Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. március 24.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. március 26. szombat, 04:22
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Pontosabban a volt Földrajzinév-bizottság volt elnöke. Ugyanis, ahogy olvastam, azonnali hatállyal feloszlatták ezt a bizottságot. A Vidékfejlesztési Minisztérium döntött így, mert a tagok, illetve a bizottság a kormány akarata ellen szavazott. Induljunk ki a kezdet előtti időkből, hogy tudniillik mi volt a dolga általában ennek a Földrajzinév-bizottságnak?
Dutkó András: - Általában a bizottságnak az volt a feladata, hogy földrajzi nevekben a típusuktól függően vagy döntést hozzon, vagy véleményt nyilvánítson.
- Milyen ügyek kerültek Önök elé, hiszen a földrajzi neveknek ugye az a jó szokásuk, hogy régóta megvannak, nem nagyon szokták őket változtatgatni. A Gellérthegy az Gellérthegy és kész.
- A Gellérthegy az Gellérthegy, de például elég sok új vasúti megállóhely keletkezett az utóbbi időben, azoknak a nevéről dönteni kellett. Ha néha egy új község alakul, megszüntetnek egy községegyesítést, akkor a község nevéről véleményt kellett a bizottságnak mondania, ha hidak épültek, azoknak a nevéről dönteni kellett.
- Ezek szerint egy híd neve is földrajzi névnek minősül?
- Igen, természetesen.
- Vagyis a Megyeri híd is például megjárta az önök bizottságát.
- A Megyeri híd megjárta a bizottságot, akkor elég nagy nyilvánosságot kapott ez.
- És például ez a Chuck Norris komolyan szóba került önöknél?
- Nálunk nem került komolyan szóba, mi csak nevettünk rajta, ahogy szerintem az ország többsége is.
- Megfogadták-e a tanácsaikat vagy a javaslataikat, mert gondolom véleményezési joguk volt, nem döntési joguk.
- A híd neve döntési jogunk volt.
- Tényleg? Önökre bízták a döntést?
- Igen.
- És a kormány annak idején nem nyilvánította ki a véleményét, hogy ezt a hidat például így szeretném nevezni?
- Nem nyilvánította ki egyértelműen a véleményét. Tehát elfogadta a kormány is, amit a bizottság döntött.
- Kikből állt ez a bizottság, milyen szakemberekből?
- Különböző tárcák képviselőiből. Minden olyan tárca küldött képviselőket, ahol vannak földrajzi nevek, tehát a mezőgazdasági tárca, a honvédelmi tárca a katonai térképek kapcsán, korábban a közlekedési tárca a vasúti nevek, a hidak, meg az ilyenek kapcsán.
- Gondolom a belügyi is.
- A rendőrség nem, de ahogy az önkormányzatok kapcsán visszakerült a belügyhöz, ők is küldtek, igen. Aztán az Egyetemi Térképtudományi Tanszék is küldött, az Akadémia különböző szakterületek képviseletében többet is küldött. Tehát olyan 25 körül mozgott a bizottság létszáma.
- Ön például hol dolgozik?
- Én a magánszférában dolgozom térképészként. Engem a Vidékfejlesztési Minisztérium kért fel a bizottság vezetésére.
- De nyilván ismerték Önt, mert folyamatos vagy gyakori kapcsolatban állnak egymással és ezért esett Önre a választás?
- A bizottsággal álltam kapcsolatban korábban. Tehát nekem a bizottságon kívül más kapcsolatom a minisztériummal nem volt. Azt gondolom, hogy ezen a téren is megfogadta a minisztérium a bizottság tanácsát, hogy engem szívesen látnának ebben a székben.
- Vagyis Önt semmiféle retorzió, azon kívül, hogy feloszlatták a bizottságot és Önt is ezek szerint leváltották, nem érte, mert a magánszférába nem szólnak bele, vagy nem tudtak beleszólni.
- Nagyon remélem, hogy a magánszférába nem szólhatnak bele ilyen alapon.
- Ingyen vagy tiszteletdíjért végezték ezt a munkát?
- Én kaptam érte tiszteletdíjat, a többieknek általában munkaköri kötelezettségükbe tartozott más egyéb mellett, hogy a bizottságban is részt vegyenek. Tehát teljes munkaidős résztvevője nem volt a bizottságnak.
- Milyen gyakran kellett összeülniük?
- Általában évente négyszer volt teljes ülés, ahol mindenki részt vett. Hat, nyolc, tíz ügyben döntöttünk egy-egy alkalommal, azonfelül volt olyan, hogy ha nagyon sok nevet kellett egyszerre megvizsgálni, akkor egy szűkebb kör, néhány tagja a bizottságnak külön összejött és azokat áttekintette.
- Milyen szempontok alapján? Hagyományok vagy, hogy jól hangzik-e, vagy nyelvi, földrajzi, történelmi, praktikus, szempontok alapján? Mik voltak a szempontjaik?
- Nagyjából ez mind benne volt a rendeletben is, ami a bizottság működését szabályozta. Tehát, hogy a hagyományokat tiszteletben kell tartani, hogy ha már van egy elfogadott, hosszú ideje létező név, ami nem politikai eredetű, akkor azt lehetőleg be kell tartani, a nyelvhelyességet figyelembe kell venni. Olyannak kell lenni a névnek, ami várhatólag a közhasználatban is el tud terjedni. Ezekre kellett figyelemmel lenni.
- Mi van akkor, vagy mi volt akkor, ha valakik valamilyen politikailag kényes nevet akartak előterjeszteni és mondjuk Horthy Miklósról szerettek volna valamit elnevezni? Volt ilyen ügyük? És ha volt, akkor hogyan jártak el?
