, kvázi felügyelet alá vonta.
- Mert addig nem voltak ott?
- Mi nem nagyon találkoztunk velük. Tehát kvázi felügyelet alá vonta, jelezte, hogy huszonnégy órás felügyeletre van szüksége a bácsinak, és ő azt majd biztosítja. Amennyire tudom, ezt havi egymillió forintért tették meg egyébként.
- És ez Önöknek miért nem volt elég? Megjelentek a rokonok és felügyelnek rá, vigyáznak rá, nem az Önök gondja.
- Egyre több konfliktus alakult ki. Nyilván a szomszéd bácsi se vette jó néven, hogy neki havi egymillió forintjába kerül az, hogy az egyébként a rokonságához tartozó hozzátartozók gondoskodjanak róla, és civakodás volt, úgy tudom, az ingatlan körül is. Az egyikük alá akart íratni egy végrendeletet, amiben kitagadja a többi rokont stb. Tehát a bácsi azt érezte, hogy önmagában azért, mert az ő ingatlana értékes, meg nyilván van megtakarítása is, hiszen – mint mondtam – a mi telkünk is az övé volt korábban, ezért a rokonság nem kedvesen bánik vele, hanem inkább elkezdtek a feje fölött civakodni.
- És ő fordult Önökhöz, hogy segítsenek, mert ez a helyzet számára nem jó?
- Így van. Akkor fordult hozzánk, amikor odáig fajult a helyzet, hogy a rokonság egy része megfenyegette, hogy gondnokság alá helyezteti és átveszi a rendelkezést a vagyona fölött. Akkor bizony elkezdett minket hívogatni ez a bácsi, hogy találjunk ki valamit, segítsünk.
- És erre jött ez az eltartási szerződés, hogy ennek legyen látható és jogilag számon kérhető következménye.
- Részben igen. De hozzátartozik a történethez, hogy mi valóban, már amikor odaköltöztünk, jeleztük a bácsinak, hogy ha el akarja adni az ingatlanát bármilyen módon, akkor mi értelemszerűen, miután szomszéd telek, örömmel lennénk a vevői. Ezt utána nem nagyon forszíroztuk, nem foglalkoztunk vele. Ebben az időszakban, amikor a család sürgött-forgott a bácsi körül, az ügyvéd, aki most a Magyar Hírlapban nyilatkozik, és a bácsi unokaöccse jelezte, hogy ő meg tudja beszélni a bácsival, hogy eladja nekünk ezt a telket. Ő maga egyébként küldött át nekünk adásvételi szerződéstervezetet. A szépséghibája az volt az adásvételi szerződésnek, hogy abban a saját bankszámlaszámát adta meg, ahova a vételárat fizetni kell.
- Ezt komolyan mondja?
- Igen, így történt. Természetesen nem kötöttük meg ezt a szerződést. Most csodálkozva olvastam a Magyar Hírlapban, hogy ez a történet fordítva jelenik meg, és ez az ügyvéd a szomszédunk védelmezőjének állítja be magát, aki megpróbálta megvédeni a bácsit, hogy nekünk eladja a telket. Hál Istennek, ezeket az e-maileket meg szerződéstervezeteket eltettük. Ezzel együtt jeleztük a bácsinak, hogy mi segítünk, akár úgy, hogy megvesszük a telkét, hogy még több pénzből tudjon gazdálkodni, de igazából ő volt az, aki azt mondta, hogy ő köszöni szépen, neki van elég megtakarítása, ő egy eltartási szerződést szeretne. Tehát ő azt szeretné, ha biztosan tudná, hogy gondoskodnak róla, és nem lenne senkinek kiszolgáltatva.
- Tehát ha neki papírja lenne erről, és Önöktől lenne papírja, mert Önökkel érzi magát nagyobb biztonságban.
- Így van. Meg nyilván gondolta, hogy mi, ha ilyesfajta jogi vagy bármilyen atrocitások érik, akkor azért tudjuk, hogy kell ezek ellen védekezni. Mi azért jeleztük a bácsinak, hogy akkor írunk alá bármit, ha papír van róla, hogy ő cselekvőképes, beszámítható, tehát ezt senki nem kérdőjelezheti meg. Egy ilyen vizsgálatra elment a szomszédunk, és született egy papír, hogy teljes egészében cselekvőképes és beszámítható. Ezt követően aláírtuk a szerződést. A rokonok ettől függetlenül folyamatosan nyomás alatt tartották, és eljárást indítottak a gondnokság alá helyezésért. De direkt beleírtuk a szerződésbe, hogy erről tudomásunk van, és ha bármilyen olyan megállapítás történik, ami kétségbe vonná, hogy a szerződés szabályos volt, akkor értelemszerűen az semmissé válik és az eredeti állapotot kell helyreállítani. Tehát ebben is teljesen jogszerűen jártunk el.
