Pető Andrea
- Részletek
- G-7
- 2011. március 07. hétfő, 06:47
Vesztesek
Könyvbemutatón vettem részt a múlt héten, egy budapesti kultúrintézetben. Ami, belülről ismerve a magyar tudományos könyvkiadás mai állapotát, örömteli esemény. A köteteket az új történészgeneráció írta és szerkesztette, témája pedig régiónk, Kelet-Európa elitjei és átmenetei voltak. Az ünneplésbe üröm vegyült. A kollégák ahelyett, hogy azt ünnepelték volna, hogy vannak még (lehet, nem sokáig) intézmények, ahol fiatal történészek dolgozhatnak, sőt kutathatnak, hogy vannak műhelyek, ahonnan tanulmányutakra mehetnek, hogy külföldi levéltárakban dolgozhatnak, ahol könyveket adnak ki idegen nyelveken, búsongtak és szomorkodtak a régió elitjeinek elmúlt húsz évben elkövetett hibái miatt. Siratták az elvesztegetett lehetőségeket, könnyeket hullattak a „külföldi érdekcsoportoknak” kiszolgáltatott országok magányos, eleve nemes vesztésre ítéltetett harca felett. Elhangzott az is, hogy az európai uniós csatlakozással „az elit elárulta a nemzetet”. De lássuk most inkább a szakmai érveket, mert azzal – ami szintén elhangzott –, hogy mit keres a sok külföldi mezőgazdasági termék a magyar boltok polcán, végképp nem tudok mit kezdeni.
1989 óta, bizonyos titkosszolgálati anyagok kivételével, a levéltári anyagokhoz hozzá lehet férni. Aki kutatott levéltárban 1989 előtt 20. századi anyagot, tudja, hogy ha kiment kávészünetre a nála levő dossziékat, bármi volt is benne, be kellett csuknia vagy fehér papírral letakarnia, nehogy a kutatóasztal mellett elhaladó illetéktelen olyan információ birtokába jusson, amelyre nem jogosult. Ha ezt az öntitkosítást a kutató elmulasztotta, az éber kutatótermi felügyelő nem volt rest, maga takarta le az iratokat, és amikor a szórakozott kutató visszament dolgozni, a kutatóterem mindenható őre jól lehordta.
Soha ennyi történelemtanszék és kutatóintézet nem működött Magyarországon, mint ma. Az EU-csatlakozással a diákok és a tanárok csereprogramokban és közös kutatási programokban vehetnek részt. 1989 előtt az MTA történész vegyesbizottságai csak a kiválasztottak számára jelentettek gondosan monitorozott lehetőséget a külföldi tapasztalatcserére. Soha ennyi könyvkiadó nem működött, és az elektronikus kiadással semmi sem állja útját annak, hogy a publikációk megjelenjenek. Miért akkor ez a szomorkás hangulat? Mit reméltek ezek a fiatal kutatók? A történelemtudomány mindig is nemzeti keretbe zárt tudomány volt, mert a történelemnek mint tudománynak a megszületése összekapcsolódott az európai nemzetállamok születésével. Az nem új jelenség a globalizálódó világban, hogy a nemzeti történetírások egyrészt marginalizálódnak, mert nem képesek hozzászólni az világtrendekhez, másrészt az újkonzervativizmusban felértékelődnek, mert nem piaci, hanem hitvallási alapon működnek. De az nagyon szomorú, ha a kollégák nem értik, hogy a kommunikáción és az együttműködésen kívül nincs más út, és hogy egy kis országban mennyire kontraproduktív ez a nagyhatalmi szakmai gőggel párosuló, bezárkózó értetlenség. Mert így a magyar történészek a jövőben valóban csak arra lesznek jók, hogy afelett sajnálkozzanak, miért van szlovák tejföl a magyar tejes pultban.
