Mit keresünk mi Marokkóban?
- Részletek
- Napi apró
- 2011. március 11. péntek, 07:30
- Aczél Endre
Aczél Endre írása 2000 nyaráról
(Balogh S. Éva 2011. március 9-ei Orbán Viktor és az arab világ című írásához)
Biztos igaza van Orbán Viktornak abban, hogy a rendszerváltozás után (illetve annak következményeként) Magyarország és az arab világ kapcsolatai meggyengültek, de ebből az egyenletből nyugodtan kivonhatja Marokkót, amelynek fővárosában ez a mondata elhangzott. Tudniillik a magyar-marokkói kapcsolatok – az észak-afrikai ország igen erős nyugati elkötelezettsége miatt – soha nem voltak igazán szorosak és erősek; meggyengülnie sem volt minek.
Politikai, egyszersmind gazdasági értelemben Magyarországot mindig is az arab világ keleti feléhez (Egyiptom, Líbia, Irak, Szíria) fűzték erős kapcsolatok, ergo ha nekem valaki azt mondja, hogy országunk „új arabpolitikájának” Marokkó lesz a kiinduló pontja, az valószínűleg fenekestül fel akarja fordítani az eddigi viszonyrendszert. A kérdésem az, át van-e ez gondolva? Tudniillik a maghrebi (nyugati) arabokat, mint amilyenek a marokkóiak, a politikai közbeszéd sokkal inkább észak-afrikaiakként kategorizálja, mint arabokként, s számomra, megvallom, teljesen talányos, hogy Rabatból vagy Casablancából kiindulva hogyan lehet „arab politikát” csinálni, amikor e politikai „csinálásának” centruma hagyományosan Egyiptom, s amikor tudvalevő, hogy a Maghreb kisugárzása kelet felé jóval kisebb, mint fordítva. Egyszóval, ha én „új arab politikát” csinálnék, támaszpontként egészen bizonyosan nem Marokkót választanám, amely Tunéziával és Algériával együtt klasszikus francia érdekövezet, s mint ilyen, mozgásában, tájékozódásában, gazdaság- és kereskedelempolitikájában jóval kevésbé szabad, mint a közel-keleti arab övezet.
E pillanatban mégis úgy fest, hogy előhírnökeként a változó viszonyoknak, előkészületben van egy magyar-marokkói szabadkereskedelmi megállapodás. Erről csak annyit, hogy – papíron – minden ilyen megállapodás előnyös környezetet teremt a rossz helyzetben levő magyar agrárkivitelnek (teljes exportunk harmadának – a jobb időkben), tehát ha Marokkónál sikerülne Orbánnak kijárnia, hogy az eddiginél jobb feltételekkel (alacsonyabb vámokkal) importáljon magyar gabonát, akkor a miniszterelnök máris jó szolgálatot tett a hazának. Csakhogy. Ha emlékezetem nem csal, Brüsszelből már akkor is hörgés hallatszott, amikor kicsiny hazánk (még a tudjmani érában) ilyen megállapodást készült kötni Horvátországgal. Ez volt az első eset. Most jön a második. Az Unió ugyanis nem pártfogolja azt, hogy a csatlakozásra váró országok szabadkereskedelmi szerződések formájában kötelezzék el magukat „harmadik országok” felé, mivel ezeknek a dokumentumoknak a hatálya a csatlakozás pillanatában automatikusan megszűnik. Marokkó annyival jobb eset Horvátországnál, hogy ennek legalább társulási szerződése van (a múlt év novembere óta) az EU-val, de ez nem sokat változtat a helyzeten. Brüsszel megint egyszer a magyar „különutasság” dokumentumát fogja felfedezni a szabadkereskedelmi alkuban. Jobbnak látná, ha mi magyarok csak a társulási szerződésben rögzített procedúrákhoz alkalmazkodnánk, más szóval nem kérnénk és adnánk olyan könnyítéseket, amiket az nem tartalmaz. Nota bene: ez komoly ügy. A marokkói-EU társulási szerződés például egyáltalán nem fedi a marokkói agrárexportot (citrusfélék, paradicsom), mert az eleve a legérzékenyebb pontján érintené az uniót. Következésképp, ha Magyarország a gabonaexportban akar magának kivételezett helyet, akkor – vélhetően – ugyancsak uniós érdekeket sért. Csak nem a franciákat akarjuk kiszorítani? Még gondolni is rossz rá. Mindenesetre nagyon kétlem, hogy a szabadkereskedelemnek ezzel az újabb ötletével jó pontokat szerzünk magunknak Brüsszelben – vagy Párizsban, noha elkelne nekünk az EU-csatlakozás körül egy francia „keresztapa”.
Van itt azonban még más is. Olvasom, hogy marokkói ösztönzésre és magyar kormánytámogatással iszlám intézet létesül a Pázmány Péter katolikus egyetemen, amivel Törökország is lelkesen egyetért. Ez már csak azért is rokonszenves vállalkozás, mert, túl a nyitottságunk demonstrálásán, az iszlám egyik legnevesebb élő tudora történetesen magyar származású és Marokkóban él. De bennem más gondolat is fölmerül. Az tudniillik, hogy ennyi volna a hozadéka a magyar miniszterelnök szaporodó, de valahogy mindig a perifériákra korlátozódó külföldi utazásainak ( legutóbb: Észtország, Törökország, Marokkó)? Bujkál bennem a kisördög: miért nem utazgat többet Orbán Viktor majdani EU-partnereinkhez, miért a budapesti uniós nagykövetekkel üzenget nekik, ha már egyszer mondanivalója (kritikája) van? Nincs meghívása? Egy párórás, fátyolos munkalátogatás Schröder kancellárnál Berlinben és semmi több? Mellesleg még ez a pár óra sem azzal végződik, hogy Schröder német-magyar „tengelyt” akarna építeni. Ő német-lengyelt akar. Egyszóval: mit keresünk mi Marokkóban?
Ps. Se Marokkó mint centrum, se gabonaexport, se Marokkó támogatta iszlám központ. Ennyi volt a hozadék.
Aczél Endre
***
És a korabeli hír Orbán Viktor honlapjáról
2000. június 6–8.
Kormányközi tárgyalások és középcsatári poszt Marokkóban
„A magyar külpolitika új arab irányát Budapest Marokkón keresztül kívánja elindítani – ennek a jegyében folytatott megbeszéléseket Marokkóban hivatalos látogatáson Orbán Viktor miniszterelnök a marokkói kormányfővel, az iszlám királyság uralkodójával, valamint a marokkói parlament alsó- és felsőházának elnökeivel.
Orbán Viktor sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az 1990-es években a magyar külpolitika minden erejét az euroatlanti integrációra összpontosította, a többi térség háttérbe szorult, az arab világhoz fűződő viszony meggyengült. Magyarországnak viszont határozott arab kapcsolatrendszerrel kell rendelkeznie, és Budapest Marokkó felé nyitott.
A Marokkó felé történő nyitás egyik indokaként a kormányfő azt emelte ki, hogy ebben az északnyugat-afrikai iszlám államban az alkotmányos monarchia keretei között működő politikai váltógazdálkodást európai mércével is figyelemre méltó stabilitás jellemzi. Rabat ezenkívül határozott Közép-Európa-politikával rendelkezik, ismeri a térség országai közötti különbségeket és Magyarországot választotta a kiépítendő hídfőállásnak. Budapest erre nyitott. Ennek kapcsán Orbán Viktor megjegyezte: míg Bécs egyre inkább Közép-Európa kulturális fővárosává válik, addig Budapest átveszi a gazdasági központ szerepét. Orbán hangsúlyozta: Magyarországot Marokkó számára felértékeli a közeli jövőben várható EU-tagság.
A magyar kormányfő elmondta, hogy jelenlegi látogatása alkalmával egy minél szélesebb körű szabadkereskedelmi megállapodásról szeretne megegyezni a marokkói miniszterelnökkel. Orbán szerint a magyar-marokkói kereskedelmet közvetlen kereskedelemmé kell átalakítani, elsősorban a vámok lebontásával. Magyarország – mint a kormányfő hangsúlyozta – a kulturális kapcsolatfejlesztést is céljának tekinti, nem utolsósorban a magyar arabisztika felemelésére. A magyar miniszterelnök látogatásának további célja, hogy magyar cégeket is bevonjanak az észak-marokkói fejlesztési, beruházási tervekbe. Az érdekelt vállalatok képviselői elkísérték Rabatba a kormányfőt, számukra Casablancában üzleti fórumot rendeztek, amelyen Orbán Viktor is felszólalt. A kormányfő elmondta, hogy marokkói megbeszélései során biztonsági kérdéseket is érint, mert azáltal, hogy Magyarország a NATO déli szárnyához tartozik, a mediterrán térség bekerült a magyar biztonságpolitika látóterébe.”
Abderrahman Juszufi
„Orbán Viktor miniszterelnök eredményesnek nevezte a tárgyalásokat. Mint mondta, ’megvetettük a MAGHREB-térséggel való viszonyunk alapjait’. Mint mondta, politikai egyetértés alakult ki a kétoldalú szabadkereskedelmi egyezmény megkötéséről: rövid határidővel szakértői tárgyalások kezdődnek a részletek kidolgozásáról. Juszufi marokkói miniszterelnök ennek kapcsán elmondta, azt szeretné, ha a szabadkereskedelmi egyezmény már Magyarország EU-taggá válása előtt alkalmazhatóvá válna.”
„Orbán Viktor háromnapos marokkói látogatásának hivatalos része ezzel lezárult. A miniszterelnök még elutazik Fezbe és Marrákesbe. Ez utóbbi városban középcsatárként részt vesz az ügyvédek labdarúgó világbajnokságán, ahol Magyarország Argentínával vívja az elődöntőt.”
