rss      tw      fb
Keres

Távol maradva



Beül a helyére Orbán miniszterelnök, beültetik a páholyba az Alkotmánybíróság és a Legfelső Bíróság elnökét, Orbán tanácsadó testületének három nagytekintélyű tagját, Borosst, Pálinkást és Pozsgayt, de a fideszes padsorokban csak fölöttébb hézagosan ülnek a képviselők. Az MSZP és LMP szektora üres. Az alkotmány vitája a tévénézőt az egykori egypárti Országgyűlésre emlékezteti, ahol a felszólaló képviselők egymásra licitálva méltatják az előterjesztés erényeit, és néhány részletkérdésben észrevételt fűznek hozzá. Igazi időutazás, amit olykor-olykor színesít a Jobbik képviselőinek kellemetlenkedése.

Nem könnyen fogadta el az MSZP és az LMP frakciója Gyurcsány Ferenc kezdeményezését a távolmaradásra. Pedig Orbán Viktor a választási győzelem másnapján már közölte, hogy a Fidesz és a KDNP frakciószövetsége ad majd új alkotmányt az országnak, vagyis hogy függetlenítik magukat az ellenzék véleményétől. Az alkotmány-előkészítő bizottságot is úgy hozták létre, hogy annak tagjai kétharmadukban a Fidesz-KDNP frakciószövetség képviselői. Mégis, az MSZP és LMP képviselői beültek ebbe a bizottságba, szorgalmasan részt vettek a munkájában, egyikük vállalta egy rábízott albizottság vezetését is, úgyhogy a fideszes képviselők most újra meg újra az albizottságokban kialakult konszenzusokra hivatkozhatnak. Csak az alkotmánybíróság hatáskörének októberi korlátozása ébresztette rá a az MSZP és az LMP frakcióját, hogy ki kell vonulniuk az alkotmány-előkészítő bizottságból, és nem szabad részt venniük a koncepció, majd az alkotmánytervezet plenáris ülési vitájában sem.

A két demokratikus párt parlamenti politikusai sajnos nem tudták meggyőzően megindokolni a távol maradást. Gulyás Gergely, az illetékes fideszes képviselő rendre azt állítja, hogy pártpolitikai akcióról van szó, hiszen tartalmi kérdésekben nincs is nagy különbség a kormánytöbbség és az MSZP vagy az LMP álláspontja között. Hivatkoznak az MSZP és az LMP politikusai eljárási kérdésekre is, de ennek gyengéje, hogy ha azt kérik számon, hogy a Fidesz nem vállalt olyan önkorlátozást, mint annak idején az MSZP és az SZDSZ kétharmados többsége, akkor nehéz megmagyarázni, hogy egyáltalán miért ültek be az Alkotmányelőkészítő Bizottságba. Hivatkoznak arra is, hogy rövid az idő, amivel szemben a fideszesek ügyesen sorakoztatnak fel hazai és nemzetközi példákat a gyors alkotmányozásra. Hivatkoznak arra, hogy a „szabályozási elvek” előkészítésekor egyetlen javaslatukat sem vették figyelembe, de ez sem jó érv. Mindkét demokratikus párt elkövette azt a hibát, hogy saját „alkotmánykoncepciót” dolgozott ki és tett közzé, bár szerencsére nem nyújtották be őket az Országgyűlésnek. Ezekben az alkotmánykoncepciókban a két párt különböző politikai ügyekben képviselt álláspontját fogalmazták meg mint alkotmányba iktatandó normát. Az LMP bevenné az „ökoszociális piacgazdaság” elvét, alapjoggá tenné a lakhatás jogát és az állampolgári részvétel jogát, kötelezően népszavazáshoz kötné a közszolgáltatások privatizációját. Az MSZP nemcsak demokratikus, de szociális jogállamként határozná meg a magyar államot, garantálná az elért jóléti színvonalat, alkotmányos védelmet adna az érdekegyeztetésnek. Mindkét koncepció alapjoggá tenné az egészséges környezethez való jogot. Ezzel ugyanolyan szándékot juttattak kifejezésre, mint a Fidesz a maga tervezetével. Ahogy a Fidesz a maga keresztény-nemzeti és ugyanakkor a szociális rendszert gyengítő törekvéseit teszi alkotmányos normává (erről írtam már a Galamusban a tervezet nyilvánosságra kerülésének másnapján), az MSZP és az LMP is hasonlóképpen jár el a maga alkotmánykoncepciójával, hiszen mindkét párt több jóléti garanciát, az LMP sajátosan zöld célokat iktatna az alkotmányba, és ezzel paradox módon legitimálja a Fidesz eljárását.

Valójában nem az a baj a Fidesz alkotmányozásával, hogy nem fogadja el a demokratikus pártok javaslatait, hanem az ellenkezője: hogy az ellenzék egyetértése nélkül teszi az alkotmány részévé a maga törekvéseit. Nemcsak az volt fontos precedens az 1995–96-os alkotmányozási kísérletben, hogy a kétharmados többség lemondott arról, hogy ellenzék nélkül alkotmányozzon, hanem a mód, ahogy ezt már a koncepció készítésekor is eljárási szabályként megfogalmazták. Abban egyeztek meg ugyanis, hogy az akkor hatályos alkotmány megoldásaitól csak akkor térnek el egyes pontokon az új koncepcióban, ha abban az akkori hat frakcióból legalább öt egyetért. Ez azért volt így elfogadható, mert az akkori alkotmányozási kísérlet részvevői mint demokratikus alkotmányra tekintettek az 1989-es alkotmányra. A Fidesz ma nem ezt teszi, a fundamentalista szélsőjobb gyakorlatát átvéve rendre lesztálinistázza a hatályos alkotmányt, és kétharmados többsége birtokában feljogosítva érzi magát gyökeresen új alkotmány alkotására kizárólag kormánypárti szavazatokkal.


Justinianus: Institutiones (533) – De iniuriis (Luca-Antonio Giunta, 1516) – flickr/Yale Law Library

Az eljárás és a tartalom együttese teszi indokolttá a demokratikus pártok távolmaradását az Orbán-féle alkotmányozástól. Az az eljárás egyfelől, amely előre leszögezte, hogy nem köti magát ellenzéki egyetértéshez, és az a tartalom másfelől, amely gyökeresen új, a rendszerváltás alkotmányával alapvető pontokon szakító alkotmányt jelent. Az előkészítés folyamatában több lépésben – Orbán tanácsadóinak korábbi nyilatkozataival, az Alkotmányelőkészítő Bizottság által készített koncepcióval, majd legutóbb a „nemzeti konzultáció” által kiadott kérdőívvel – különféle gumicsontokat löktek a nyilvánosság elé, mint a második kamara, a köztársasági elnök parlamentfeloszlató jogának kiterjesztése vagy éppen a gyerekek utáni szavazati jog elképesztő ötlete. Újra meg újra meglebegtették a nyilvánosságban azt a kérdést is, hogy fenntartják-e a végleges alkotmányban az Alkotmánybíróság hatáskörének tavaly novemberi korlátozását.

A Fidesz által az Országgyűlés elé terjesztett tervezet azonban tartalmaz néhány olyan kulcspontot, amelyekről a Fidesz kerül mindenféle vitát, de amelyek az orbáni alkotmányt gyökeresen eltérővé tennék a rendszerváltás alkotmányától, s amelyek a közjogi berendezkedés alapvető megváltozását, a harmadik köztársaság végét jelentenék.

1. A tervezet az alkotmány alanyát, a magyar politikai közösséget kiterjeszti a határon túli magyarokra, a szomszéd országok közel hárommillió lakosára. Ezt teszi az „egységes magyar nemzet” mítoszának alkotmányba iktatásával, az állampolgárság és a választójog rájuk való kiterjesztésével. Ezzel elvonja Magyarország lakosságának, a magyar törvények hatálya alatt élőknek azt a jogát, hogy maguk döntsenek azoknak a törvényeknek a megalkotóiról, akiknek a döntései rájuk vonatkoznak, tehát korlátozza a népszuverenitást.

2. A tervezetet a nyelvezete, a Nemzeti Hitvallás tartama, az egyházak és az állam viszonyának újrafogalmazása okán csak hívő emberek számára vállalható, az alkotmány vállalása mások belső meggyőződésével kibékíthetetlen ellentétben áll. Ezzel a tervezet elfogadása kizárná az alkotmányos politikai közösségből az ország nem hívő, magukat nem kereszténynek valló polgárait. (Lásd erről Fazekas Csaba kitűnő írását.)

3. Azzal, ahogy a Fidesz gazdaság- és társadalompolitikájának számos elemét – köztük például a házasság és a család keresztény felfogását, a munkaalapú gazdaságra vonatkozó orbáni nézetet, a gyermekvállalás adókedvezménnyel való támogatását, a kétpilléres nyugdíjrendszert, a hadsereg önkéntes tartalékos alakulatait – alkotmányos normává tenné, és kétharmados körbe utalná az állami vagyongazdálkodás, az adózás, a nyugdíjrendszer és a családtámogatás szabályozását, a jelenlegi kétharmados többség megváltoztathatatlanná tenné saját döntéseit mindaddig, amíg nem jön létre új kétharmados többség. Vagyis korlátozná a magyar választók lehetőségét arra, hogy választások útján juttassák kifejezésre, ha változtatni kívánnak azon a gazdaság- és társadalompolitikán, amelyet a kormánytöbbség követ. Ez a népszuverenitás súlyos korlátozása lenne.

4. A tervezet kiterjeszti a jelenlegi egypárti, kétharmados parlamenti többség által ellenzéki egyetértés nélkül (az ellenzéknek a jelölésben való részvétele nélkül) megválasztott, illetve még megválasztandó közjogi tisztségviselők megbízatásának időtartamát, így az általuk most megválasztott, nekik elkötelezett személyek további két-három parlamenti cikluson át maradnának tisztségükben, visszájára fordítva a parlamenti többségtől független tisztségviselők elvét. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy – mint korábban a fideszes jegybankelnök vagy főügyész – megnehezíti vagy ellehetetleníti a demokratikusan választott következő kormány(ok) működését, és ezáltal korlátozza a választók döntési lehetőségét, a népszuverenitást.

5. A tervezet radikálisan korlátozza az Alkotmánybíróság hatáskörét, mégpedig három ponton is: megszünteti bárki jogát arra, hogy absztrakt utólagos normakontrollt kezdeményezhessen, fenntartja a költségvetési és adóügyek kivételét a normakontrollnak alávetett kérdések köréből, és a Fidesz által kiválasztott elnökre bízná több ciklusra az Alkotmánybíróság munkájának irányítását. Ez az alkotmányvédelem rendkívüli korlátozását jelentené.

6. A tervezet megszünteti a kormánytól független adatvédelmi biztos intézményét, a személyes adatok fölötti rendelkezés és a közérdekű adatokhoz való hozzáférés alapvető garanciáját. Az elmúlt másfél évtizedben az alapvédelmi biztosok okoztak a legtöbbször fejfájást a kormányoknak, s a Fidesz most ettől akar megszabadulni.

7. A tervezet megszünteti az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, helyreállítja azt a korábbi állapotot, amikor a bírósági vezetők kinevezéséről a kormány, illetve – a Kúriára visszanevezett Legfelsőbb Bíróság elnöke esetében – a kétharmados kormánytöbbség dönt. A bírák kinevezésének a kormányhoz rendelése bizonytalanná teszi a bírói függetlenséget, a rendőrség és a titkosszolgálatok tevékenysége fölötti bírói kontrollt.

A mögött, ahogy Orbán Viktor a választási győzelmet követően egyértelművé tette, hogy élni fog a kétharmados alkotmányozó többséggel, és ismételten becsmérlően nyilatkozott a 89-es alkotmányról, az húzódik meg, hogy elszánta magát arra, mindenképpen végrehajtja a fenti hét pontban felsorolt alapvető változásokat az ország alkotmányos berendezkedésében. Ez olyan radikálisan korlátozza az állampolgárok jogait, olyan mértékben teszi ellenőrizetlenné a kormányhatalmat, hogy demokratikus pártok számára a benyújtott tervezet tárgyalási alapnak sem tekinthető.

Ezért nem asszisztálhatnak a demokratikus pártok frakciói az alkotmányozási folyamathoz, ezért teszik helyesen, hogy távol maradnak a parlamenti vitától. Nem ezzel „árulják el” a rájuk szavazó választókat, mint ezt a Fidesz politikusai állítják, hanem azzal árulnák el, ha jelenlétükkel, felszólalásokkal, módosító javaslatokkal asszisztálnának a demokratikus jogállam lebontásához.


Bauer Tamás közgazdász - Déri Miklós felvétele


Korábban a Galamusban:

A nemzeti kérdés két évtized magyar politikájában (előadás)
Bauer Tamás beszéde (a Körcsarnokban)
„Hiába itt Cicero, Diderot…”
G-7
Mi folyik itt kormányzás gyanánt?
„Nyaltam. Szar ember vagyok”
A hazudozás apológiája
Mit tegyünk nyugdíj-ügyben?
A magyar szellem
Köztársaság
A köztársaság lebontása

Lásd még:
Alkotmánybírósági beadványok tára


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!