Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. március 10.

• Nyomtatás

Részletek

Bolgár György - Megbeszéljük

2011. március 12. szombat, 04:17

Megbeszéljük

Bolgár György: - Az Európai Parlament ma elfogadta, méghozzá abszolút többséggel, azt a határozatot, amely elmarasztalta a magyar kormányt a módosított médiatörvény miatt is. Mit szólnak ehhez a határozathoz?

Kovács Zoltán: - Mielőtt a hallgató megijedne ettől az abszolút többségtől, gyorsan tegyük hozzá, hogy ez azt jelenti, hogy több mint ötven százalék szavazott erre a törvényre.

- Az az abszolút többség.

- Világos, csak a felvezetésből ez úgy hallatszik, mintha valami abszolút nagy többséggel fogadták volna el ezt a dolgot. Ez azt jelenti, hogy néhány tíz szavazattal volt több az ötven százalékhoz képest ez az arány. De tegyük gyorsan hozzá, hogy az európai parlament politikailag jól beazonosítható pártjai, illetve irányzatai voltak azok, amelyek ezt a határozatot végül is elfogadtatták.

- Bár kellettek hozzá mások is, nemcsak a baloldali és liberális pártok, mert így nem jött volna ki az abszolút többség. Nekik nincs meg az a 316 szavazatuk. Tehát vagy néppárti, vagy más konzervatív képviselők is kellett hogy csatlakozzanak.

- A néppárti és a konzervatív között ugye nagyon komoly különbség van. A nevükben konzervatívok alapvetően inkább balliberális, illetve baloldali tömbhöz tartoznak ebben az európai parlamentben.

- A brit konzervatív párt? Bár az tartozik ugye a konzervatív csoporthoz...

-… Nem, én az európai konzervatívokról beszélek. Ugye annak az összetétele azért egy elég érdekes képződmény.

- De hát oda csatlakoztak a toryk. Ott vannak az angolok.

- Igen, meg a volt MDF meg egyebek. Úgyhogy nézze, nem lepett meg az, ami történt természetesen. Az látható, hogy azoknak a politikai csoportoknak, amelyeket én, még egyszer, rendkívül jól beazonosíthatónak tartok, érdeke, illetve rendkívül kemény elszántsága volt az, hogy egy ilyet elfogadtassanak. Az én értékelésem szerint folytatódik a boszorkányüldözés, én csak annyit kérek ez esetben, mikor boszorkányüldözéssel találkozunk, hogy ne vízpróba legyen. Biztos ismeri a vízpróba intézményét.

- Igen, de miért fogalmaznak ilyen ellentmondást nem tűrően, hogy boszorkányüldözés? Lehet, hogy más politikai csoportokhoz tartoznak, sőt biztos, a szocialisták, a liberálisok, a baloldali zöldek, a még baloldalibbak és esetleg más konzervatívok, mint Önök. Ez így rendben is van. De hát ez a pluralizmus, ez a demokrácia. Különböző pártcsoportok vannak, különböző világfelfogások vannak és így együtt kiadunk egy, mondjuk, polgári demokratikus Európát. Az önmagában nem ördögtől vagy boszorkánytól való, hogy ezek a pártok úgy gondolják, hogy Magyarországon valami nincs rendben.

- Ha az ördögöt is belekeverjük, valóban nem ördögtől való egy ilyen típusú rendszer és ezzel nincs is semmi gond. Azzal viszont szerintem van, hogy ez az állásfoglalás, miközben persze hivatkozik arra, vagy érinti ezt a kérdést, hogy Magyarország megegyezett, illetve egyezségre jutott a bizottsággal, annak a tartalmát, illetve az ehhez kapcsolódó Kroes vagy éppen Reding asszony által tett megjegyzésekkel nem foglalkozik. Ezek pedig egyértelművé teszik, hogy a bizottság felfogásában a magyar médiatörvény azon módosításai, amit a magyar parlament hétfőn elfogadott, illetve amelyről úgy emlékszem, Önnel is beszéltünk ebben a műsorban…

-… Igen, beszéltünk.

- Viszonylag gyorsan és eredményesen sikerült tető alá hozni. Szóval hogy ezekkel mi megfelelünk azoknak az elvárásoknak, amit az Európai Unió, illetve a bizottság felénk támasztott azokban a kérdésekben, illetve magát az alapjogi chartát érintően is, amelyek Kroes levelében anno, még ugye januárban, illetve februárban benne voltak. Tehát én azt gondolom, hogy ennek a nem tudomásul vétele mutatja, hogy ez egy olyan politikai szándék, amely túlmutat most már Magyarországon, és én ezért gondolom azt, hogy ez egy boszorkányüldözés. És akkor itt idézzük fel Reding asszony megjegyzéseit. Ha abból indulunk ki, hogy a magyar médiatörvénnyel bajok vannak, úgy általában ugye, itt akár az EBESZ meg más szervezetek kifogásait lehet említeni, akkor ezen az alapon legalább még tíz európai államot elő lehet venni.

- Akkor nem Magyarország ellen irányul csak az európai parlament határozata, hanem implicite az is benne van, hogy igenis nézzék meg a többiekét is.

- Bocsánat, hogy szavába vágok, akkor tessék szíves lenni elfogadni az Európai Parlamentben egy olyan határozatot, amely általában és általános érvényűen nem Magyarország ellen irányul, hanem a sajtószabadság, a szólásszabadság és úgy általában a médiaszabályozás világát európai szinten érintő formában van megfogalmazva. Akkor miért Magyarországon keresztül vagy miért Magyarországon verik ezt a port el?

- Mert ilyen kirívó médiatörvény egyik országban sincs.

- Na látja, pontosan ezzel van baj, én pontosan ezt mondom. A magyar médiatörvény Kroes és Reding megállapításai szerint azután, hogy mi ezeket a módosításokat az országgyűlésben elfogadtuk, pontosan nem lóg ki abból az európai mezőnyből, ami rendkívül vegyes. Ha végignézi az európai médiaszabályozások rendszerét, azok rendkívül változatos képet mutatnak. És csak emlékeztetnék arra, hogy Kroes asszony is egyébként az eredeti, körülbelül egy hónappal ezelőtt a strasbourgi európai parlamentben elmondott felszólalásában elmondta, hogy maguk a tagállamok voltak azok, amelyek nem akarták, hogy ennél mélyebbre menjen az unió, illetve a bizottság szabályozási számonkérési joga, mint ahol az most van. Az audiovizuális médiaszabályozás 2007-ben illetve 2009-ben elfogadott szempontjainál pontosan azért nem tud mélyebbre menni az Európai Unió, mert a tagállamok korábban sem,  és nekem meggyőződésem, hogy most sem akarják, hogy ennél egységesebb médiatörvény, illetve médiaszabályozás szülessen, mondjuk európai szinten.

- Miért nem mutat utat az Orbán-kormány? Miért nem mutatja meg akár a többieknek is, főleg most az Európai Unió elnökeként, hogy mi igenis hajlandóak vagyunk önvizsgálatra, hajlandók vagyunk segíteni a többi hasonló problémával küszködő országnak. Hajlandók vagyunk megmutatni, hogy mi igenis elfogadjuk az európai kritikát és ennek megfelelően lépünk.

- De Bolgár úr, pontosan ez történt.

- Egy bizonyos fokig. Négy pontig.

- Bocsánat, és akkor milyen fokig kellett volna tovább menni?

- Például olyan fokig, amit az európai pártok, amelyek többségbe kerültek most a parlamentben, javasolnak.

- Ez egy érdekes játék, persze, hiszen valóban el lehetne fogadni a világ legjobb médiaalkotmányát, amely az összes olyan elvárásnak megfelel, amely alapvetően idealista vagy ha egy kicsit keményebben akarok fogalmazni, fundamentalista állásponton egy olyan rendszert képzel el, amelyben majd a média saját magát szabályozza és nincs az államnak semmilyen beleszólása, mondjuk a média törvénykezésbe és a média általános működésébe. De ilyen a világon nincs.

- De nem is hiszem, hogy ezt kérte Önöktől bárki. Akár az európai parlament, akár említsük a két másik nagy európai szervezetet, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet, valamint az Európa Tanácsot. Ugyanolyan keményen és ugyanolyan sok pontban marasztalják el a magyar kormányt a megváltoztatott médiatörvény után is, mint az Európai Parlamentben.

- Igen, valóban, Ön most eltalálta, mert valóban ők meg is fogalmazzák azt, hogy például milyen típusú vagy összetételű médiatanácsot szeretnének.

- Például olyat, amely nemcsak független, amit a magyarra nemigen lehet mondani, de még ráadásul annak is látszik. Tehát nem elég függetlennek lenni, annak is kell látszani.

- De ezt tegyük akkor tisztába. A magyar médiatörvény rendkívül szigorú feltételrendszert szab meg annak kapcsán, hogy ki lehet a médiatanács tagja, milyen összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak rá. Nem utasítható a médiatanács. Tehát megteremti azokat az intézményes feltételeket, amelyek között a médiatanács függetlenül működhet. A világ számos országában jellemző az, mondjuk a brit példát, ahol korábban toryként vagy wighként vagy liberális képviselőként tevékenykedő emberek egy politikai életpálya közepén vagy végén, amikor eljutnak egy olyan szintre, vagy megválasztják őket, akkor olyan közhivatalba kerülnek, ahol ugye a jól bejáratott, évszázadok óta létező szabályok között függetlennek kell lenniük. És ott nem az dönti el valakinek a függetlenségét, hogy melyik párttól érkezik, honnan választották, hanem az, hogy hogyan tud megfelelni annak a hivatalnak.

- Rátapintott a lényegre államtitkár úr.

- És szerintem pontosan erről beszélünk.

- Csak mi nem vagyunk Anglia. És éppen ezért, ami Angliában formálisan esetleg ugyanúgy működik, mint nálunk, gyakorlatilag mégis szögesen ellenkező módon, tudjuk, hogy nem lesznek függetlenek, hanem be vannak kötve egy mondjuk kétharmados többséggel rendelkező párthoz.

- Nézze, ez az Ön álláspontja.

- Meg az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezeté meg az Európa Tanácsé.

- Igen, tehát ebben szeretnék, ha olyanok lennénk, mint valaki más, másban meg nem szeretnék. Tehát számos ellentmondás feszül ezekben a lépésekben. Emlékeztetném arra, hogy amikor Dunja Mijatovic itt járt, és tárgyaltunk, én feltettem neki ezt a kérdést, hogy például az változtatna-e bármit a képen, ha ebben a médiatanácsban a pártparitás alapján vagy a pártok jelenlegi parlamenti aránya alapján maximum kettő olyan képviselő ülne, aki mondjuk valamilyen más politikai párt által lett volna jelölve, így a függetlenségével valamilyen más politikai párt által lenne megragadható. És azt mondta, hogy nem. Mert az ő fejében – és ez egy filozófiai, sőt politikai különbség – egy olyan médiatanács van, amelyben szakmai szervezetek, újságírók, tehát maga az a közeg vesz részt.

- És miért nem próbálják meg ezt?

- Azért, mert az elmúlt húsz évben sem jelei, gyakorlata meg végképp nincs annak, hogy ez Magyarországon működne. Nézzen körül ebben a világban. Ön újságíró. Én számos szervezettel, illetve önszabályozó testülettel beszéltem, ide értendő például az internetszolgáltatók társaságát, a saját elmondásuk szerint sem érett még meg a helyzet arra, amelyben ez működni tudna.

- Tehát akkor azt mondja, hogy Szalai Annamária, aki jelenleg a médiatanács elnöke, korábban ORTT delegáltként sem volt független? És most sem az, de hát miért is legyen az, ha egyszer ilyen a helyzet?

- Bolgár úr, ezt Ön mondja. Én azt mondom, hogy nekem bizodalmam van abban, hogy ha egy parlament, a magyar országgyűlés elfogad egy törvényt, amelyben megteremti a függetlenség lehetőségének kereteit, illetve körülbástyázza ezt az intézményt a függetlenség összes kritériumával, akkor azt kell számon kérni a benne ülőktől, hogy megfelelnek-e ennek az elvárásnak. És addig, amíg ez a médiatanács el sem kezdett működni, mert ezek nem mások, mint politikailag motivált vélemények, evvel nem tudunk mit kezdeni.

- Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet?

- Bocsánat, saját bevallása szerint.

- Az Európa Tanács?

- Még egyszer. Dunja Mijatovic saját bevallása szerint politikai értelemben megfogalmazott véleményt mond, mert politikai értelemben tartja mindezeket a dolgokat nem megvalósulónak, illetve kívánatos.

- De nem azért és nem úgy politikai értelemben, hogy ellensége volna az Orbán-kormánynak vagy ellenfele volna, hanem politikai értelemben értelmezi ezt a médiatörvényt és szabna bizonyos feltételeket ahhoz, hogy ez kiegyensúlyozottan, plurálisan működjék. Ugyanezt mondja az Európa Tanács és annak a biztosa.

- Dunja Mijatovic az EBESZ egyik megbízottja, aki egyébként nem azonos az EBESZ-szel mint olyan szervezettel, amelynek Magyarországon indulása óta alapító tagként megbecsült tagja, illetve akikkel folyamatos kapcsolatban és együttműködésben vagyunk. Tehát egy olyan jelentés készült, amelyben megfogalmazódnak azok a politikai szempontok, amelyek nem egyeznek a mi politikai szempontjainkkal. De akkor miért kellene az ő politikai szempontjait érvényesíteni? Érti? Tehát itt összesimultak a síkok.

- Mert ők nem játékosok a magyar politikai életben és a politikai harcban, hanem ők európai játékosok és európai érdekeket vesznek figyelembe. És az összes európai szervezetre így igaz.

- És nem is nagyon érdeklik őket azok a magyar politikai keretek, illetve azok az intézményes keretek, amelyek annyira jellemzőek. Nagyon érdekes volt egyébként az egyik olyan tanácskozás, amit én Bécsben folytattam nemzetközi szervezetek képviselőivel, ahol azt mondták, hogy ők azt várják, hogy a médiatörvény a magyar politikai közegnek feleljen meg. És én ezzel egyetértek. És a magyar politikai környezetnek, a magyar adottságoknak ez a médiatörvény az én felfogásomban megfelel.

- De ha az enyémnek nem felel meg például, akkor most mi van?

- Vitázzunk, de innentől kezdve ugye a magyar parlament…

- Azért, mert Önöknek most kétharmados többségük van, ezért örökre igazuk is kell, hogy legyen?

- Nem, de én azt gondolom, hogy ugyanakkor a magyar parlament döntését illik tiszteletben tartani és megadni az esélyt arra, hogy a médiatörvény hadd kezdjen el működni. Ugye erről is beszéltünk, ha jól emlékszem, a múltkorában. Hiszen a magyar médiatörvény majd július elsejétől lép hatályba, illetve lépnek érvénybe azok a regulációs jogosítványai a médiatanácsnak, amelynek alapján elkezd tevékenykedni. Véleményeken, vélekedésen, sztereotípiákon, a törvény lehető legrosszabb olvasatán alapuló politikai véleményeken vitatkozni innentől kezdve sok értelme nincs.

- Tényleg így gondolják, hogy változatlanul, attól függetlenül, hogy ebben a négy pontban engedtek az Európai Bizottságnak és változtattak rajta tulajdonképpen azzal a gyorsasággal, ami igazán nagyon helyes és dicséretre méltó, de úgy gondolják, hogy az összes többi ügyben senkinek nincs igaza? Az összes európai szakmai szervezettől kezdve az összes európai politikai szervezetig csak Önöknek lehet igazuk?

- Nézze, senki nem gondolja, hogy csak nekünk lehet igazunk. Mi azt gondoljuk, hogy egy olyan médiatörvény jött létre, amely szakmai szempontból teljes mértékben védhető. Az nekem továbbra is fájdalmam egyébként, ha már például az EBESZ-nél tartunk, hogy egy újabb elkészített tanulmányban, amit nemrég közzé is tettek ismételten, szintén semmibe veszik, nem foglalkoznak egyáltalán azokkal a szakmai érvekkel…

-… Így van. Önök meg bírálták a korábbi tanulmányok készítőjét, azt a lengyel professzort, most meg megcsinálta egy észt professzort.

- De látja, megint azt mondja, hogy mi megbíráltuk a tanulmány készítőjét. Nem. Mi a tanulmányt bíráltuk meg. Arról a tanulmányról azt kell tudni, hogy amikor az készült, amikorra az elkészült, bőségesen idejét múlttá vált, hiszen egy olyan nyári állapotot vett alapul, amelyhez képest rengeteg változás történt.

- És megtörtént és tizenöt pontban sorolta fel a kifogásait az új professzor.

- De bocsásson meg. Azokra mi megadtuk a megfelelő szakmai választ, és egyébként az én sérelmem pontosan az, hogy ezekre a válaszokra egyáltalán semmilyen utalás nincs. Én magam küldtem el azokra az észrevételekre a mi szakértőink által adott részletes kifejtő érvelést, amelyet kifogásoltak. Ehhez képest ebben az új tanulmányban erre csak legfeljebb áttételesen van bármilyen hivatkozás. Ez a vita nem nagyon vezet sehová, tehát ebben azt kell látni, hogy igazából a szervezési vagy a regulációs kérdésekben megjelenő eltérő filozófiai felfogás nem jelenti azt, hogy valakinek abszolút igaza van. Ilyet szeretnénk. És meg kell nézni, hogyan fog ez a gyakorlatban működni.

- Igen. Legalább a magyar szakmai szervezetek, a legtöbb újságírót tömörítő MÚOSZ véleményét miért nem veszik figyelembe? A legjobb magyar médiajogászokét, Majtényi Lászlótól kezdve Polyák Gáboron át sorolhatnám őket. Miért nem hajlandók velük kommunikálni? Mert nem tartoznak párthoz?

- Nekem erről más a véleményem, de azt gondolom, hogy mivel nem érintettük ebben a beszélgetésben őket, nem lenne ildomos őket bármilyen formában érinteni. Tehát nem szeretnék erre reflektálni, ha megengedi. Nem igaz, hogy nem volt párbeszéd a szakmai szervezetekkel, az pedig, hogy ők teljesen mást gondolnak róla, illetve nyilván az önmagában egy probléma, hogy egy más típusú és más felfogású médiatörvény születik, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez a médiatörvény rossz lenne és el kellene dobni.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >