A tudatlanság fátyla
- Részletek
- Napi apró
- 2011. március 15. kedd, 05:09
- Lendvai L. Ferenc
Az a javaslat, hogy a gyermekes anyáknak egy plusz szavazatra kellene jogot adni, azt mutatja, hogy a javaslattevők nincsenek tisztában elemi politikafilozófiai összefüggésekkel. A modern állam általában, közelebbről a modern demokrácia, annak az elvnek a jegyében szerveződik, hogy minden polgárának ugyanannyit ér a szavazata. Teljesen függetlenül attól, hogy valaki mondjuk nagyobb mértékben járul hozzá az ország anyagi gazdagságához, szellemi vagyonához vagy népességének gyarapodásához. Ha az utóbbi esetben (a gyermekes anyáknak) jár plusz szavazat, akkor az előbbi esetekben is jár, mondjuk a nagy adófizetőknek vagy az egyetemi tanároknak. Régebben, a 20. század előtti Európa parlamentáris rendszereiben, ezt a megkülönböztetést általában – vagyoni vagy műveltségi – cenzus alkalmazásával oldották meg, de időnként tényleg fölmerült a plurális szavazati jog alkalmazása is.
Nagy hatású, Az igazságosság elmélete című politikafilozófiai művében John Rawls egy hipotetikus, fiktív modell keretében újította föl Kant nyomán a társadalmi szerződés amaz elméletét, amelyet első megalkotói, Thomas Hobbes és John Locke még szívesen gondoltak el valóságosnak. Ebben szerepel egy gondolatkísérlet, amelynek Rawls a „veil of ignorance” nevet adta. Itt arról van szó, hogy az emberek (állampolgárok) az ignorancia fátyla mögül mondanak véleményt azokról az elvekről, amelyek alapján egy társadalmat igazságosnak (ami Rawlsnál azt jelenti, hogy méltányosnak) gondolnának el. Ignorálnak tehát minden olyan információt, amely akár mások helyzetét, akár saját helyzetüket illetően megmutatná: mely elvek juttatnának bizonyos személyeket előnyös, másokat meg hátrányos pozícióba.
A fogalmat a magyar fordítás „a tudatlanság fátyla” formulával adja vissza. Ez esetleg félreérthető, hiszen az ignorancia inkább nem-tudást, méginkább tudomásul-nem-vételt jelent. Ami azonban a föntebb említett javaslat szószólóit illeti, rájuk nyugodtan mondhatjuk, hogy a tudatlanság fátyla mögül nézik a dolgokat.
(Lendvai L. Ferenc)
