Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. március 18.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. március 21. hétfő, 02:24
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Néhány nappal ezelőtt megjelent a hvg.hu-n egy cikke „Újabb kérdőjelek Schmitt Pál életrajzában” címmel. Ebben azt írja, hogy a köztársasági elnök életrajzában nem szerepel az a több mint egy évre tehető ’80-’81-es időszak, amikor már megvált az Astoriától, de még nem ült át a Népstadion és Intézményei főigazgatói székébe. Azt kérdezné erre a gyanútlan olvasó, na és? Mit jelent ez, vagy miért fontos ez, hogy nem szerepel az életrajzban? Mi az a kérdőjel, ami egy választ legalábbis indokolttá tehetne?
Révész Béla: - A kérdőjel az korábbi dátumozású – mert Hírszerző korábban lehozta – jelentés, ami 69-ben született, és amely arra utalt, hogy köztörvényes bűncselekmény miatt 64-ben kapott egy felfüggesztett börtönbüntetést Schmitt Pál, akkor végzős közgazdász hallgató. A sajtó akkor több ízben megkereste a Köztársasági Elnöki Hivatalt ezzel kapcsolatosan, de érdemi válasz nem érkezett. Nem önmagában az a kérdés, hogy vajon ez az ítélet miért és hogyan született, hanem...
-… Azért az is kérdés, ha valaki köztársasági elnök lesz, hogy mégis mi volt az. Ez mondjuk egy jogos kérdése lehet a közvéleménynek.
- Pont ezt akarom mondani, hogy nem a bűncselekmény súlya az, ami itt érdekes, hanem sokkal inkább az, hogy hozzátartozik a közéleti szereplők megismerésének a természetes logikájához, hogy ilyen tények napvilágra kerüljenek. És ebbe a sorba illett bele többek között ez a 80-81-es hiány az életrajzban, illetve az is arra utal, hogy az Astoriából gyakorlatilag a Népstadion intézmények főigazgatói székébe ült át Schmitt Pál, miközben volt egy kirándulása ebbe a bizonyos Fórum Szállós szervezési irodába.
- Vagyis Ön tudja, hogy mi volt ez alatt az időszak alatt. A Fórum Szálló szervezőirodája, ez volt az a bizonyos osztrák szálloda-beruházás, ezt szervezte ez a bizonyos iroda, hogy az osztrákok annak idején egy nagy jelentőségű beruházást finanszíroztak a Duna-parton.
- Igen, ekkor indult el az a program, amelyben a szállodasor felépült, illetve a Duna-parttól függetlenül más szállodákat is finanszíroztak német, illetve osztrák befektetők, és ennek az előzetes tárgyalásai folytak ebben az időszakban. Érdekes, hogy ebben a dossziéban, amelyben felbukkant ez a később bűncselekménynek minősült ügy és az elsőrendű vádlott öt és félévi börtönbüntetést kapott, annak a történetét – és a dossziéban nyomai vannak – a nyugati sajtó nagyon korán elkezdte szellőztetni. Tehát annak az első vizsgálatnak, illetve bizalmas nyomozásnak, amit elindított az állambiztonság ezzel kapcsolatban, a nyilvános adatai már az osztrák és a német sajtóban napvilágot láttak.
- Ez tényleg érdekes. Vagyis a magyar állambiztonság később ébredt föl, mint a nyugati sajtó?
- Vagy mondjam így, hogy a magyar sajtó ébredt később, mint a nyugati sajtó, mert olvasni lehetett, magyar kiutazók látták ezeket az újságokat, de erre reagált már korábban is az állambiztonság, csak begyűjtötték ezeket a korai sajtócikkeket is a dossziékba.
- És Schmitt Pál akkor ezen a bizonyos Fórum Szálló szervezőirodán dolgozott mint micsoda?
- Igazgatóhelyettes volt. Öten üldögéltek ebben az irodában akkortájt, a segédszemélyzet kétfős volt, a műszaki igazgató Csima Ferenc volt, aki bonyolult előélettel rendelkezett már ekkor is.
- De gyakorlatilag korrupciós váddal ítélték őt el, ugye, öt és fél évre?
- Deviza-bűncselekmények miatt egyfelől, másfelől...
- ...és vesztegetés.