- Tehát a rosszhiszeműséget eleve...
-… Azt gondolom, hogy teljesen ki lehet zárni. A gyámhatóságnak mindezt bejelentettük, sőt azt is vállaltuk a szerződésben, hogy még egy utólagos pszichiátriai felülvizsgálatot megcsináltatunk. Ezt a háziorvos beutalójára a János Kórházban elvégezték, egy újabb papír született egy másik orvosi vizsgálat eredményeként, egy másik orvos végezte ráadásul a vizsgálatot, amiből megint csak az derült ki, hogy a bácsi teljes egészében beszámítható és cselekvőképes, és saját akaratából hoz döntéseket. Lehet, hogy ezen dühödött fel annyira a rokonság, hogy azt mondta, hogy na most már akkor elmennek valamilyen jobboldali sajtóorgánumhoz, és előadnak egy ilyen történetet. Nem tudom, nem ért teljes meglepetésként, ilyen világban élünk, ráadásul azt tanulták meg a hazai polgárok, hogy ilyen fegyverekkel kell küzdeni, mert ezt látják a politikában is.
- Igen. Hát nekem elmagyarázta. Köszönöm. De ha már beszélünk, akkor azért néhány gazdasági-politikai kérdést sem hagynék megválaszolatlanul.
- Legyen.
- Itt van például az, hogy nemcsak a Magyar Hírlapban tűzik Önt tollhegyre, hanem kivetítőre is került. Láttam a mai Népszabadságban, talán Ön is látta, hogy Varga Mihály tegnap előadást tartott a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségében és ott Bajnai Gordonnal és Oszkó Péterrel, az Önök képével illusztrálta, hogy a résztvevők jól lássák, ha véletlenül elfelejtették volna Önöket, hogy ki a felelős ezért a tavalyi hiányért. Ami úgy látszik, nagyobb, mint ahogy a kormány még a legutóbbi időkig is gondolta, vagy szerette volna, és azt mondja, olyan pályára kényszerítették ezt a gazdaságot Önök, hogy ebből még ez az utódkormány, az Orbán-kormány sem tudott teljesen kikecmeregni. Azért Önt nem lepte meg ez. Mégiscsak Varga Mihály miniszterelnökségi államtitkár egy előadáshoz az Önök képét használja illusztrációként, hogy lám, ott vannak a bűnösök, el ne felejtsék.
- Nézze, a jelenlegi kormány stílusát megszokhattuk, tehát meglepetésről szó sincsen. Én azt gondolom, hogy egy olyasfajta vezetés – és ez akár egy kisebb cégnél vagy egy nagyobb vállalatnál is igaz –, amely még egy évvel azután, hogy saját maga vette át a feladatot és elkezdett dolgozni, sem tud mást indokként felhozni a kudarcaira, mint hogy az elődeire mutogat, az egy idő után saját magát minősíti. Tehát nem nagyon lehet erre mit mondani. Ha a tavaly áprilisi választások óta az új kormány gazdaságpolitikájának semmilyen más érve nincsen, mint hogy folyamatosan az elődökre mutogat, ráadásul olyan elődökre, akiket külföldön megdicsér, mert azt hiszi, hogy az nem szivárog vissza a magyar sajtóba, és nemhogy csak megdicsér, de az ő eredményeivel dicsekszik, mert a sajátjaival még nem igazán tud, ehhez képest még egy 2011. márciusi előadásban is egy olyan dologért hibáztat minket, amit ráadásul jó ideig úgy gondolt a mostani kormány, hogy rendben van, nincs semmi baj. Nyilatkozott róla, hogy tartották a hiányt és aztán utólag kiderül, hogy nem, és még ezért is mi lennénk a hibásak. Én azt gondolom, ha valaki józanul gondolkodik, nem kell érteni a gazdaságpolitikához, nem kell érteni a számokhoz, egyszerűen csak figyelni kell, hogy egy vezető hogyan viselkedik, miért vállal felelősséget, milyen döntéseket hoz meg, milyen nyilatkozatokat tesz, mit változtat meg utólag, és aztán kit mutat be hibásnak miatta, ez szerintem őt magát minősíti.
