Magyarország vármegyéi
- Részletek
- Lendvai L. Ferenc
- 2011. március 17. csütörtök, 04:26
Van oka annak, hogy egy ország és állama különböző nevet visel. És most nem arra az eléggé ritka esetre gondolok, amikor az ország és az állam területe nem fedi teljesen egymást. Olyan állam mondjuk van, hogy „Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság”, de ország csak olyan van, hogy Anglia és Skócia (Nagy-Britanniává egyesülve), illetőleg a kettéosztott Írország. A „Francia Köztársaság” meg nagyobb területet foglal magába, mint a voltaképpeni Franciaország, hiszen benne van a földrajzilag olasz Korzika és a földrajzilag német Elzász is. Az ország neve és az állam neve azonban általában sem ugyanazt a vonatkozást fejezi ki. Az országnév egy egyszerű földrajzi tényre utal, az államnév viszont az illető ország közjogi és politikai berendezkedésére, konkrétan az államformára. Itt is van néhány, történelmi okok alapján keletkezett kivétel: „Amerikai Egyesült Államok”, „Izrael Állam” vagy akár „Német Birodalom” a wilhelmiánus-császári és a weimari-köztársasági időben egyaránt. Olyan esetet viszont, amikor a konkrét államformát kifejező nevet ilyenfajta általános megjelölésre változtatták, alig ismerünk – ilyen volt mindenesetre, amikor 1940-ben a „Francia Köztársaság” név „Francia Állam”-ra változott.
Most a „Magyar Köztársaság” nevet kívánják az új alkotmányban „Magyarország”-ra változtatni. Korábban már elhangzott, hogy a köztársaság csak ruha az etnikumként fölfogott nemzet testén, holott valójában a köztársaság (= res publica, politeia) – ami egyébként lehet formailag monarchia is – konstituál a népből (etnikumból) politikai közösséget, azaz nemzetet. Most elhangzott olyasmi is érvként, hogy az országot mindenki a magáénak érzi, de a közjogi berendezkedést nem. Ha így van, az tragikus dolog: azt jelzi, hogy az emberek nem érzik magukat állampolgároknak. Azok pedig, akik ezt a helyzetet konzerválni akarják, ebben az állapotban kívánják megtartani őket. Nem olyan hazafiságot kívánnak, amit a modern német politikai filozófiában „Verfassungspatriotismus”-nak (az alkotmány patriotizmusa) neveznek, hanem egy olyan állapotot, amit régebbi német viszonyok között a „Blut und Boden” (vér és föld) közösségének hívtak. Ezzel szépen vissza lehetne menni egészen a középkorba.
Patriotism & Courage (Liberty Memorial) – flickr/ChrisM70
Úgyis arrafelé mutatja az irányt az az elképzelés, hogy a megyéket hívják megint vármegyéknek. Elvileg természetesen hívhatják őket így is, úgy is, a dolognak nem ez a lényege. Még hagyományőrzésről is beszélhetnénk, ami szép dolog, csak ebben az adott esetben értelmetlen. A „vármegye” elnevezés ugyanis nem az 1945 utáni népi-demokratikus fordulattal veszítette el az eredeti értelmét, hanem már korábban. Hiszen a név eredetileg azt jelenti: a várhoz tartozó megye (a királyi várból az ispán által igazgatott terület). De hát hol vannak már azok a várak, amelyekből a megyét igazgatni lehetne? Részben persze romokban hevernek, de nem ez velük a fő probléma, hanem a következő:
A mai magyar – részben összevont – megyék közül ma nem magyar területen van az eredeti királyi vár a következő esetekben (a mai beosztás szerint): Bács (valójában: Bodrog), Baranya, Bereg, Bihar, Komárom, Szatmár, Zemplén. Magyar területen van ugyan a vár, de nem ott van a megye székhelye a következő esetekben: Abaúj, Békés, Borsod, Csongrád, Esztergom, Heves, Nógrád, Somogy, Tolna, Vas, Zala. A többi stimmel. A nosztalgikus álomvilágban élő nacionalista politikusok ismerhetnék kicsit jobban is hazájuk földrajzát és történelmét. Akkor talán nem állnának elő olyan változtatási ötletekkel, amelyeknek semmi értelmük, viszont a velük járó adminisztratív költségek („Magyarország” és „vármegye” ügyben egyaránt) tetemesek lesznek.
