Adatabázis amerikai és Fidesz módra
- Részletek
- Napi apró
- 2010. április 08. csütörtök, 06:02
- Balogh S. Éva
Még januárban írtam egy cikket adatbázisokról, amelyben kifejtettem a véleményemet, hogy tiltásuk Magyarországon értelmetlen. Akkor, még jóval a jelenlegi Kubatov-botrány kitörése előtt, a következőket írtam: „az a helyzet, hogy a Fidesz minden alkalmat kihasznál, hogy megbízható adatbázisokat rakjon össze, míg a másik oldal jobbára tartja magát a szabályokhoz. Így aztán hátrányba kerülnek azok a pártok, amelyek tisztességesek, törvénytisztelők akarnak maradni. Természetesen nem akarom őket arra buzdítani, hogy szegjék meg a törvényeket. Arra már sokkal inkább, hogy változtassák meg ezeket az ósdi és alapjában véve végrehajthatatlan törvényeket.” A véleményemet nem változtattam meg. Sőt, ma még inkább fontosnak tartom, hogy a törvényeket megváltoztassák.
A Fidesz igazi modern, amerikai stílusú kampányt folytat már évek óta, míg a többi pártok szerintem csak csetledeznek-botladoznak. Kampányuk ódivatú és nem hatékony. Míg Fidesz aktivisták járják az utcákat és csöngetnek be minden házba, addig az MSZP politikusai virágokat osztogatnak nők napján, ahelyett, hogy kopogtatócédulákat gyűjtenének. Vagy féltucat politikusuk leáll egy utcasarkon, és várja, hogy majd csak megáll valaki az asztaluk előtt, és elvisznek egy-két szórólapot, vagy kezet ráznak velük. Ezek a „happeningek” a narancsos pólóban pásztázó fideszes fiatalok ezreivel, tízezreivel nem tudják felvenni a versenyt. És természetesen éppen ezért adatbázisgyűjtésben sem tudnak velük versenyezni, és nemcsak azért, mert ők állítólag becsületesebbek.
Ez az egyik probléma. A másik, és ez az, ami miatt a Fidesz törvénytelen módon gyűjt adatokat támogatóikról: ők tudják, hogy egy modern kampányt adatbázis nélkül képtelenség eredményesen felépíteni. Egy pártnak tudnia kell, hogy kik a szimpatizánsai. A Fidesz az USA-ban tanulta meg ennek a modern kampányolásnak minden csínját-bínját, de ahhoz, hogy egy amerikai stílusú kampány eredményes legyen, ahhoz adatbázisokra van szükség. Ezt pedig Magyarországon a törvény nem engedélyezi. Marad a csalás.
Mi a helyzet az USA-ban? Itt ahhoz, hogy valaki élhessen szavazati jogával, regisztrálnia kell magát. A legtöbb államban három lehetőség között választhat: demokrataként, republikánusként vagy függetlenként regisztrálhatja magát. A regisztráció elég egyszerű. Az ember elmegy a városházára vagy a községházára, ott van egy hivatalnok, a „registrar of voters,” akinél bejelenteni, hogy miképpen is akarja regisztráltatni magát. Ezt a regisztrációt akármikor meg is változtathatja, és természetesen maga a regisztráció semmiféle kötelezettséggel nem jár. Arra szavaz az illető választások idején, akire akar.
Ugyanakkor a pártoknak mégis van valami elképzelésük arról, hogy egyes helységben kikre számíthatnak, kiket kell megszólítaniuk, kik lesznek azok, akik hajlandók kampány idején társadalmi munkában a párt segítségére lenni. Ez utóbbit már a regisztráció alkalmával is megkérdezik a kérdőíven. Hadd tegyem hozzá, hogy ezek a helyi pártszervezetekben ügyködő emberek nem fizetett pártfunkcionáriusok, hanem olyan egyszerű polgárok, akik részt kívánnak venni a helyi politikai életben.
De térjünk vissza a kampányra. Tehát a regisztráció segítségével a helyi pártszervezeteknek van egy törvényesen megszerzett listájuk, amelyek alapján elkezdhetik a kampányt. Először névre szóló szórólapokat küldenek ki, gyakran nem postán, hanem aktivisták házhoz jönnek az információs anyaggal. Felhívják a szimpatizánsokat, hogy kitehetik-e a posztert a házuk elé, amelyen természetesen az illető kedvenc jelöltjének a neve látható. Néhány nappal a választások előtt felhívják a lehetséges szavazóikat, hogy elmennek-e szavazni. Nem tudom, ha valaki azt mondja, hogy nem, akkor mit mondanak. Én eddig mindig azt mondtam, hogy igen, megyek szavazni.
A szavazóhelyen mindkét párt megfigyelői előtt ott van a saját regisztrációs listájuk, amelyen szorgalmasan pipálják ki azok nevét, akik már szavaztak. Délután három-négy óra felé a megfigyelők kezdenek idegesek lenni: X.Y. még mindig nem jelent meg. Ekkor aztán megindul a telefonálás, hogy minden embert ösztökéljenek arra, menjen el szavazni. Ha véletlenül az lenne a kifogás, hogy túl messze van a szavazóhely, és hogy nincs kocsi, akkor egy párt aktivista elmegy, és odviszi az illetőt. Tudom, ez sem törvényes Magyarországon.
Mindez valószínűleg nagyon idegennek és nem is túlságosan szimpatikusnak hangzik Magyarországon. Azokkal, akikkel én erről eddig beszéltem, irtóztak attól, hogy elárulják pártprefenciájukat. Valószínűleg az Alkotmánybíróság sem tartaná alkotmányosnak a regisztráció gyakorlatát. És ez rendben is van. Ellenben valamit kezdeni kellene az adatbázisokkal. Feltétlenül szükség van rájuk, már csak azért is, hogy hatékonyabb és talán olcsóbb kampányt lehessen lefolytatni Magyarországon. Talán egy-két olyan botrány, mint ez a legutóbbi, rá fogja ébreszteni a jogalkotókat, hogy ez így nem mehet tovább.
(Balogh S. Éva)