- Rosszul emlékszem, hogy tavaly meg tavalyelőtt a Fidesz még ellenzékből, meg aztán utána is rendszeresen azt mondta, hogy a hiány az első számítások után mondjuk 3,8 vagy 3,9 százalék volt, de néhány hónappal később kiderült, hogy egyrészt egy más számviteli rendszerben, vagy az önkormányzatok hiányát is hozzászámítva mégsem 3,8, nem 3,9, hanem mondjuk 4 százalék lesz, és Önök meghamisították az adatokat?
- Persze, mindig ezt a szót használták, hogy csalás volt, hamisítás stb. Úgy tettek, mintha a hiány kiszámításának folyamata nem ilyen időszakban történne, hanem bárki adatokat hamisított volna. Tehát borzasztó buta színvonalon zajlik az ilyesfajta politikai kinyilatkoztatások sora. Én nem tudom, hogy akik ezeket megteszik, azoknak nincs-e legalább egy kis lelkiismeret-furdalásuk. Nem azért, mert ránk nézve tesznek dehonesztáló megjegyzéseket, ezt megszoktuk, meg biztos rájuk nézve is tettek már jó sok dehonesztáló megjegyzést, és ezért felmentve érzik magukat. De hogy ilyen mértékben butítják az embereket, tehát ilyen mértékben elzárják őket a valós információktól, nem teszik lehetővé az emberek számára, hogy megértsék, hogyan zajlik egy költségvetési tervezés, és aztán hogyan zajlik egy hiánykalkuláció… Amikor az egyik oldalon pontosítják folyamatosan a számokat, vagy az egyik oldalon derül ki, hogy az önkormányzatok miatt elcsúszott a hiány, akkor az csalás, amikor a másik oldalon, akkor meg nem hogy csalásról nem beszélnek – egyébként nem is kell, mert nincs szó csalásról –, de még maguk se vállalják a felelősséget, hanem az elődökre mutogatnak, miközben mind a két évben igaz, hogy a hiány nagyrészt az önkormányzatok miatt csúszott el. Egyébként emlékeim szerint Varga Mihály ezt szóban elmondta, tehát a szóbeli előadásából egyértelműen kiderült, hogy az önkormányzatok magatartása miatt szállt el a hiány. A különbség a két év között az, hogy csak a jelenlegi kormánynak lett volna módja az önkormányzatok túlköltekezését megállítani. A korábbi kormánynak nem volt kétharmados többsége, a miénknek, tehát nem volt lehetősége törvényerővel korlátok közé szorítani az önkormányzati költekezést. És köztudott, hogy az önkormányzatok többsége fideszes volt. Ha megnézzük, a legjobban eladósodott önkormányzatok mind fideszesek.
- Hagyták őket eladósodni.
- Igen. A régi kormánynak politikai befolyása sem volt. Az új kormánynak már rögtön a hatalomra lépése után lett volna lehetősége olyan törvényi szabályokat hozni, amivel korlátozza az önkormányzatok adósságvállalását, eladósodását és költekezését. Persze nyilván az önkormányzati kampányban kevesebbet lehetett volna költeni, vagy az előtt kevesebbet lehetett volna presztízsberuházásokra vagy bármire költeni. Ezt sem tette meg, és olyasfajta közvetett politikai befolyást sem gyakorolt, aminek az eredményeként az önkormányzatok kevesebbet költöttek volna. Így most az önkormányzati költekezés eredményeként nagyobb lett a hiány. Szerintem egy korrekt politikus kiáll, és ezt elmondja, és nem mások arcképével próbálja a felelősséget elhárítani.
- Milyen következményei vannak egy néhánytized százalékos elcsúszásnak?
- Semmilyenek.
- Semmilyenek?
- Ennyire egyszerű a válasz.
- Akkor még ráadásul nem is kell ennyire védekeznie a kormánynak, ugye?
- Nem. Ha most arról lenne szó, hogy idén 3 százalék fölött vagy alatt van a hiány, az abban a tekintetben kérdés, hogy teljesítjük-e a maastrichti kritériumokat, és kikerülünk-e a túlzott deficiteljárás alól. De tavaly még nem volt ez a 3 százalékos követelmény. Annak, hogy tavaly 3,8 vagy 4,2 volt a hiány, miután utólag már nem kell finanszírozni a tavalyi költségvetést, tehát nem kell több államkötvényt kibocsátani a tavalyi évre, és a piac a tavalyi hiány miatt már nem fog pozitívan vagy negatívan reagálni sem, nincs semmi jelentősége.
- Igen. Szóval nem kell tíz ujjal mutogatni Önökre.
- Abszolút semmi értelme. Ez megint a politikai felelősségelhárítás egyik megnyilvánulása, ami engem azért zavar, mert én egy felelős vezetőtől azt várom, hogy alapvetően egyrészt a tevékenységével próbáljon érdemeket szerezni és ne mások szidásával, másrészt pedig a saját működése alatt bekövetkezett eseményekért ő vállalja a felelősséget.
- Még egy kérdésem volna a végére. Orbán Viktor kijelentette a napokban, hogy Magyarország nem csatlakozik az uniós versenyképességi paktumhoz. Egy órával ezelőtt beszéltem Békesi Lászlóval, aki hét másik közgazdásszal együtt kiadott egy nyilatkozatot és felszólította a kormányt, hogy fontolja meg mégis a csatlakozást, mert Magyarországnak az tenne jót. Mi az Ön véleménye?
- Az az igazság, hogy én pusztán annyit tartok most elmondhatónak, hogy szerintem korai volt ez a megnyilatkozás.
- Kinek a megnyilatkozása?
- A miniszterelnök úrnak az a megnyilatkozása, hogy nem csatlakozunk a versenyképességi paktumhoz. Magyarországnak, azt gondolom, jobb lett volna kivárni és körbenézni, hogy a régiós országok mit fognak csinálni.
- Egyetlenegy van, Csehország, aki szintén nem csatlakozik. Egyesek szerint bizonyos sértettségből, hogy nem vonták be őket a tárgyalásokba.
- Lehetséges. Az az igazság, hogy ha a régióban mindenki más csatlakozni fog, akkor komoly versenyhátrány lesz abból, hogy mi nem csatlakozunk. Ez a versenyképességi paktum tulajdonképpen még nem kötelez egyébként társasági adóemelésre, tehát e tekintetben nagyon sokan hibásan értelmezik. Senki nem mondja, hogy kötelező megemelni a társasági adókulcsot, csak transzparenssé kell tenni a társasági adórendszerünket, ahogy a társaságokat adóztatjuk, tehát ugyanolyan alapon kell adóztatni, mint mindenki mást. Ha megtesszük, az azt jelenti, ténylegesen látszik, hogy ugyanarra a nyereségre mennyi adót kell fizetni az egyik vagy másik országban. Ha mindenki másnak transzparens lesz a rendszere, a bolgároknak, a szlovákoknak, a lengyeleknek, mindenkinek, Magyarország pedig ugyanazt mondja, hogy tíz százalékos adókulccsal adóztatja a társasági nyereséget, de mindenki tudja, hogy közben ott van a helyi iparűzési adó is, és eközben még a rendszert sem lehet könnyen átlátni, nem lehet összehasonlítani más országokéval, ez egyáltalán nem lesz vonzó a befektetőknek.
- Sőt, kifejezetten nem fog tetszeni nekik, ugye?
- Ez így van. Ha az történt volna – de most úgy tűnik, nem az fog történni –, hogy az összes régiós ország, amely alacsony adókulcsot alkalmaz, azt mondja, hogy nem csatlakozik a paktumhoz, nem kívánja ilyen módon transzparenssé tenni a rendszerét, és ez csak a nyugati tagállamok által bevezetett rendszer lett volna, akkor logikusabb lett volna kimaradni. Tehát akkor valósak lennének azok az indokok, amiket a miniszterelnök úr elmondott, hogy nem kell nekünk elsőként belépni ebbe a rendszerbe, és átláthatóságot teremteni másokkal szemben, akik viszont nem teremtik meg, mert ez esetleg versenyhátrány lesz. De ha csak mi nem tesszük transzparenssé a társasági adórendszerünket, miközben aki idejön befektetőként, az pontosan tudja, hogy a tízszázalékos adókulcs valójában nem jelent alacsony adóterhelést, mert a helyi iparűzési adóban viszont, ahol árbevétel alapon kell fizetni, sokkal nagyobb összegeket kell olykor megfizetni, akkor egyedül vagy csak a csehekkel kettesben fogunk kimaradni ebből a rendszerből. Annak pedig komoly negatív hatásai lehetnek a versenyképességre.
