Nietzsche és Periklész között
- Részletek
- Napi apró
- 2011. március 22. kedd, 04:21
- Lendvai L. Ferenc
Az elmúlt napokban komoly fölháborodást keltettek a hol pozitív, hol inkább negatív előjelű, időnként bizarr intézkedéseiről és megnyilatkozásairól már amúgyis elhíresült hódmezővásárhelyi polgármester szavai, melyek szerint az az ember, aki nem tudott magának semmit sem szerezni, annyit is ér. Szavai e formában joggal váltották ki a fölháborodást, a teljesebb kontextusból azonban kiderül, hogy a beszédére nem vigyázó jóember – amint ezt magyarázkodó bocsánatkérésében most hangsúlyozza is – itt nem általában a szegény emberekre mint olyanokra gondolt. Egy dolgot felejtett el hangsúlyosan hozzátenni: ha az illető a maga hibájából nem tudott magának semmit sem szerezni.
Az uralkodó osztályoknak és a gazdagoknak ugyanis általában az egyik kedvenc vesszőparipája volt a történelem során, hogy a szegényeket magukat hibáztassák a szegénységük miatt. Mondjuk az arisztokratikus filozófus Nietzsche egyhelyütt azt állítja, hogy a tulajdon társadalmi intézménye a biológiai kiválóság (v.ö. „Übermensch”) alapján jön létre: „A tulajdonlási vágy – a táplálkozási és vadász-ösztön folytatása. A megismerési vágy is egy magasabb fokú tulajdonlási vágy. […] Lenézzük a tulajdonnélkülit, […] impulzusok szélkakasa és önmagahiányos.” Ezzel szemben a demokratikus politikus Periklész – Thuküdidész leírása szerint – a következő kijelentést tette a peloponnészoszi háború első éve athéni hősi halottainak temetésén: „A szegénység megvallását nem tartjuk szégyennek, sokkal szégyenletesebbnek azt, ha valaki nem igyekszik munkájával kikerülni belőle.”
A hódmezővásárhelyi polgármester nem mondott olyan szépet, mint Periklész, de olyan csúnyát sem, mint Nietzsche. Most bocsánatot kért mindazoktól, akiket szándéka ellenére megsértett. Nem kényszerült volna erre és a kínos magyarázkodásra, ha városában csak sikeres iskolai integráció lenne, nem pedig szegények szégyentáblája is, és egyáltalán: ha hebehurgya mondata nem az ő kormányának általános, valóságosan szegényellenes intézkedései közegében került volna nyilvánosságra.
(Lendvai L. Ferenc)