Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. március 18.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. március 21. hétfő, 02:24
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Tegnap a legnagyobb nézettségű tévéhíradóban is látni lehetett, aztán újságok is megírták, hogy veszélybe került egy jelentős magyar találmány sorsa, az úgynevezett intelligens onko-késé, mert hónapokkal ezelőtt felfüggesztették az Innovációs Alap pénzeinek kifizetését. Ön már hónapokkal ezelőtt figyelmeztetett erre újságcikkekben, hogy kutatások és kutatók kerülhetnek veszélybe, mert itt tízmilliárdok maradnak az államnál, ahelyett, hogy odakerülnének, ahol ezzel a pénzzel dolgoznak vagy dolgoznának. Mi a helyzet most, változott-e, vagy ez az onko-késes példa arra mutat, hogy semmi nem változott?
Váradi András: - Sajnos gyakorlatilag semmi nem változott, talán annyi, amit Ön feltételes módban mond, hogy akik tönkremehetnének, azok tönkremennek.
- A szó szoros értelmében?
- A szó szoros értelmében mennek tönkre.
- Le kellett zárni kutatásokat azzal, hogy sajnos nincs pénz, nem megy tovább?
- Persze. Sőt, ha szabad példának használnom a mi intézetünket: ez egy akadémiai, nagyon dominánsan alapkutatásokkal foglalkozó intézet, de az idő szavára hallgatva egy sor olyan problémán, sor olyan projekten dolgozunk, amelyik alkalmazható, és így a K + F, tehát a Kutatás-fejlesztési Alapból, az Innovációs Alapból is komoly finanszírozáshoz jutott az intézetünk. De sok témán dolgozunk az intézetben, azok közül egynéhány, de viszonylag nagy összegű pályázat az, amelyiket most nem kapunk meg az Innovációs Alapból, ez most már százmilliókra rúg.
- Csupán ennek az egyetlen intézménynek?
- Így van. És itt egyszerűen nemcsak arról van szó, hogy azt a 2-3 nagyobb kutatási projektet le kellett állítani, amelyek nem kapják meg a pénzt, ez önmagában is nagyon nagy baj. További baj az, hogy az intézet további kétharmada vagy háromnegyede, aki aktívan éppen nem vesz részt ezekben a projektekben, hanem máshol esetleg kisebb vagy mondjuk, mint az én csoportom, eléggé jelentős külföldről szerzett pályázati pénzekből kutat, mi sem tudunk kutatni, ugyanis teljes zárlatot kellett elrendelni az intézetben. Ha ezt nem rendelte volna el az igazgatónk, akkor egyszerűen csődbe vittük volna az intézetet.
- Magyarán azért, hogy ne menjenek csődbe, inkább vegetálnak, vagy nem azt csinálják, amit kellene?
- Gyakorlatilag nem csinálunk semmit. Ez a nagy baj. És még egyszer mondom, ennek sokkal, de sokkal nagyobb körre terjed ki a hatása. Az is nagy baj, hogy azok a projektek, mint például ez az általam nagyon nagyra tartott onkológiai kés-projekt, ahol én a feltalálóval dolgoztam együtt egy pár évvel ezelőtt, egy nagyon-nagyon kiváló vegyész kutató, jól ismerem ezt a projektet, zseniális ötlet...
-... Takács Zoltánnak hívják, hogy ne felejtsük el.
- Takács Zoltánnak hívják, így van, minden elismerést megérdemel. Tehát az az egyik dolog, hogy az ilyen projekteknek meg kellett állniuk. És ahogy hallom, ez egy nagyon éles verseny, mondjuk ez egy orvosi technológiai fejlesztés, ahol lehet, hogy egy japán vagy egy német vagy egy amerikai kutatócsoport meg fogja őt előzni.
- Ez nemcsak szellemi, hanem anyagi következményekkel is jár?
- Én föltételezem, hogy igen. A másik dolog, amit az előbb említettem, hogy egy olyan kutatóintézetben, amelyikben én dolgozom, teljes egészében megálltak azok a kutatási témák is, amelyek például véletlenül nem ettől az Innovációs Alapból finanszírozódnának, mert hiányzik az a pénz, amit az Innovációs Alap nem ad. Munkatársakat nem lehet elbocsájtani, mert ugye mi megbíztunk abban, hogy az állammal kötött szerződés nem egy üres papír, nem akarom azt mondani, hogy vécépapír, mert már valaki ellőtte ezt a poént, és ezért egy csomó fiatal kutatót határozott időre a pályázat végéig, mondjuk a jövő év végéig fölvettünk.
- Majd még azt is a nyakukba kapják, hogy felelőtlenül gazdálkodtak.
- Ezt nem tudom.
- Nem akartam itt ötletet adni.
- Az ő fizetésüket, még ha elbocsátanánk őket, ami borzasztó igazságtalanság lenne és beláthatatlan következményekkel járna erkölcsileg, de ha el is bocsátanánk őket, nekik érvényes munkaszerződésük van, tehát ki kell nekik fizetnünk az adott időtartamra szóló fizetésüket. Tehát megspórolni sem lehet azt a pénzt, amire most nincsen kvázi fedezet.
- Amit fölrajzol, az egyszerűen tragikus és ráadásul érthetetlen. Tehát mondjuk az Önök intézetének igazgatója, vagy menjünk egy szinttel magasabbra, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nem megy el minden héten az illetékes miniszterhez, vagy a kormánypárt illetékeséhez, hogy ezt nem szabad tovább fönntartani? Tönkreteszitek a magyar kutatás-fejlesztést, az egész intézményrendszert, emberek százai vagy ezrei tétlenkednek, hát ez a magyar gazdaságnak és tudománynak felmérhetetlen károkat okoz. Nem teszik ezt meg?
