Ördögük van – a New York Times vezércikke
- Részletek
- Napi apró
- 2010. április 07. szerda, 05:04
- Galamus-csoport
Húsvéti számában (2010. április 4.) a The New York Times vezércikkben foglalkozik a katolikus egyházat megrázó botránysorozattal és hitelességi válsággal. Maureen Dowd, a cikk szerzője rögtön a bevezetőben tisztázza az alapállását: „Nem az ördög késztetett erre az írásra – mondja –, hanem a tények.”
„Gabriele Amorth atya, a Szentszék fő ördögűzője jelentette ki Rómában, hogy a Times Benedek pápával foglalkozó anyagát, mely kételyeit fogalmazta meg azzal kapcsolatban, hogy a pápa vajon megfelelő szigorral járt-e el a pedofil papokkal szemben, ’az Ördög inspirálta’.” Az ok: „’Mivel ő csodálatos pápa és II. János Pál méltó utóda, világos, hogy az Ördög fogást keres rajta’.” „Az ördögűző azt is mondta, hogy az abúzus-botrány megmutatta, hogy a Sátán papokat is használ az egyház elpusztítására, ’ezért hát ne csodálkozzunk, ha a papok is … kísértésbe esnek. Ők szintén ebben a világban élnek és elbukhatnak a világi emberekhez hasonlóan’.”
A cikk szerzője szerint a „kísértés” enyhe kifejezés a nemi erőszak és a gyerekek molesztálásának megnevezésére. Azt írja: „Ennek az egyháznak nagyobb szüksége van szexorcistára, mint exorcistára.” Úgy látja, „az egyetlen dolog, ami a katolikusok és Isten közé férkőzik, az a magát védő egyházi hierarchia, amely nem képes teljes mértékben elismerni és orvosolni azt a kárt, melyet világszerte ő okozott.”
A megváltás húsvéti öröme sem lehetett felhőtlen olyan körülmények között, írja Maureen Dowd, „amikor a vatikáni nagypénteki szertartás inkább a pápa védelmével foglalkozott, ahelyett, hogy az egyház bűneinek megbánásával törődött volna. Raniero Cantalamessa atya, a pápai háztartás papja azt mondta a Szent Péter Bazilikában összegyűlt hívek, köztük a pápa előtt, hogy a zsidókra gondol a mostani Húsvét idején, mert ’ők tapasztalatból tudják, milyen a kollektív erőszak áldozatának lenni és emiatt hamar felismerik az újból felbukkanó szimptómákat’.” De a szónok itt „nem a gyerekeket molesztáló katolikus papok – a Vatikán bűnös nemtörődömsége által lehetővé tett - globális járványának kollektív erőszakára és újból felbukkanó szimptómáira utalt”, hanem áldozatokra, katolikus hívekre, újságírókra, akik az egyházat akarják szembesíteni a saját bűneivel.
És ez volt az a pont, ahol Cantalamessa atya egy névtelen zsidó barátja leveléből idézett: „’Felháborodással követem az egyház, a pápa és az egész világ hívei elleni erőszakos és összehangolt támadásokat. A sztereotípiák használata, a személyes felelősség és bűn kollektív bűnné változtatása az antiszemitizmus szégyenletesebb aspektusaira emlékeztet.’ Ismerve az egyház antiszemitizmusának hosszú történetét – folytatja Dowd –, Leon Wieseltier, a New Republic irodalmi szerkesztője, zsidó tudós megjegyezte: ’Miért akarja a katolikus egyház úgy védeni magát, hogy olyan szörnyűségekre utal, amelyekben szintén részes volt?’ A zsidókkal való ez a fajta sajátos együttérzés már csak azért is érdekes, mert az olasz La Repubblica szerint ’bizonyos katolikus körök’ azt gyanítják, hogy ’egy New York-i zsidó lobbi’ felelős a pápa elleni vádakért.”
Cantalamessa atya éppen akkor adott kifejezést a Vatikánon belüli önsajnálatnak, amikor még több tényleges áldozat lép nyilvánosság elé. „Híradások szerint a német katolikus egyház által az áldozatok számára felállított telefonos forródrót valósággal lebénult, amikor az első napon több mint 4000-en jelentkeztek azzal, hogy panaszt tegyenek.”
„Itt van tehát egyfelől a pápa képtelensége arra, hogy bármiféle alapos, adekvát és őszinte megnyilvánulást tanúsítson a botránnyal és azzal kapcsolatban, hogy ő milyen szerepet játszott benne, beleértve azt is, hogy elfogadta annak a wisconsini papnak a kérvényét, aki 200 siket kisgyereket molesztált, amelyben a pap azt kérte, hogy ne taszítsák ki a papi rendből gyengesége miatt, megóvandó papi ’méltóságát’. És itt van a kritika burkolt elhárítása, mondván, hogy az ’jelentéktelek locsogás’.”
A cikkíró véleménye szerint a vezetők válságok idején próbáltatnak ki, akkor mutatkozik meg, hogy „vajon legrosszabb ösztöneiknek adnak-e teret, vagy angyalaikat hívják segítségül.” Ezért a hét hőse Maureen Dowd szerint az ír Diarmuid Martin érsek, Dublin püspöke, ugyanis az elmúlt három évtizedben négy érsek is csak a vállát vonogatta a pedofil-esetek miatt, ő azonban kimondta az igazságot, méghozzá a nagyheti szentmisén. „’Nem lehet megkerülni a múlttal való szembenézést.” „Ez egy nehéz év volt. Láthatjuk, milyen károkat okoz a becsület és hitelesség kudarca Krisztus testének. Szégyenletes bűnök történtek Krisztus egyházán belül. És a válasz reménytelenül alkalmatlan volt’.”
Ámen – zárja az írást Maureen Dowd.
(Galamus-csoport)
