Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. március 16.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. március 18. péntek, 02:32
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Kicsoda ön?
Vámos Anna: - Hát a tüntetés főszervezője.
- Ez majdnem úgy hangzott, mint a Kétfarkú Kutyapárt elnöke, de valami többet megtudhatunk önről? Hogy lesz valaki tüntetés-főszervező, akkor kezdjük innét?
- Elég korán csatlakoztam ehhez a csoporthoz, amiből kiváltak a főszervezők már december legvégén. Az első tüntetésnek, amit ez a csoport szervezett, a január 14-einek, még nem voltam szervezője, de utána felkerestem Fölker Róbertet, hogy hogyan tudnék segíteni. Bevettek a csapatba, és így a legutolsó tüntetést megörököltem tőlük.
- Akkor mi a szakmája, szervező?
- Nem, könyvelő vagyok.
- Kell könyvelői tudás egy ilyen demonstráció megszervezéséhez?
- Nem, a demonstráció megszervezéséhez nem kell, maximum az elszámoláshoz egy kicsi.
- Mibe kerül egy ilyen tüntetés?
- Egy körülbelüli költségvetést állítottunk össze a tüntetés előtt, még nem adtuk össze a számlákat, mert erre még nem volt idő, de az egymillió forint körüli összeg nagyjából megállja a helyét.
- És ki ad össze egymillió forintot?
- A legnagyobb részét - ugye az előző tüntetésből még maradt is a felajánlásokból - tehát igazából mondhatom, hogy az egészet adományokból, a tüntetés résztvevőinek az adományaiból szedjük össze.
- Akkor ebből a szempontból jól szerveztek, ez az első. A második szempont szintén úgy látszik, hogy sikerre utal, mert bár különböző számok jelentek meg arról, hogy hányan vettek részt a tüntetésen, mondjuk a legnagyobb nézettségű országos televízió csatornák nagy bátran több ezret mondtak, de a Magyar Távirati Iroda több tízezerről, a Magyar Nemzet több tízezerről, az Index 30 ezer emberről számolt be ezen a tegnapi demonstráción. És Önök?
- A NOL mai számításai szerint, egy közepes becslés alapján 50 ezer fölötti kellett hogy legyen a létszám.
- Bár tegnap még nem volt ilyen bátor a Népszabadság online.
- Nem, nagyon nem volt bátor. Nyolcezertől van harmincezerig a különböző online és offline médiában a szám, a külföldiekben is harmincezerről beszélnek. Nekünk is olyan információink voltak a helyszínen, hogy ötvenezres a létszám.
- Honnan szerzik ezeket az információkat? Mondjuk, ha ránéznek a tömegre, az persze körülbelüli ad egy számot, de...
-… Erre van a rendőrségnek egy ismert számítási módszere.
- Megnézik, hogy milyen széles az az útszakasz és milyen hosszú.
- Igen, megnézik a felületet. Általában egy nagyon-nagyon tömött tömegre négy ember per négyzetmétert szoktak mondani. A NOL ezt a négy embert csak a színpad környékére számolta, aztán ahogy távolodtunk, úgy ez lement három, kettő és egy emberre négyzetméterenként. A képekből látszott, hogy hol vannak emberek, ebből hozta ki ezt a számot.
- Jó, mindenesetre az biztos, hogy ilyen nagy sikerű és ilyen nagy részvételű civil tüntetés még nem zajlott. Ha csak a Demokratikus Charta emlékezetes tüntetését a 90-es évek elejéről nem számítjuk ide, mert bizonyos értelemben persze az is civil volt, de itt még egy olyan szervezet sem állt emögött a megjelenés mögött, mint amilyen az a Demokratikus Charta volt. Ezért is kérdeztem azt, hogy kicsoda ön és kicsodák önök, mert egyfelől fantasztikus az eredmény, másfelől meg az emberben van némi hiányérzet is, hogy mégis csak nem kellene-e valamilyen szervezetet felállítaniuk.
- Mi nem gondoltunk erre, mármint mi, a tüntetés szervezői nem gondoltunk erre. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Facebook-csoportban résztvevő, most már 82 ezer fölötti létszámból senki nem gondol rá. Én látok ott olyan hangokat, hogy civil szervezetet akarnak alapítani. Mi kifejezetten nem, mi csak a jogainkat szeretnénk képviselni, nem egy szervezetet.