- Igen. És a másik szál pedig Schmitt Pál barátjához, Fenyvesi Csaba háromszoros olimpiai bajnokhoz vezetett, akit ő mutatott be a Csima Ferencnek, és hát nagyjából együtt vettek részt ebben a devizagazdálkodási bűncselekményben.
- De mi itt akkor a kérdőjel? Ebben az irodában akkor öten dolgoztak, két embert ezek szerint elítéltek valamiféle deviza-bűncselekmény illetve vesztegetés miatt, de Schmitt Pált nem ítélték el, sőt nincs is arra vonatkozó adat, hogy bármilyen módon ő szerepelt volna ebben az ügyben.
- Ami tény, az az, hogy Csima Ferenccel ő egy év alatt több ízben – mert lekérte a tárgyalási menetrendet az állambiztonság, és abból kiderül, hogy – ketten képviselték a magyar felet ezeken a tárgyalásokon. Amiből megint nem lehet természetes következtetni semmire, de arra valószínűleg okot ad elgondolkodni legalábbis, hogy egyéves kollegiális viszony során, miközben a barátját összehozza ezzel az elsőrendű vádlottal, aki nyilván devizakérdésekben ad tanácsot az ő barátjának, sejtése minimum lehetett arról, hogy ez alatt az egy év alatt mi történik akár az irodában, akár a barátjával.
- Ezen elgondolkozni lehet és egy kutatót sem lehet felmenteni az elgondolkozás kötelezettsége alól, de valószínűleg egy kutatónak ennél több kell, valamilyen dokumentum kell. Hol lehet egyáltalán ilyesmit kutatni, ha Ön úgy gondolja, hogy ez gondolkodásra és elgondolkozásra méltó?
- Egyfelől nem vagyok Schmitt Pál-kutató sem, de még kevésbé személyi anyagokat nem szoktam a levéltárakban elővarázsolni. Véletlenül kerültem a Schmitt Pál-dossziékhoz közelebb. A másik, hogy én ezt az írást, amit lehozott a HVG, eredetileg Ungváry Krisztiánnak még februárban küldtem el azzal, hogy az első iratközlése a Hírszerzőnek fölkeltette az érdeklődését, és ha jól emlékszem, éppen a Klubrádióban mesélte Ungváry Krisztián azt, hogy Schmitt Pálnak az akkori titkosszolgálati érintettsége mennyire megalapozott, vagy sem. És erre reagálva írtam neki azt a levelet, amiben fölhívtam erre a 80-81-es eseménysorozatra a figyelmét tisztán történeti szempontból, hogy ha neki továbblépésre, továbbgondolásra szüksége van, akkor ezt a Történeti Levéltárban meg tudja találni és használni tudja.
- Vagyis Önök nem együtt kutatnak, hanem függetlenül egymástól.
- Véletlen összeérése volt ennek a témának. A HVG-ben megemlített egy héttel korábbi cikkében gyakorlatilag ugyanezt az SZT-tiszti listát közölte, a lehetséges érintettségét Schmitt Pálnak oly módon, hogy bizonyítható volt az Astoriában két SZT-tisztnek a tevékenysége.
- És egy akkori igazgatóhelyettesnek erről kellett hogy tudomása legyen. Írta Ungváry Krisztián.
- Pontosan ezt vonta le következtetetésnek, amire én úgy reflektáltam a Krisztiánnak írt levélben, hogy ha az igazgatóhelyettesnek tudnia kellett volna az Astoriában, akkor legalább annyira tudnia kellett volna, hogy mi történik a Fórum szervezőirodában 80-ban és 81-ben.
- Ha Önnek most alkalma volna arra, hogy Schmitt Pálnak kérdéseket tegyen föl és esélye arra, hogy válaszokat is kapjon, mit kérdezne tőle?
- Amit mindenki megkérdezne, hogy a maga részéről miért titkos ez a dokumentum, illetve miért nem szerepel az adatai közt legalább az, akár a népszerűségét fokozandó, hogy milyen bohém fiatal volt és 64-ben milyen pajkos csínytevésre vetemedett, amit aztán a bíróság így vagy úgy ítélt meg.
- És arra is rákérdezne, hogy a Fórum szálló szervező irodáján mi volt az ő feladata?
- Sem oknyomozó újságíró nem vagyok, sem – mondom – Schmitt Pál személyi történésze, de értelemszerűen ezt neki kellene éreznie, hogy reagáljon az ilyen problémákra.