- Szerkesztő úr! Én jóhiszemű vagyok, és azt gondolom, hogy elmegy, de nem tudom, egyetlenegyet tudok tanácsolni, hogy ki kell keresni az Akadémia elnökének a telefonszámát, és meg kell tőle kérdezni. Én ezt nyíltan kétszer is újságcikkekben megkérdeztem, amennyire tudom, egyszer elment egy államtitkár-asszonyhoz, de a közleményből nem föltétlenül ilyen élesen derült az ki, lehet, hogy diplomatikusan fogalmaztak.
- Mi lett ennek a következménye?
- Nem tudjuk, hogy mi lesz a következménye, a legeslegrosszabb az, hogy több… ugye itt körülbelül 3500–4000 érvényes, aláírt, jogilag érvényesíthető pályázati szerződés létezik...
- Körülbelül mekkora értékben?
- Ennek az egész értéke több mint kétszáz milliárd forint, mert ezek több éves projektek. A tavalyról elmaradt és az idén aktuális, tehát leszerződött projektek értéke megközelíti az ötvenmilliárd forintot.
- Ez elképesztő összeg, ebből iparágak mehetnek tönkre, hát még a tudományban mekkora zavarokat okoznak.
- Most megnyitottam a beszélgetés közben a Fejlesztési Minisztérium honlapját, amely most felelőse a dolog kezelésének, ahol ők világosan megmutatják, hogy közel ötvenmilliárd kötelezettséget vállaltak, magyarul annyit írt alá az állam. Ennek a negyven százalékát kisvállalkozókkal és durván hatvan százalékát költségvetési nonprofit egyesületekkel, magyarul egyetemekkel, akadémiai intézetekkel és így tovább. Ebből most harmincöt milliárd forint papíron a költségvetésben rendelkezésre áll, de zárolva van, fogalmunk sincs, hogy ezt ki fogják-e fizetni, tehát az egész meg sincs. Azt se tudjuk, hogy ezt a durván hetven százalékot ki fogják-e fizetni, mikor fogják kifizetni, milyen feltételek mellett fogják kifizetni. Talán ez a legrosszabb, hogy az egész szakma egy ilyen ciklikus pszichózisbetegségben szenved. Egyik nap azt hisszük, hogy az nem létezik, hogy ne fizetnék ki, tehát ne küldjünk el embereket, ne jelentsünk csődöt, én nem tudom, mi mindent ne csináljunk, másik nap azt gondoljuk, hogy de hát a filmeseknek sem fizetik ki, senkinek nem fizetik ki. És nem mondják meg, hogy mikor fognak fizetni. Most a honlapon annyi jelent meg, hogy ebből az ötvenmilliárdból kettőmilliárdot ki fognak fizetni holnapi határidővel. Én nem hallottam, hogy fizettek-e már, ettől még lehet, hogy fizettek. Nekünk biztos nem, mert azt már tudnánk.
- De ez a kétmilliárd az éhenhaláshoz sem elég.
- Ez a kétmilliárd abból a háromezer-ötszáz, uszkve négyezerből kettőszáz szerződést érint csak. Nem tudom, milyen alapon fogják kiválasztani, nem lehet igazságosan. Ugye a kisvállalkozók tönkremennek. Ismerek olyan fejlesztési céget, szintén orvosi-biológiai kutatásokat végez, nagyon eredményesen, új diagnosztikát dolgoz ki, ahol a fejlesztő-föltaláló az állammal megkötött szerződés terhére bankkölcsönt vett föl, amihez a lakására jegyezhetett be jelzálogot. Most, ha minden jól megy, el fogják árverezni a lakását.
- Miközben létrehozott volna valami olyasmit, ami nemcsak neki jó, hanem egész magyar tudománynak.
- Így van. Persze, a kutatásnak mindig van valamilyen rizikója. Lehet, hogy nem sikerült volna neki, de azt hiszem elég eredményes volt. Nagyon nehéz elhinni, amit az állam mond, nem tudok mást mondani, meg különböző állami kormányhivatalokról van itt szó, ezek időről időre változnak… Ugye azt mondja Budai kormánybiztos, hogy nagyon sok csalás volt. Egyszerűen a szakma ezt visszautasította, vissza kell hogy utasítsa. Biztos voltak csalások, biztos voltak megalapozatlan pályázatok. Én magam már 2005-ben egyszer írtam egy nagyobb újságcikket, lett belőle kellemetlenségem is, hogy egy cégnek kétmilliárd forintot csak úgy odaadtak, mintha az valamit ki akarna kutatni, de az egész szakma nem csal. Az összes egyetem, az összes akadémiai intézet, az összes innovatív kisvállalkozás nem csal. Azok a kiváló kutatók, akik ebből az alapból ösztöndíjjal kimentek Londonba, Párizsba, Svájcba egy-kétéves tanulmányútra és nem kapnak fizetést, ott állnak a világ legdrágább fővárosaiban és nem kapják meg a fizetésüket, azok nem csaltak. És az, hogy volt néhány százalék csaló, vagy volt néhány százalék, aki korrumpált, azért nem lehet egy egész szakmát megbélyegezni. És nem is hisszük el, én személy szerint nem is hiszem el, hogy ez az oka.
- Akármi az oka, a magyar tudomány ezek szerint meg van bénítva.
- A magyar tudomány nagyon meg van bénítva, és sokkal nagyobb körben. És a legnagyobb baj, én megmondom egész őszintén, ha én most fiatal kutató lennék, frissen doktorált kutató, nem jelentkeznék egy magyar kutatóintézetbe vagy egyetemre kutatói állásba, mert nem látnám biztosítva, hogy akármit ígérnek, azt be tudják tartani.
