Még egyszer az államadósságról
- Részletek
- Napi apró
- 2011. március 21. hétfő, 03:59
- Bauer Péter
Akinek van füle a kormány kommunikációjának változásait észrevenni, az érzékelhette, hogy a kommunikáció fő iránya megváltozott. Miután az új munkahelyek százezreiről – a növekvő munkanélküliséget és a csökkenő foglalkoztatást figyelembe véve – nehéz optimista előrejelzéseket adni, és mivel a kormány minden intézkedése a növekedés gyorsulása ellen hat, egy újabb, reálisabb sikertörténetre volt szükség. Ehhez – szerintem – a körülmények segítették hozzá a kormányt.
Biztos vagyok benne ugyanis, hogy az EU (és hivatala, az Eurostat) a nyugdíjpénztárak kifosztásából származó mintegy 3000 milliárd forintot nem engedi folyó kiadásokra elkölteni, de az ellen nincs kifogása, hogy az államadósság csökkentésére fordítsák. Ez ugyanis csak annyit jelent, hogy a külső adósságot a belső megtakarítások rovására csökkentik, a teljes államháztartás helyzete lényegében nem változik. (Az külön kérdés, hogy a pénztári tagok hogyan jutnak majd a pénzükhöz…)
Így Orbán Viktor, aki tavaly májusban még a költségvetési hiány (és így az államadósság) növeléséért küzdött, ma már a hosszú távra előre gondolkodó államférfi szerepében lép fel: minden beszédében az államadósság szörnyűségeiről beszél, sőt a felelősöket még kriminalizálná is (ami persze nevetséges), és a hiány mértékét még az alkotmányban is rögzítené.
Könnyen beszél, mert az elkobzott vagyonból mintegy 10 százalékponttal valóban csökkenthető az államadósság. (Ezt a tényt egyébként Katona Tamás sem említi kitűnő cikkében, a Népszabadságban).
Ez a csökkenés persze akkor is jelentős, ha tudjuk: a pénz rablásból származik.
Így lesz a könnyelműen költekező miniszterelnökből botcsinálta államférfi, legalábbis az államadósság ügyében.
(Bauer Péter)