Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. március 4.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. március 07. hétfő, 04:50
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Rég beszéltünk már.
Patrubány Miklós: - Mert nem keresnek.
- Szerintem kerestük, de mintha az MVSZ is kevesebbet szerepelne a hírekben, talán ez a magyarázat.
- Lehet, de ez nem rajtunk múlik.
- Mi az oka ennek, nem elég aktívak, vagy nincs elég pénzük, vagy mi az ok?
- Nem, elég jelentős médiazárlatban vagyunk, és Bolgár úr az egyik ritka kivétel, aki még néhanapján nemhogy érdeklődik, hanem meg is kérdez. Parancsoljon. Én most Székelyföldön vagyok Csíkszeredában egy tanácskozáson, és kijöttem, ezért kérném, hogy tegye fel a kérdéseit.
- Akkor egy kicsit módosítok az Önnek már egyébként nyilván munkatársam által ismertetett kérdésen. Arra is rátérünk, ez a Jud Süss bírósági ítélet volna, ami behozta a világszövetséget a hírekbe. De ha már azt mondta, hogy Székelyföldön van egy tanácskozáson, itt az elmúlt napokban foglalkoztunk azzal, hogy Tőkés László Brüsszelben fölvetette, hogy Magyarországnak védhatalmi státuszt kellene kapnia vagy kérnie, vagy szereznie, vagy elismertetnie, hogy megvédhesse a határon túli magyar kisebbségeket. Van ennek értelme, vagy fölvetődik például egy olyan tanácskozáson, amin Ön éppen részt vesz?
- Ennek a kérdésnek létjogosultsága mindig van, ameddig léteznek kiszolgáltatott magyar nemzeti közösségek kisebbségi léthelyzetben. Persze a dolog elég jelentősen megkésett, mert mondjuk húsz évvel ezelőtt kellett volna ezt felvetnie a püspök úrnak is, illetve a magyar politikumnak is. Tény az, hogy az Európai Unió körülményei között sok minden megváltozott. Húsz évvel ezelőtt védhatalmi státusz igénylése indokoltabb lett volna, mert a lisszaboni szerződés keretei között az Európai Unióban sok minden megváltozott. Tehát mindaddig, ameddig vannak kiszolgáltatott helyzetű magyar közösségek – gondoljunk csak a délvidéki magyarokra, ahol öt temerini fiút hatvan évre ítéltek el egy kocsmai verekedés miatt és azt a szerbet, aki szó nélkül lepuffantotta a magyar teremőrt, öt év után szabadlábra helyezték, és amíg ilyen nyilvánvaló justizmordok, magyarellenes fellépések vannak, addig ilyesfajta érdekek léteznek.
- Na de ilyenkor hogy tud belépni a magyar állam egy igazságszolgáltatási eljárásba?
- Úgy, ahogy Ausztria védhatalmi státuszt vállalt a dél-tiroli németek fölött, amit az ENSZ is elismert és az európai államok is. Ha bármi sérelem érte a dél-tiroli németeket, akkor Ausztria az asztalra koppintott. Úgyhogy ezt Magyarországnak is lehet vállalnia.
- És aztán Olaszország vagy elismerte, vagy nem.
- Így van. Azért igazodik egy állam, mert egy másik állam mégiscsak egy nagyhatalmi intézmény, nem egy kiszolgáltatott emberi közösség, mint ami egy kisebbségi léthelyzetben létezik.
- Értem, de a határozottabb fellépéshez nem kell egy úgynevezett státusz. Ahhoz normális kapcsolatok kellenek, nem?
- Persze. A nemzetközi jog ismeri ezt a státuszt, mert azt jelenti, hogy jogosult felszólalni és a magyar állampolgárság kiterjesztése úgyis fog ilyen helyzetet hozni, hiszen attól a perctől kezdve, hogy magyar állampolgárokká válnak a külföldi magyarok, ha őket valamilyen jogsérelem éri, akkor a magyar állam hivatalból védhatalmi státuszt gyakorol a saját állampolgárai fölött.
- Ennek nem lesz több kellemetlen konfliktus a következménye?
- Nézze, annál kellemetlenebb dolog, mint amit Trianon hozott ránk, magyarokra, nem lehet. Márpedig az szerintem egészséges dolog, ha azok, akik Trianon haszonélvezői voltak, megtanulják, hogy nem lehet korlátlanul garázdálkodni a magyarokkal szemben.
- De most korlátlanul garázdálkodnak, ha például Romániában a magyarok képviselete tagja a kormánynak?
- Hát miniszterelnök-helyettese van a magyaroknak.
- Na látja!
- De nézze, ez is változó, mert attól még Székelyföldön is verik a magyarokat, pedig itt kilencven százalékos többségben vannak a magyarok.
- Kik verik a magyarokat Székelyföldön?
- Hát gondolhatja, hogy a románok, nem is a székelyek.
- A kisebbségben lévő románok verik a magyarokat?
- Igen, mert mögöttük van egy hatalom, egy állam, amelyik nekik olyan fellépést tesz lehetővé, hogy mit se törődjenek azzal a helyzettel, hogy kisebbségben vannak, hanem összeverődnek csoportokba.
- De komolyan vannak ilyen etnikai atrocitások?
- Sajnos vannak Székelyföldön is és már ide is begyűrűzött, bizony.
- Ez szomorú.
- Úgyhogy ez nem tréfa. A helyszínről tudósítok, meg én magam is székely ember vagyok és pontosan tudom, hogy mit beszélek.
- Azért mondom. Nem azt mondtam, hogy ez tréfa, hanem hogy ez szomorú, hogy ilyen van.
- Szomorú, így van. Tehát akkor, talán még mielőtt a műsorból kifutnánk, tegye fel a kérdését a Jud Süss filmmel kapcsolatosan, mert az is érdekes bizonyos szempontból.
- Az egészen meghökkentett engem, hogy a Munkaügyi Bíróság azon az alapon ítélt meg az Önök által elbocsátott embernek négymillió forint kárpótlást, hogy a Jud Süss náci propagandafilm bemutatása gyakorlatilag nem számít politikai témájú rendezvénynek.
- Ezért nem kellett volna kirúgni őt, de ott az történt...
- … hogy Önök nem tudták bizonyítani, hogy ez a film olyan ideológiai tartalmat hordoz amelynek politikait tartalma van.
- Igen, ami miatt indokolt őt kirúgni. Az történt két és fél évvel ezelőtt, hogy ez az ügyvezető, akit aznap elbocsátottam, amikor megtudtam, hogy leszerződte a Jud Süss film vetítését, kötött egy szerződést, hogy le fogják vetíteni a Jud Süss filmet, és a mi székházunkban. Mert van egy cégünk, amelyik üzemelteti a székházat. És aznap, amikor Németországból felhívott az egyik elnökségi tagunk, hogy mit olvasott az interneten, hogy mi fogjuk a Jud Süss filmet vetíteni, vagy nálunk fogják vetíteni, én utánaérdeklődtem, behívtam az ügyvezetőt, megkérdeztem, hogy ez igaz-e, azt mondta, hogy igen, és én azonnal kirúgtam, hiszen mindennek van határa. Annál is inkább, mert ő már korábban kapott egy figyelmeztetést, mert három vagy két évvel azelőtt behozta a székházunkba Klu Klux Klan-os David Duke-ot egy filmbemutatóra, és abból olyan súlyos érdeksérelem érte a Magyarok Világszövetségét, hogy azóta is antiszemitáznak minket. És ez a legfőbb bizonyítéka az antiszemitizmusunknak, hogy nálunk járt David Duke.
- Na, erre jött még a Jud Süss, ami egy antiszemita film.
- Ezt az ügyvezetőt akkor, miután az első ballépése volt, egy utolsó figyelmeztetésben részesítettem, és ezek után a nyakunkra hozta a Jud Süsst. És én az elbocsátó levelemben még súlyosbító körülményként meg is említettem, hogy a David Duke-eset után, amikor megkapta az utolsó figyelmeztetést, most azonnali rendkívüli felmondással elbocsájtom. Most kérem szépen, két és fél éve zajlik a per, mert ő egy munkaügyi pert indított, és mondta, hogy így meg úgy. Azzal védekezett leginkább, hogy ő nem kellett volna hogy tudja, nem is tudta, hogy a Jud Süss egy politikailag több mint problémás film, holott ő nem egy ártatlan ember volt, mert német nyelvterületen nőtt fel, Svájcban. Ezért azt hiszem, beszélt németül, és így lett ide ügyvezetőként alkalmazva. Azt megelőzően a világszövetség elnökségének póttagja volt, tehát politikailag egy felkészült ember volt. Mert ő arra hivatkozott, hogy ő egy egyszerű mérnök, és honnan tudhatta volna.
- Ez hagyján, de ezek szerint a Munkaügyi Bíróság sem tudta.
- Hát a Munkaügyi Bíróság hogy nem tudta? Bocsásson meg, esetleg úgy, hogy nem akarta tudni. Meg ezt a Munkaügyi Bíróságnak talán nem kell tudnia. De ha a Magyarok Világszövetsége kötelékében álló ügyvezető nem tudja, hogy a Jud Süss film politikailag exponált film, akkor azért kell mennie, ha pedig tudja és mégis befogadja, akkor azért kell mennie. Tehát nincs mit keresnie nálunk, mennie kell.
- Így van. Fellebbeznek az elsőfokú ítélet ellen?
- Persze hogy fellebbezünk. Hogyne föllebbeznénk, képzeljék el, hogy négymillió forintot fizetünk ki ennek az embernek, aki ilyen kárt okoz nekünk. Nem is értem, hogy a magyar bíróság ezt hogy képzeli el?
- Akkor már ketten vagyunk.
- Vagy úgy kell felfogjam, hogy abba a támadássorozatba, ami a világszövetség ellen zajlik, hogy naponta megbüntetik, a saját székházunk előtt parkoló gépkocsira naponta kiteszik a 10-15 ezer forintos büntetést, meg nem telik el nap úgy, hogy ügyészség, rendőrség, bíróság által valamilyen zaklatás ne érjen minket, lehet, hogy ebbe illeszkedik bele ez a justizmord. Én egyértelműen justizmordnak nevezem ezt a bírói ítéletet, de reméljük, hogy a fellebbviteli bíróság azért józanabbul viszonyul mindehhez.