- Volt ilyen ügyünk. Ott végül is írtunk egy ilyen válaszlevelet, hogy nem szerencsés olyan emberekről elnevezni a közterületet, aki ennyire megosztja a társadalmat. Éppen Horthy Miklósról akartak utcát elnevezni valahol.
- Vagyis az utcaelnevezések is Önökhöz tartoztak?
- Véleményezési jogunk van, tehát a döntési jog az önkormányzatokat illeti, vagy illette meg. Ha úgy érezte az önkormányzat, hogy bizonytalan a helyzet, akkor kikérte a bizottság véleményét.
- A mostani napokban ez már nem fordult elő, éppen a repülőtér miatti hercehurca következtében, hogy a Fővárosi Önkormányzat esetleg megkérte volna önöket, hogy átnevezzük-e a Roosevelt teret Széchenyi térre, a Szabadság teret Roosevelt térre, a Ferenc körút és Üllői út sarkát Elvis Presley térre, vagy idáig nem jutottak el a dolgok?
- Ezeket már nem kérte. Néhány kisebb névváltoztatást még igen.
- De ezek szerint, hogy ha nem robbant volna ki ez a furcsa botrány, akkor a Roosevelt tér, Szabadság tér, Elvis Presley tér is minden valószínűség szerint Önök elé került volna.
- Valószínű, mert a budapesti neveket azért általában megküldték nekünk. Aztán a véleményt, ami leadtunk, azt általában nem hallgatták meg.
- Igen? Hogyhogy nem hallgatták meg?
- Mondjuk döntöttek egy utcanévről, mi azt mondtuk rá, hogy az nem szerencsés, de ők azért csak megtartották az utcanevet. De ezen a téren nem voltak kötelesek hozzánk alkalmazkodni.
- Azonkívül, hogy most már nem fog dönteni ilyen kérdésekben, van véleménye a Szabadság tér átnevezéséről? Mert én itt a napokban beszéltem olyan volt városvezetővel, aki elmondta, hogy a Szabadság tér nem a szovjet emlékmű miatt lett Szabadság tér vagy a felszabadulás miatt, hanem annak nagyon is komoly magyar történelmi hagyománya van.
- Az Újépület kapcsán.
- Így van.
- Az a baj, hogy én öntől hallom először ezt a Szabadság tér-ügyet.
- Mármint, hogy egyáltalán fölvetődött, hogy meg akarják változtatni?
- A Széchenyi térről hallottam. A Szabadság tér lenne most Roosevelt tér?
- Igen.
- Az meg csak azért sem tetszene, mert ez már össze fogja az emberek fejében keverni a dolgot, hogy most a régi Roosevelt térről vagy az új Roosevelt térről van-e szó.
- Hova kell mennem, ez az. És például ilyen praktikus szempontokat is megfontolandónak tartottak egy-egy esetben?
- Persze, de ilyen esetekre mondjuk biztos azt mondta volna a bizottság, hogy ez ne legyen.
- Akkor most térjünk rá erre a konkrét repülőtéri ügyre. Ezek szerint gyakorlatilag vagy talán egy kivétellel, teljes egyhangúsággal úgy döntöttek, hogy a kormány javaslata nem jó, meg kellene hagyni Ferihegy nevét is. De van valami abban, hogy ha Liszt Ferenc is ott van, Budapest is ott van és Ferihegy is ott van, akkor az már túl sok.
- Túl sok, de akkor meg az új elnevezéshez nem kellene ragaszkodni. Liszt Ferencről másképp is meg lehet emlékezni. De találtunk erre azért nemzetközi példát elég sokat, például a római repülőtér, vagy a bukaresti repülőtér esetében, hogy van egy személynévi, meg van az elővárosra utaló név is.
- És aztán majd a mindennapi gyakorlatban úgy is kiderül, hogy Ferihegynek fogják-e nevezni, vagy Liszt repülőtérnek fogják-e nevezni, de legalább a hivatalos elnevezésében legyen meg akkor Liszt Ferenc is, meg Ferihegy is?
- Igen, mi így gondoltuk.
- Ez egy ésszerű kompromisszum lett volna Önök szerint.
- Igen.
- Az viszont nem kompromisszum, hogy a döntés után azt mondták, hogy elvárható lett volna, hogy a kormány javaslatát támogassák, úgyhogy bizottság feloszlatva. Sőt, ahogy tudom és nem cáfolta meg eddig senki, több kormánytisztviselőt az állásából is elbocsájtottak.
- Igen, sajnos ez megtörtént.
- Tudja azt, hogy milyen indokkal? Tudjuk azt is, hogy indoklás nélkül is meg lehet ezt ma már tenni, de hátha mondtak nekik valamit.
- Indoklás nélkül. Mondani mondtak, de ezt hivatalosan senki nem erősítette meg, senki nem vállalja, hogy emiatt szüntették meg a munkaviszonyukat.
- Beszélt a bizottság tagjaival azóta, hogy ez a botrány kirobbant?
- Vagy beszéltem, vagy e-mailben érintkezünk elég gyakran. Tehát igen.
- És mit mondanak egymásnak, hogy te jó ég, vagy, hogy ezt nem gondoltam volna, vagy csináljunk valamit, vagy mit?
- Azt nem mondják, hogy csináljunk valamit, inkább együttérzésüket fejezik ki a többiek iránt, és azt mondják, hogy élvezet volt ezzel a társasággal együtt dolgozni.