- De nem olyan a polgári demokrácia a modern nyugati világban. Ha valaki a jogait akarja képviselni, lehetőleg eredményesen, akkor ahhoz előbb-utóbb valamilyen szervezetet is meg kell teremtenie, egyszerűen azért, mert a dolgok úgy könnyebben, olajozottabban, profibban mennek, hatásosabb lesz a végeredmény.
- Lehet, hogy hatásosabb lenne, nem tudom. Mi nem szeretnénk. Úgy gondolom, hogy minden egyes ember maga külön-külön is számít, és ha más nem, akkor ezek az emberek, akiknek bajuk van éppen az aktuális - nem feltétlenül a mostani, láttuk ezt régebben is -kormánnyal, annak az intézkedéseivel, akkor a választások során teljesen hatékonyan el tudják dönteni, hogy nem ezt az utat akarják választani.
- Nem kéne mégis valamilyen, most erősködni fogok, szervezetben gondolkodniuk? Mégpedig azért, mert egyfelől nagyon szimpatikus ez a piknikszerű összejövetel, láthatóan jól érezték magukat ott az emberek és még csak az sem keltett bennük különböző indulatokat, hogy megjelentek ott hátul Árpád-sávos zászlókba burkolózó, nyilvánvalóan provokatív céllal betévedő emberek, vagy felemeltek egy táblát, hogy szabadságot Budaházynak, szóval jöttek oda a Jobbiktól is, de nem volt olyan a hangulat, hogy ezeket onnét kihurrogták volna vagy kiutálták volna. Ha valakinek éppen ez hiányzik, akkor akár itt is lehet. Aztán el is oldalogtak, vagy félrevonultak ezek az emberek. Tehát van ebben valami szimpatikus, ez kétségtelen, viszont hiányzik az a hangulat is, amelyik igazán markánssá tudja tenni egy ekkora tömegnek, legyen az harmincezres vagy ötvenezres, a követelését, hogy szabadságot akarnak, mert ehhez túl békés, túl barátságos, túl civil volt a hangulat.
- Nem gondolom, hogy egy hangulat lehet túl békés.
- Jó, ne gondolja azt, hogy én a harciassal szemben használom ezt.
- Persze, értem. Úgy gondoljuk, hogy maga a tömeg ereje kell hogy felhívja a politikai rendszer figyelmét arra, hogy nem feltétlenül halad jó úton. Tehát amikor ennyi embert meg lehet szólítani és ki lehet vinni az utcára, akkor annak már jelzés értéke van.
- Az egyik beszélő Schilling Árpád, a híres rendező volt.
- Igen.
- Nem gondoltak arra, hogy ha meg tud egy darabot nagyon feszesen és hatásosan rendezni, akkor akár egy ilyen eseményt is szakértőként meg tud tervezni, hogy legyen csúcspontja vagy legyenek csúcspontjai? De mintha tudatosan arra törekedtek volna, hogy még csak véletlenül se legyen csúcspont.
- Mert mi próbáljuk azt a hangot megütni, amit amúgy is képviselünk, hogy mi párbeszédet szeretnénk, nem pedig egy hőbörgést a kormány ellen.
- Akkor nem kéne egy lépéssel tovább menniük vagy gondolkozniuk, hogy rendben, párbeszéd van az ott lévő több tízezer emberrel, de ezekkel az emberekkel nagyjából meg is értik egymást, azért mentek oda, mert fél szavakból vagy még azok nélkül is megértik egymást ezek az emberek. Még ha nem feltétlenül pont ugyanazon az állásponton vannak is, de ha egy picit tovább gondolkoznának, akkor párbeszédet azzal érdemes kezdeményezni, akikkel szemben vitájuk van, vagy akikkel szemben valamit el szeretnének érni. Ahhoz viszont meg kellene szervezniük önmagukat, hiszen ha a kormány egyszer csak azt mondaná, hogy jó, legyen mégis sajtószabadság, illetve ők azt mondják, hogy van, tehát legyen nagyobb sajtószabadság, vagy olyan, amit önök követelnek, akkor kihez forduljanak? A Facebook-szervezethez? Olyan nincsen. Kihez? Vámos Annához?
- Nem, de vannak erre már megalakult szakmai szervezetek, akikkel leülhetnének tárgyalni. És ha már Schilling Árpád került szóba, akkor az ő beszédében hangzott el, hogy sajnos a mostani politikai helyzetben a kormány csak és kizárólag az őket támogató civil szervezetekkel hajlandó egy asztalhoz ülni.
- Ez igaz. Nem kéne felmutatni egy másikat, egy olyan erőset, amelyik meg tud mozgatni több tízezer embert?
- Mondom, én nem gondolom, hogy nem lesz itt civil szerveződés, csak nem mi, a tüntetés szervezői fogjuk ezt megcsinálni.
- De tud már vagy lát már olyanokat ott a környezetében, akik erre hajlandók is, képesek is?
- Igen, a Facebook-oldalból nőtt ki egy csoport, akik beszélgetnek civil szerveződésről.
- Azonkívül, hogy kérték a politikusokat, hogy ne menjenek ki erre a rendezvényre…
- Ez nem pontos.
- Hogy hangzott akkor?
- Azt kértük, hogy pártszínekben ne jöjjön senki, valamint lehetőleg volt vagy jelenlegi miniszter, illetve miniszterelnök ne jelenjen meg.
- Nagyon félnek Gyurcsánytól vagy miért?
- Nem, mi nem félünk Gyurcsánytól és nem félünk Orbán Viktortól sem.
- Bár milyen szép lett volna, ha ott van Orbán Viktor, nem?
- Igen, az nagyon szép lett volna. Főleg, én úgy gondolom, hogy amit ő a reggeli beszédében elmondott, azok alapján ott kellett volna lennie.
- Igen, szóval akkor ne legyenek ott volt miniszterelnökök vagy miniszterek.
- Igen, mert nem szeretnénk, ha a pártpolitika próbálná kisajátítani ezt a, mondjuk akkor a számítások szerint, ötvenezer embert.
- De legalább annyit nem kellett volna mondaniuk, hogy őket nem szeretnénk ilyen és ilyen okokból, de azt igenis szeretnénk, hogy ezekre az ellenzéki pártokra szavazók, az ő híveik vagy...
- Ezt mi kommunikáljuk mindig, és én biztos is vagyok benne, hogy mindenféle pártnak a szavazói részt vesznek a rendezvényeinken.
- Ebben én is biztos vagyok, csak talán markánsabban kéne mondani, hogy esetleg azokat is meg tudják mozgatni, akik netalántán úgy érzik, hogy őket itt nem akarják látni, hiszen ha nem akarják látni az ő volt miniszterelnöküket vagy volt miniszterüket, akkor talán ők sem szívesen látott tüntetők.
- Én ezt így nem gondolom. Ugye nekem is volt az elmúlt 20 évben miniszterelnököm, mindegyikünknek, 63-an szerveztük most a legutóbbi tüntetést, mindegyikünknek volt vagy van miniszterelnöke, mert ugye mondom, hogy vannak köztünk Fidesz-szavazók is, akik ezzel a törvénnyel nem értenek egyet, tehát mi nem akarjuk megbuktatni a kormányt. Mi azt szeretnénk, ha ezt a médiatörvényt, meg ugye most már látszik a tüntetésen, hogy valamelyest szélesítettük itt a követeléseinket, tehát, hogy az olyan törvényeket, amivel mi civil demokraták nem értünk egyet, dolgozzák át megfelelőre, vagy dolgozzanak úgy rajta, hogy az megfelelő legyen.
- Tudnék ajánlani most, hogy mondta: Civil Demokraták Szövetsége, nem kéne valami ilyet?
- Köszönjük szépen, fel fogom dobni a szerveződésnek.
- Mi lesz a következő lépésük vagy tervük?
- Egyelőre én úgy gondolom, hogy ez tényleg egy olyan erős tüntetés volt, ami mellett nem mehet el a kormány teljesen szó nélkül. Tehát valamit muszáj rá lépni. Ha nem, az nagyon nagy baj. Az nagyon nagy baj a magyar demokráciában. Megvárjuk, hogy mit lép. Szerencsés esetben teljesülnek a követeléseink, bár én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon optimista hozzáállás. Ha nem, akkor, amint mondtam, amivel befejeztem a tüntetést, vissza fogunk jönni és addig gyakorlunk nyomást, amíg nem érjük el a céljainkat.
- Ehhez sok erőt kívánok.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő
