Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. március 11.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. március 16. szerda, 04:09
- Megbeszéljük
Bolgár György: - A mai Népszabadság figyelt föl arra, hogy a nemrég közzétett új alkotmány tervezetében a 40. cikkely elég érdekesen fogalmaz. Tudniillik a közteherviselésről és a nyugdíjrendszer alapvető szabályairól a közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás és az időskori létbiztonság érdekében sarkalatos törvény rendelkezik. Ez a hallgató számára sokat nem mond, még csak nem is nagyon érti valószínűleg, hogy miről van szó, de ha megpróbáljuk megmagyarázni, hogy a sarkalatos törvény a kétharmados törvényeket jelenti, ezt nagyon sokszor használják az új alkotmányban, a közteherviselésről szóló rendszer alapvető szabályai pedig az adórendszert érintik, akkor lassan kiderül, hogy az adórendszerben és a nyugdíjrendszerben bármelyik kormány csak kétharmados többség megléte esetén tehet bármiféle változtatást. Hallott már ilyet?
Simonovits András: - Azt hiszem, hogy itt egy rossz viccről van szó. Azért itt valahogy elszaladt a szekér. Ezt nem nagyon tudom elképzelni, mert akkor majd paktumokat kell kötni, mint annak idején Antall Józsefnek és Tölgyessy Péternek, hogy működőképes országot csináljanak. Tehát ezt abszurdumnak tartom, de nem vagyok meglepve.
- Azért találkoztunk már abszurdumokkal, úgyhogy még az is lehet, hogy az abszurdumokból valóság lesz, nem?
- De ez nem olyan, minthogy a vármegyét bevezetjük, szembeszállunk Ady Endrével is már, aki a vármegyeházat föl akarta volna gyújtani – képletesen szólva, Röpülj páva. Ott csak a táblákat kéne kicserélni pár milliárd forintért, de azért ez súlyosabb dolog, tehát ezt nem tudom elképzelni. De másra hívnám föl a figyelmet.
- Na, tegye.
- A 18. cikkelyben is tulajdonképpen kimondja a törvénytervezet, hogy egységes állami nyugdíjrendszer van. Tehát nem is lehetne visszaállítani a kötelező magánnyugdíjat, mert csak önkéntesen létrehozott társadalmi intézményeket enged...
-… Ráadásul ez az önkéntesen létrehozott társadalmi intézmény az a magánnyugdíjpénztár, a társadalmi intézmény volna, vagy micsoda?
- Nem, az kötelező. De még van egy mondat. A törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja, tehát itt ezt a sokat reklámozott és nagyon a bögyömben lévő törvényt még az alkotmányba is bele akarja tenni, hogy a nőknek előnyösebb nyugdíjba vonulást lehet biztosítani – persze nem minden nőnek, csak azoknak a nőknek, akiket ők kedvelnek –, mint a férfiaknak. Tehát majd nem lehet ezt megsemmisíteni. Szóval itt valamilyen jogi abszurdum van, hogy ilyen kis dolgokat beletesznek az alkotmánytervezetbe.
- A nőket több helyen kedvezményezik, mert ugye – legalábbis elvileg – lehetővé teszik, hogy egy anyának több szavazati jog járjon.
- Igen, de ez egy nyugdíjkérdés, nem az alkotmányban van ennek a helye.
- Hanem nyugdíjtörvényben.
- Nyugdíjtörvényben, amit egy új kormány kénye-kedve szerint eltörölhet.
- De most ezek szerint a jövőben nem teheti meg.
- Csak kétharmados törvénnyel.
- Márpedig kétharmadhoz elég nehezen lehet jutni a mai magyar választási szabályok alapján. Tehát ha a kormány esetleg elvesztené a következő választásokat, akkor is nagy valószínűséggel betonba vagy alkotmányba írva maradnának azok az elképzelések, amelyeket most megfogalmaztak a tervezetben.
- Így van.
- Van azért még egy-két alkotmányban található érdekesség, például a 15. cikkben az, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni. Ezt hogy lehet ezt értelmezni?
- Ez az előző – nem tudom, hogy alkotmányban, de – törvényben is szerepelt.
- Így?
- Tehát ha egy szülő bepereli a gyerekét, hogy nem tud megélni, és a gyereke tudná támogatni, el tudná látni, akkor a gyereket lehet kötelezni erre. De nemigen akad ilyen szülő, aki erre hajlandó lenne, tehát ennek nincs jelentősége, azt hiszem.
- És annak van-e, talán a 11. cikk írja, hogy képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzésével mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához, vagyis kvázi kötelező a munka, annak ellenére, hogy utána, ami az állam kötelezettségeit illeti, csak azt állapítják meg, hogy az állam igyekszik megteremteni a feltételeket arra, hogy munkához lehessen jutni?
- A fiatalabbak kedvéért megemlíteném, hogy az átkosban volt egy olyan fogalom, hogy közveszélyes munkakerülő. Tehát bármilyen rendőr bárkit igazoltathatott, megnézhette a személyijében, hogy mi a munkahelye. És ha az utolsó munkahelyről való kilépése több mint három hónappal ezelőtti dátumot tükrözött, akkor be is kasztlizhatták. Talán nem ide akarunk visszatérni.
- De elvileg egy ilyen általános alkotmányban rögzített megfogalmazás még ezt is lehetővé tenné egy törvényben?
- Igen és a 19. században a liberális angol demokráciában dologházak is voltak a munkakerülők megrendszabályozására.
- Az a baj, hogy lehet, hogy Magyarországon ma sokan úgy gondolják, hogy nagyon helyes, legyenek csak dologházak.
- Igen, itt tényleg egy ilyen fordított világ kezd kialakulni, pedig Orbán Viktor nagyon bölcsen azt mondta, hogy nagyon kell vigyázni, hogy a középosztály és a szegények – nem tudom, milyen szót használt – közötti keskeny pallón közlekedjünk. Ez mintha felborulni látszana.
- A szociális biztonságot ez az új alkotmány mennyire tartja fontosnak és alapvetőnek? Megint visszatérnék ehhez a bizonyos 18. cikkhez, amelyben az olvasható, hogy Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár a törvényben meghatározott támogatásra jogosult. Ez elvileg ugyan alkotmányos biztosítékot, garanciát ad arra, hogy senkit nem hagyunk kiesni a társadalomból, de gyakorlatilag ez...
-… Az önhibáján kívül…
-… Igen, az önhibáján kívül, de mintha a törvényre hagyná ennek a meghatározását.
- Én nem vagyok jogász, és nekem mondjuk az is feltűnt, hogy eredetileg egyszeri kétharmaddal akartak olyan alkotmányt létrehozni, amit csak kétszeri kétharmaddal lehetett volna megszüntetni. Tehát ilyen elemi jogtechnikai hibák is voltak, ezeket azért kiküszöbölték, de én ezt az egész alkotmányozási őrületet komolytalannak tartom, hogy most öt hét alatt félreteszik a fenyegető gazdasági válságot, akkor erre koncentrálnak, három év múlva majd a sarkalatos törvényeket is meghozzák, szóval nekem ez nem nagyon tetszik.
- Szerintem ők sokkal gyorsabbak, nem hagyják azt három év múlvára.
- Hát igen.
- A törvényhozási ciklusban nekilátnak annak is. De ráadásul Ön azt mondja, nem komoly, de a Fidesz véresen komolyan gondolja, hogy április 18-án el fogják fogadni az új alkotmányt.
- Itt lesz egy csapda, hasonló, mint a NENYI-vel, de sokkal komolyabb, hogy mi, törvénytisztelő állampolgárok el kell hogy fogadjuk ezt. Tehát adót kell fizetnünk, meg bizony, ha a rendőr leint, meg kell állnunk, de ugye ki kell fejeznünk a nemtetszésünket valahogy. Azt hiszem, de nincs teljes átlátásom, hogy túl messze mennek. Tehát nem veszik figyelembe azt, hogy vannak olyan rétegek, amelyek azért szavaztak rájuk 2010-ben, mert a másik pártokat rosszabbnak látták. De ha ennyire erőltetik magukat a társadalomra, akkor megfordulhat ez az érzékelés.
- Ha az elmúlt két hétben nyilvánosságra hozott két nagy dokumentum, az új alkotmány tervezete, illetve a Széll Kálmán Terv mondjuk nyugdíjjal, szociális biztonsággal kapcsolatos megfogalmazásait, illetve tervezett intézkedéseit nézzük, akkor milyen következtetéseket vonna le a kettőből együtt?
- Nem mindenben vagyok a kormányintézkedések ellen, tehát én el tudom képzelni, hogy igazuk van, hogy a rendvédelemben dolgozóknak járó mértéktelen kedvezményeket meg akarják szorítani, persze ez is sokkal elegánsabb lett volna, ha beletették volna a választási programjukba, felkészülési időt hagytak volna ennek.
- És aztán elkezdenek konzultálni a rendvédelmi erők vezetésével meg érdekvédelmi szerveivel.
- Persze. Tehát azt el tudom fogadni, a HVG is nagyon tárgyilagosan írta, hogy vannak a Széll Kálmán Terv intézkedései, elképzelései között támogatandó, racionális érvek is, de már egész másnak látom a veszélyes munkakörben dolgozók helyzetét, különös tekintettel arra, hogy a korábbi szoc-lib kormányok már bevezettek racionalizálási tendenciákat, törvényeket.
- Akkoriban a jobboldal ezeket élesen támadta.
- Ez természetes, igen.
- De ez mondjuk a politikai logika része, most mindenesetre mintha fűnyírószerűen mindenkire kiterjesztenék a korkedvezményes nyugdíj megszüntetését.
- Tehát ad abszurdum véve, ha van egy nő, akinek csak harminckilenc éves szolgálati vagy jogszerzési viszonya van, és nem gyűlt össze ez a bűvös negyven év, akár rokkantnyugdíjas is lehet, azt visszazavarnák utcát söpörni. De ha van egy 58 évesen nyugdíjba vágyó, negyven év szolgálati időt szerzett hölgy, akkor az nyugdíjba mehetne. Ez bántóan logikátlan, hogy egyiket büntetem, a másikat jutalmazom. És azt hiszem, hogy ők is be fogják látni, hogy sokkal nehezebb lesz a rokkantnyugdíj-ügyet megoldani, mint ahogy azt így harminc oldalon ők leírják.
