Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. március 16.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. március 18. péntek, 02:32
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Orbán Viktor tegnap olyat mondott, amit még ő is csak nagyon ritkán, vagy olyan hangzatosat, amilyet még ő is csak nagyon ritkán. Azt mondta a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, hogy eskünkhöz híven nem tűrtük el 48-ban, hogy Bécsből diktáljanak nekünk, nem tűrtük el 56-ban és 1990-ben sem, hogy Moszkvából diktáljanak. Most sem hagyjuk, hogy Brüsszelből, vagy bárhonnan bárki is diktáljon nekünk. Európai Unióval foglalkozó politikusként és egykori külügyminiszterként hallott már uniós ország vezetőjétől ilyen súlyú és tartalmú kijelentést az Unióval kapcsolatban?
Balázs Péter: - Kormányzati szerepben biztosan nem. Belépés előtt előfordult, hogy haboztak országok, hogy belépjenek, ne lépjenek, de itt azt hiszem, Orbán Viktor borzasztóan elvetette a sulykot, ugyanis olyan összehasonlítást tett, ami nem áll meg a lábán. A Habsburg birodalom elfoglalta Magyarországot, és tartományként leigázva tartotta, a kiegyezéskor sikerült valamelyest kedvező albérleti pozíciót kivívni. A Szovjetuniót, azt hiszem, nem kell kommentálni, mindenkinek frissen él az emlékezetében. Egy vesztes háború után egész egyszerűen betelepedett Magyarországra, és hadsereggel megszállva tartotta. Ezt hasonlítani ahhoz az Unióhoz, ahova vágytunk, ahova kértük a fölvételünket, ahova bebocsájtottak, fölvettek, enyhén szólva meglepő. Úgyhogy azt hiszem, hogy ez nem fog visszhang nélkül maradni, és itt van még néhány súlyosbító tényező is.
- Mondjuk az első és legfontosabb az, hogy ezt éppen az Európai Unió soros elnöke mondja.
- Ez a legfontosabb, így van. Tehát eleve minden olyan hang hamis, amely két szemben álló félként írja le egy oldalról Magyarországot, más oldalról az Uniót. Mi nem két szereplő vagyunk, mi része vagyunk ennek a klubnak. Mi tagja vagyunk eleve. Tehát elnökség nélkül is benne vagyunk. Az Unió mi vagyunk. Ezt idestova hét éve már lassan meg lehet szokni, meg lehet tanulni, de az, hogy az elnöki székből valaki ilyet mond… Én azon csodálkozom, hogy tudathasadást nem kapott a miniszterelnök, amikor ilyen szavakat mondott, hiszen ő az előtte lévő napokban Hermann Von Rompuy-jel és Barrosóval parolázott, velük egyeztetett uniós programokat, és akkor innen öklöt rázni az Unió felé, hát ez így nem nagyon érthető.
- Ugye nem is csak arról van szó egyszerűen, hogy ide a felvételünket kértük és most már ennek a klubnak tagjai vagyunk, hanem, hogy Magyarország szellemileg, kulturálisan, politikailag, ideológiailag és ráadásul a legszorosabban vett gazdasági érdekeiből is kiindulva egyértelműen ennek a közösségnek a tagja akar lenni. Az érdekei mind-mind ezt sugallják, nem is lehetne másként. Hogy lehet ennyire a saját érdekeinkkel szembe menni egy ilyen kijelentésben?
- Politikailag azért téves ez a felfogás, amit Orbán Viktor tudhatna, hiszen négy éven át a parlament európai integrációs bizottságának az elnöke is volt, úgyhogy akkor igazán közelről foglalkozott ezzel, de tegyük fel, hogy ez már rég történt, és elfelejtette, de kormányának összes tagja, az összes miniszter ott ül Brüsszelben és vezetik az uniós miniszterek tanácsait. Tehát mindenki más mondhatná, hogy a magyarok ne dirigáljanak nekünk uniós egyenruhában, hiszen a magyar miniszterek diktálják most a napirendeket, foglalják össze a határozatokat. Úgyhogy látván látja mindenki, hogy ott vagyunk, és ami azért ennél súlyosabb, hogy megvan a böjtje az ilyen szembeszegülésnek. Most láthattuk, hogy például Írország kötözködik az adóharmonizáció fölött, és ezért igen sok pénzt elveszít, mert nem csökkentik a hitelkamatait. Szóval előbb-utóbb ezek a dolgok visszaütnek, és nagyon megérezzük a bőrünkön, ha az együttműködési esélyeket nem használjuk ki, nem fordítjuk a javunkra.
- Az idézett ír esetben is természetesen arról van szó, hogy az Unió megint belépett segítségként. Egy olyan segítséget adott Írországnak, amire ennek az országnak múlhatatlan szüksége volt és ezért cserébe valamit kér. De úgy látszik, hogy a politikusok hajlamosak úgy alkudozni, hogy még mintha a saját országuk érdekeit is félretolnák arra az időre, amíg ebben az alkuban harcolnak vagy küzdenek, vagy én nem tudom, hogy képzelik, szabadságharcolnak.
- Igen, szóval ostobaság önmagunkkal szabadságharcot vívni, mert most pontosan ez történik, hogy saját magunkkal vitatkozunk, mintha a tükör előtt hadonászna valaki és úgy kérné ki magának a másik mozdulatait.
- Visszatérve arra, amit említett, hogy ennek még meglehet a böjtje, hogyan reagálnak az Ön tapasztalatai szerint az uniós vezetők, vagy a meghatározó uniós országok politikusai egy-egy ilyen nyilatkozatra? Azt nem kérdezem meg, hogy eljut-e hozzájuk, mert feltételezem, hogy természetesen a követségek első dolga, hogy egy ilyen kijelentést hazaküldjenek, és miután ez elég húzós tartalmú, feltételezem, hogy akár még egy német kancellár asztalára is a napi összefoglalóba belekerül. Vagyis azt kell mondanom, hogy minden bizonnyal ezekről tudomást szereznek. De ha igen, akkor hogyan reagálnak rá? Hasonló hangnemben vagy az Unió diplomáciájában és a politikai egyeztetésein másfajta hangnem az elfogadott, és ezért nem válaszolnak vissza hasonló stílusban, vagy esetleg szóba se hozzák?
- Az Unió olyan klub, ahol nem szokták nagyon durván egymás fejére olvasni az ilyenfajta vélekedéseket. Viszont aki szembemegy a többséggel, aki eltér bizonyos normáktól, előbb-utóbb azon veszi észre magát, hogy elhúzódnak tőle, nem nagyon állnak vele szóba, nem osztanak meg vele bizalmasabb értesüléseket, terveket, nem veszik be koalíciókba. Magyarország igen jó pozícióban volt nem is oly rég, a visegrádiakkal együtt tettünk nagyon fontos kezdeményezéseket, lépéseket. Most én úgy látom, hogy már a médiatörvénnyel kapcsolatos jogos nemzetközi kritika is egy picit elriasztotta tőlünk a legközvetlenebb barátainkat, a visegrádiakat. Ők se álltak mellénk, hanem egy bizonyos távolságból szemlélték…
- Sőt, a cseh külügyminiszter aztán igazán kemény nyilatkozatban bírálta ezt a médiatörvényt.
- Így van. Schwarzenberg személy szerint is bírálta, ugye a lengyelek sem ugrottak rögtön oda mellé. Nem jó ez a pozíció, mert ha valamikor, akkor az elnökség alatt nagy szüksége van Magyarországnak támogatókra, barátokra, együttműködő partnerekre. De hosszabb távon is megbosszulhatja magát az elszigetelődés, mert nem leszünk részesei olyanfajta kezdeményezéseknek, olyanfajta programoknak, ami nekünk is jó lenne, ha nem vagyunk megbízhatóak, mert azt mondják, hogy a magyarokat ne vegyék be, mert ezek unióellenesek, fenyegetik az Uniót és gyakran kritizálják. Szóval nem tudom, hogy ez kinek jó. Magyarországnak sem hiszem, hiszen volt egy népszavazás az uniós belépésről. Lehet, hogy régen volt, mert annak most már tényleg hét éve, de akkor a szavazók 84 százaléka amellett szavazott, hogy lépjünk be. Na most azért az a 84 százalék igen nagy súly, még akkor is, ha minden uniós belépés után minden országban, Ausztriában és másutt is, jött egy kis csalódás, hogy azért ennél egy kicsit többet vagy jobbat vártunk. De én azt gondolom, ha ma megkérdeznék a magyar lakosságot, azért a többség azt mondaná, hogy inkább legyünk benne, mint hogy ne legyünk benne, hiszen látjuk, hogy Horvátország vagy mások hogyan erőlködnek, hogy bekerülhessenek.
- Így van, nincs alternatíva, a legtávolabbiak is arra törekszenek, hogy az Európai Unióba kerüljenek valamilyen módon minél előbb, ha lehet. Visszatérve azonban oda, hogy egy olyan kijelentésnek mi lehet a következménye, mondjuk például, amikor eljárást indítanak Magyarország ellen, például az ugyancsak a szabadságharc részének tekintett különadókkal kapcsolatban, akkor egy ilyen kijelentés akár még a szakmai ügyben eljárókat is egy pillanatra megfogja, hogy most az a Magyarország, amelyiknek a miniszterelnöke még ráadásul ezt is mondta…?
-… Én azt gondolom, hogy nem és remélem is, hogy nem.
- Ott már csak magát az ügyet vizsgálják.
- Magát az ügyet vizsgálják. Ott egy kötelezettségszegési eljárás indult. Az minden olyan esetben indul, amikor nincs összhangban egy tagállam cselekedete az uniós előírásokkal, jogszabályokkal, annak megvan a maga menete. Itt is ki fog derülni majd, a tagállam védekezhet, magyarázatokat hozhat föl. Történt már ilyen Magyarországgal is, azonban én azt gondolom, hogy itt azért két kézzel osztogattuk most a sértegetéseket, mármint a kormányra gondolok, nemcsak ez a Brüsszelnek Moszkvához hasonlítása, hanem például az, hogy kik találták fel a 20. századi totalitárius rendszereket. Ugye itt volt egy olyan sunyi mondata a miniszterelnöknek, hogy egy magyar se volt köztük, akkor rögtön el lehet kezdeni gondolkodni, hogy vajon kik.
- Kikre gondolt? Az egyik nincs benn, ugye, az Európai Unióban, de a másik nagyon is ott van.
- Bizony és azért úgy néz ki, mintha valamilyen németellenes éle is lenne ennek a dolognak. Nem szeretném túlmagyarázni. Majd akiket illet, azok megfejtik. Vagy például az a nagyon felelőtlen kijelentés, hogy mi az adóversenyben vagyunk érdekeltek. Hát nem kétséges, hogy jó az, hogy ha alacsony a társasági adó, de aki figyelemmel kísérte az elmúlt 20 évben az új tagállamok adóversenyét, az láthatta, hogy ha járt is bizonyos sikerrel Észtország vagy Szlovákia társaságiadó-csökkentése vagy alacsony szintje, azért ennek mindig meg volt a böjtje, mert a fejlett és az Unió költségvetését tápláló tagállamok úgy gondolják, hogy amit így kienged a költségvetéséből be nem folyt adó formájában egy-egy új tagállam, azt valahol ők pótolják vissza uniós alapok formájában. Tehát éppen most, amikor az uniós költségvetés vitája elkezdődött, csínján kéne bánni ilyenfajta programokkal és kijelentésekkel.
- Még egy dolgot. Ha véletlenül Orbán Viktor komolyan gondolná ezt a szabadságharcot Brüsszellel szemben és valamilyen abszurd esetben elvinné a végletekig, vagyis hogy nekünk nem kell Brüsszel, akkor hogy lehet kilépni az Unióból?
- Az Unióból ma már ki lehet lépni, ezt a legeslegutóbbi lisszaboni szerződés tette lehetővé, talán azért, hogy politikailag legyen megnyugtatva mindenki, az Unió ellenzői is. Azonban ez egy olyan szoros szövet, annyira beépül egy ország, hozzá igazítja a jogrendjét, olyan magas az Unión belüli kereskedelem részaránya, annyi projekt indul el uniós pénzekből, hogy az uniós tagság felbontása bonyolultabb, mint egy hosszú házasság után egy vagyonjogi válás, mert annyi mindent kellene visszabontani. Én azt gondolom, hogy kilépni gyakorlatilag szinte lehetetlen, vagyis annyira belenő minden ország az Unióba, hogy ha egyszer belépett, akkor ott gyökeret ver, és ott marad. Hangsúlyozom azonban, hogy a jogi lehetőség fennáll.
