Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. március 9.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. március 11. péntek, 06:10
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Haraszti Miklós az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet volt sajtószabadság képviselője, a svéd királyi sarkcsillag rend parancsnoki fokozatának és a Lengyel Köztársaság érdemrend keresztjének kitüntetettje. Ezt csak azért mondom, mert ezt volt sajtószabadság-képviselőként kapta a napokban, és hozzáteszem, hogy ráadásul két jobboldali kormánytól.
Haraszti Miklós: - Hoppá, ez eszembe se jutott.
- Pedig ez bizony fontos, most a lengyelekről külön nem is szólok, pedig a jelenlegi magyar kormány nagyon baráti viszonyt igyekszik fenntartani a lengyelekkel. Ehhez képest ezek a baráti lengyel jobboldali vezetők Önt tartották méltónak arra, hogy kitüntessék a sajtószabadságért folytatott tevékenységéért. Szóval gratulálok utólag is.
- Nagyon köszönöm.
- De beszéljünk a sajtószabadságról és főleg annak magyarországi helyzetéről, meg arról, hogy éppen az Ön utódja az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben továbbra is kifogásolja a magyar médiatörvény számos kitételét. Azt mondja, hogy az eddigi változtatások messze nem elegendőek, és nemcsak ő, hanem tulajdonképpen az a tanulmány, amelyre hivatkozik és amelyet nem a korábbi, egyébként lengyel szakember készített, hanem most a változatosság kedvéért egy észt professzornő. Ő azt mondja, hogy nagyon sok kifogásolnivaló és megváltoztatandó van a médiatörvényben. Hozzájuk csatlakozott még a napokban egy másik európai szervezet, az Európa Tanács biztosa is. Hogy lehet, hogy a jelek szerint a magyar kormány mégiscsak megússza azzal a négy változtatással, ami ugyan nem volt jelentéktelen, de amit az Európai Bizottság kért.
- Az Európai Bizottság inkább csak a vállalkozási szabadságot szabályozó úgynevezett audiovizuális direktívára hivatkozott. A maga álláspontjához képest tulajdonképpen illogikusan belement egy helyen a szabadságjogi kifogásokba, ahol a büntethető beszédtilalmak körét szűkítette a magyar Alkotmánybíróság gyenge epigonjaként. Mert ugye az a csodálatos azokban a tiltandókban, amelyeket a médiatörvény bevezetett és amelyet szabadon büntethet ez az öt, a párt által kinevezett ember, hogy a magyar Alkotmánybíróság jóval korábban ezeket mint túlságosan általános, túlságosan bizonytalan és ezért a sajtószabadságot korlátozó tilalmakat aktívan elvetette. Tehát aktívan megtiltotta, hogy a büntetőbíróságok és a polgári bíróságok ezt alkalmazzák.
- Akkor ebben még bízhatunk, hogy Alkotmánybíróság elé kerül, ami...
-… Nem bízhatunk, mert...
-… Mert megfosztották attól a jogától, hogy ebbe beleszóljon?
- Drága Bolgár úr, hadd szögezzem le rögtön, hogy csak magunkban bízhatunk, kizárólag csak magunkban bízhatunk, az újságírók is csak magukban bízhatnak. Az ősi magyar jelszó vagy átok, hogy egyedül vagyunk, él. Szóval ezt akkor is vegyük figyelembe, ha igaza van abban, hogy az EBESZ mostani sajtószabadság képviselője, Dunja Miatovic, vagy az igen nagy tekintélyű Tomas Hammarberg, aki az Európa Tanács emberi jogi biztosa, rendkívül részletes tanulmányban bírálta, messze az audiovizuális témán túlmenően, kifejezetten a sajtószabadság, a sajtóplurarizmus és a sajtófüggetlenség szempontjából a maradék magyar médiatörvényt. Tehát ezt hadd szögezzem le rögtön, hogy nem engedheti meg magának a mi hazánk, hogy ebben a volt szovjet tagköztársaságban oly gyakran tapasztalt keserves hangulatban legyen, hogy majd a külföldi szervezetek megmenthetik.
- Rendben van, hogy csak magunkban bízhatunk, de ezek szerint nem igaz mégsem teljesen, mert az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben és az Európa Tanácsban is és talán a mi Alkotmánybíróságunkban is bízhatunk, az hozzátartozik a mi jogállamunkhoz. Miért ne bízhatnánk benne?
- Az Alkotmánybíróságban bízunk, természetesen egészen az utolsó lábjegyzetig. De nem az a gond. Az a gond, hogy nincs politikai akarat nemhogy arra, hogy ezeket a nemzetközi standardokat és a nemzetközi kötelezettségeinket figyelembe vegye a jelenlegi magyar kormány, hanem zeneileg teljesen más hangnemben vannak. Szóval ez egy olyan kormány, amely azt nézi, hogy…
-… Ez a kormány durván írja a műveit, ezt tudjuk.
- A magyar választót nézi. Ők, nem véletlenül, elhatározták, hogy létrehoznak egy olyan médiatörvényt, amely felállít egy olyan párthatóságot, amely meg tudja félemlíteni az egész magyar sajtót, de legfontosabbként egyébként a sugárzó médiát, a televíziókat és a rádiókat. És paríroznak majd a tulajdonosok, kiszorítják a szerkesztőkből az öncezúrát, erre megy ki az egész játék, nem is annyira azokra a büntetésekre, amelyen a magyar újságíró társadalom az egész törvényhozási folyamat legvégén, decemberben felhördült, hogy milyen magasak a büntetések. Tulajdonképpen azt kevésbé fogják alkalmazni, hiszen már nem lesz rá szükség. Ugyanis az igazi lényege ennek a dolognak a frekvenciára vonatkozó hatalma, az igazgatási hatalma ennek az öt pártembernek. Jövőre a magyar kereskedelmi média 95 százalékát lefedő két nagy tévé, a Tv2 és az RTL Klub frekvenciája kifut.
- És senki nem lesz, aki beleszóljon abba, hogy milyen feltételekkel és ki kapja ezt meg.
- Elhalasztották a digitális átállást, nyilvánvalóan azért, hadd mondjak egy erős jóslatot, hogy ennek a két cégnek akár a brandname-je – ha hajlandók engedni a bevásárlást más cégektől –, akár az egész frekvenciája plusz a két új brandname az ölükbe hulljon. Egyszerűen erről van szó.
- Mert akkor ennek a két cégnek vagy a két frekvenciának megközelítőleg sem lenne akkora esélye, szerepe, súlya?
- Nem. Ez egy kipróbált módszer, Berlusconiék csinálták már 2005-ben, buborék módszernek hívják, akkor azt bírálta mindenki. Ha úgy állnak át digitálisan, hogy nem rendezik előtte a monopóliumkérdéseket vagy megörökölnek a hagyományos frekvenciában egy monopóliumot, akkor buborék módjára, tehát a multiplexekkel az a sokszoros csatornaszám, ami bejön a digitalizálással…
-… Ez fog felfúvódni. Értem.
- Akinek van, annak adatik.
- Ők használják ki ezt a plusz technikai lehetőséget.
- Így van. Ez a lényeg. Egy olyan médiahelyzet alakul majd ki hazánkban, ahol ugyanúgy, mint Oroszországban, természetesen az interneten és a nagyon törékeny lapokban lesz némi pluralizmus, de oda lesz száműzve a pluralizmus, és a nagy médiában, ahonnan a lakosság többsége szerzi az esti híradókból az információit, ott természetesen enyhén szólva erősen megfogott információ lesz vagy propaganda, vagy pedig depolitizálás, szórakoztatás.
- Mert van vagy lesz valamiféle lekötelezettség is…
- Így van.
- Hálásnak lehet majd lenni azért, hogy az a két vezető média megkapta továbbra is a vezető szerepet.
- Igen. Az Európai Bizottság nem is annyira a magyar médiahelyzetre reagált, mint inkább az európai sajtó jobb- és baloldalon egyaránt heves felháborodására, és lényegében nem a magyar médiaszabadságért dolgozott, talán inkább a soros elnökség mindenkori tekintélyéért. És még néhány okot lehetne felhozni, hogy miért maradt ennyire limitált a dolog. De egy kicsit hadd térjek vissza ezeknek a volt kollégáimnak az egészen nagyszerű munkájához. Mert ugye, ha megnézi, hogy Thomas Hammarbergnek mit jelent az, hogy Európa Tanács. Az Európa Tanács égisze alatt dolgozik az Emberi Jogi Bíróság. Teljesen nyilvánvaló, hogy évek múlva, talán már másfél év múlva, ezt nem lehet kiszámítani, elkezdenek majd sorjázni az ügyek az Emberi Jogi Bíróságnál, és ott óriási jelentősége van, hogy Hammarberg azt mondta, hogy ez a médiatörvény, most itt van előttem a papír, alkalmatlan nyolc témában. Azt mondja, hogy előírás van arra, hogy milyennek kell lenni a tájékoztatásnak, zárójelben mondom, hallatlan, soha ilyen a demokratikus Európában nem volt.
- Tehát kvázi tartalmi beleszólása is van a hatóságnak.
- Bocsánat, alkotmányszinten már megváltoztatták, és ez előírást tartalmaz, hogy milyennek kell lenni a tájékoztatásnak. Gyorsnak stb. Most levették a kiegyensúlyozott tájékoztatást és még négy jelzőt levettek az úgynevezett lekérhető médiától és csak a tévéknek kell majd ennek megfelelniük. De természetesen ezt ez az öt ember fogja értelmezni majd, és gondolható, hogyan fogják alkalmazni a szabályt. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy büntető hatalmuk van, túl a civil és a büntető bíróságok hatalmán, ezek teljesen önkényes alkotmányellenes kitételek, amiből nyilván egy csomó maradt az Európai Bizottság munkája után is. Akkor ott van a teljes regisztráció, az, hogy beszűkítették valójában az újságírói forrásvédelmet, az, hogy elő kell adni az újságírónak a forrásait minden esetben, amikor valódi titkot közölt, ami abszolút precedens nélküli Európában. És aztán az, hogy az alkotmányos garanciák csökkentek, hogy az igazgatási szervezet nem független, hogy a közmédia nem független. Hát jelzem, a közmédiában totális visszaállamosítás történt. És végül még egyet mondok csak, azt, amit az előbb említettem és amit én a legfontosabbnak tartok a médiatörvényben. Ha nem akarták volna kihúzni a világsajtó gyufáját, akkor ez az egy elég lett volna és megtermelte volna a megfélemlítő hatást, mégpedig az, hogy a regulázó, licenckiadó, tehát az engedélyező hatalma a médiatanácsnak abszolút.
- Korlátozás nélküli.
- Igen és még egy dolgot szóvátesz Hammarberg, amihez egy jogállam ész nélkül odanyúlna és rögtön kijavítaná, hogy valójában egy füllentésáradattal állunk szemben, amikor egymás után azt mondják, hogy kérem, amúgy is a bíróságok döntenek végül. Nincs valódi bírósági felülvizsgálati hatáskör.
- Csak közigazgatási eljárásban.
- Csak a közigazgatási eljárásban, ami azt jelenti, hogy kizárólag és egyedül olyan panaszokat jogosultak elfogadni a fellebbviteli bíróságok, amelyek azt panaszolják, hogy magát ezt a médiatörvényt nem tartotta be a hatóság.
- Igen. De Hammarberg biztos még azt is mondta a nyilatkozata végén, hogy csak néhányat említsen, vagyis ez még nem minden. Már az is elég sok, amit Ön felsorolt itt, illetve a biztos felsorolt, de ez még nem minden.
- Az is elég, hogy két fejezetben csoportosítja. Azt mondja, hogy a médiaszabadság megkurtítása az első fejezet, és a média függetlenségének és pluralizmusának megkurtítása a második fejezet.
- Igen. De Önnek az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnél eltöltött évei után, amikor nyilván voltak hasonló esetei, talán nem európai uniós tagállamokkal, hanem másokkal, más európai országokkal kapcsolatban, akkor mi volt a tapasztalata? Ha megfogalmazott Ön, illetve a szervezet kritikákat, arra hogyan reagáltak a megkritizált kormányok? Vagyis azon kívül, hogy csak magunkban bízhatunk, van-e valami súlya akár az EBESZ-nek, akár az Európa Tanácsnak, és a magyar kormány – azon kívül, hogy hogyan járna el helyesen, ezt elvileg tudjuk, de az európai viszonyokban, diplomáciában, politikában – hogyan járna el helyesen?
- Itt számtani haladvány szerint tudom adni a választ. Ez szigorúan annak a függvénye, hogy a kormány élvezni akarja a nemzetközi együttműködés gyümölcseit vagy pedig egyfajta elzárkózó, nacionalista autokratikus kurzuson van-e. Ez a készsége viszont, hogy együtt akarjon működni, hogy megfeleljen a nemzetközi standardoknak, egyenes függvénye annak, amit az előbb mondtam, hogy a civil társadalom ereje mekkora. Tehát végül is mégis visszajutottunk oda, hogy segíts magadon, és még az Európai Unió is megsegít.
