Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. március 2.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2011. március 04. péntek, 04:58; Megbeszéljük

4. oldal / 4

Bariska János, az Egészségügyi és Szociális Területek Munkavállalói Szakszervezetének elnöke

Bolgár György: - Anélkül, hogy sokat tudnék az Ön szakszervezetéről, annyit mindenesetre már az elején meg kell jegyeznem, hogy nem hallok Önökről. Úgyhogy ha megtenné, mutassa be ezt a szakszervezetet. Mekkora ez, kik a tagjai és hogyan lehet összehasonlítani az ismertebb EDDSZ-el, amelyet ugye Cser Ágnes neve fémjelez?

- Hát nem véletlen, hogy nem hallott még a szakszervezetünkről, mert január 12-én vált véglegessé, hogy a Fővárosi Bíróság nyilvántartásba vette az új szakszervezetet. Ebből adódóan a szakszervezet taglétszáma sem hasonlítható össze gyakorlatilag a működő egyéb egészségügyi szakszervezetekkel, mert ennek kiépítése most van folyamatban.

- Akkor miért tartották szükségesnek, hogy legyen egy ilyen szakszervezet? Monopolhelyzetbe került az EDDSZ?

- Az EDDSZ nem kerül monopolhelyzetbe, az EDDSZ, a mi véleményünk szerint, nem képviseli az egészségügyi ágazat tagságát olyan formában, ahogy azt kellene. Mi azért vállalkoztunk egy új szakszervezet létrehozására, hogy a jelenleg eléggé zűrzavaros egészségügyi helyzetet figyelembe véve megfelelő támaszt és legfőképpen most megfelelő felvilágosítást adhassunk az egészségügy területén lévő dolgozóknak. Mert hiszen az a helyzet, hogy ezekben az igencsak zegzugos, az egészségügyet érintő változásokban kiismerni is nagyon nehéz az embernek magát. Ebből adódóan az egészségügyi dolgozók, amire most várnak, mert pénzre ugyan várhatnak, azt egyhamar nem fognak kapni, legalább azt megkapják, hogy felvilágosítsuk őket a lehető legjobban.

- Kik azok, akik fel fogják világosítani az egészségügyben dolgozókat? Szóval kik azok, akik megalapították ezt az új szakszervezetet?

- Mi gyakorlatilag az EDDSZ-ből váltunk ki, egy budapesti kórháznak a volt alapszervezete alkotja jelenleg tulajdonképpen a magját ennek az új szervezetnek. De az a tervünk, hogy rövid időn belül a budapesti kórházakban működő egészségügyi érdekvédelmi szervezeteket megpróbáljuk rábírni, hogy válasszanak bennünket.

- Ezek szerint ez az új szakszervezet az EDDSZ-ből jött létre. Akkor meg tudja mondani, hogy hogyan működött az EDDSZ az elmúlt hónapokban? Tudniillik Cser Ágnesről sokat lehetett hallani az elmúlt nyolc évben. Tulajdonképpen alig múlt el olyan hét, hogy meg ne szólalt volna, hogy miért van csődben és katasztrófahelyzetben az egészségügy. Az elmúlt nyolc hónapban viszont nem lehet az EDDSZ hangját hallani. Ez magyarázza az Önök kiválását?

- Ez is magyarázza a kiválásunkat, mert az, hogy nem hallani gyakorlatilag most az EDDSZ-ről, annak tulajdonképpen egyetlen oka van. Mi, akik kiléptünk a régi szerveződésből, úgy gondoljuk, hogy az EDDSZ ma gyakorlatilag nem képviseli a dolgozókat megfelelően.

- Például abban a kórházban, ahol Ön dolgozik, az emberek elmentek a szakszervezethez és kértek segítséget, támogatást, fellépést, hogy képviseljék őket vagy nyilvánítsanak véleményt? Szóval hogyan működött a szakszervezet?

- Gyakorlatilag a mi kórházunkban a szakszervezet mindenkor megfelelően működött, ha szabad ezt a kifejezést használni.

- Házon belül megfelelően működött? Erre gondol?

- Ezen belül én azt nem értem, hogy rendkívül korrekt volt és korrekt most is a kapcsolat a szakszervezet és az intézet vezetése között. Itt az új szerveződés kialakulását nem az indokolta vagy indukálta, hogy házon belül valami probléma lehet. Mi azt érzékeltük, amit maga az előbb mondott, hogy gyakorlatilag hosszabb ideje az EDDSZ meg sem szólal. És ezt mi úgy értelmezzük, hogy a régi, idézőjelben mondom, szerveződés gyakorlatilag nem akar szembe menni a kormánnyal, különösen most, amikor fél évre az Európai Unió vezetését végzi a kormány. És mi ezt nem tartjuk helyes megoldásnak. Az érdekképviselet azért nem szünetelhet, mert az Európai Uniót képviseli Magyarország. És mi úgy érezzük, hogy az EDDSZ vezetése most tulajdonképpen nem akar konfrontálódni a kormánnyal, illetőleg a mostani szakmai vezetéssel. Holott egy csomó olyan intézkedés került napvilágra az utóbbi hónapokban, amelyek ugyancsak arra sarkallhatnák az EDDSZ vezetőit, hogy kiálljanak a dolgozók érdekében. Ehelyett, ahogy maga mondta, nagy a hallgatás, olyan valójában a helyzet, mintha nem is volna érdekvédelme, érdekképviselete az egészségügyi ágazatnak.

- A szakszervezeten belül próbáltak a vezetéshez eljutni vagy Cser Ágneshez személyesen eljutni, hogy ez így nem lesz jó, és változtatni kéne a szakszervezeti munkában vagy a megnyilvánulásokban? Tehát próbálták szakszervezeten belüli nyomásgyakorlással érvényesíteni a saját véleményüket?

- Nézze, pontosan egy évvel ezelőtt, 2010. februárjában volt a legutóbbi kongresszusunk. Ott gyakorlatilag mi budapestiek mindenképpen a váltás mellett szerettünk volna állást foglalni. Az EDDSZ elnöki posztjáért két jelölt is benyújtotta az indulási szándékát, és gyakorlatilag odáig se jutott el az ügy, hogy a két jelölt a szavazólistára felkerülhetett volna. Ugyanis az EDDSZ vezetői a jelölő bizottságot olyan feltételek kiírására kényszerítették, az elnökjelölt-választás ügyében, hogy azt az a két jelölt, aki merte volna vállalni Cser Ágnessel szemben az elnökjelöltségért folyó versenyt, meg se jelenhetett, mert gyakorlatilag egyik jelölt sem jutott el odáig, hogy nyílt szavazásra kerülhetett volna sor. Mint mondtam, nem került rá a jelölt listára. Ami egy évvel ezelőtt történt a kongresszuson, azt én annak idején egy nyílt levél formájában tizenöt oldalon foglaltam össze, leírva mindazokat a szerintem áldemokratikus döntéseket, amelyeket ott meghoztak. A változás tehát csak annyi volt, idézőjelben mondom a változást, hogy a régi elnököt újra választották olyan formában, hogy nem is volt versenytársa.

- Igen. Na most a fura helyzet az, olvasom az egyik tudósításban, hogy Szócska Miklós egészségügyi államtitkár tegnap a Semmelweis egyetem nagytermében egy fórumon beszélt orvosok, egészségügyi dolgozók előtt, és kijelentette, hogy óriási nagy gáz van. Csak a ködöt szurkáljuk és teljesen jogosan küldenek el engem – bocsánat, de ő mondta így – az anyámba. Ehhez képest mindezt a szakszervezettől meg a szakszervezeti vezetőktől kellene vagy kellett volna hallanunk, és nem hallunk semmit. Hogy lehet, hogy tulajdonképpen csak mostanra érett meg az az elhatározás, hogy egyáltalán egy másik szakszervezeti tömörülés jöjjön létre, és hogy lehet, hogy a szakszervezeti tagok nem adnak hangot a saját elégedetlenségüknek, akár úgy, hogy a vezetőjüket kényszerítik megnyilvánulásra, akár úgy, hogy tömegesen csatlakoznak az Ön szervezetéhez?

- Nézze, erre a válasz nagyon egyszerű. 2009-ben Cser Ágnes az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetét kiléptette, megszavaztatta az arra jogosultakat arra, hogy lépjenek ki a szakszervezetek együttműködési fórumából, és átléptette a Ligába.

- De hát még a Liga vezetője is kinyitja a száját és elég keményen kezdte bírálni a kormányt.

- Nézze, a budapesti szervezetek ezért 2009 szeptembere óta azon dolgoztak, meg azon dolgoznak most is, hogy mi, mármint a budapesti harminckét alapszervezet, lépjünk ki az EDDSZ-ből, mert nekünk a Liga nem az az országos szövetség, amelyre mi úgy tekintenénk, hogy a mi gondjainkat képviselni tudná. Sajnos az átlépés másfél év, ami azóta eltelt, elég sok gonddal és elég sok problémával járt. És a mi kórházunk tagsága úgy döntött ez év májusában, hogy ezért létrehoz egy új alapszervezetet, illetőleg egy új országos szervezetet. Mert a mi szakszervezetünk egy országos szervezet, amely lehetőséget ad az ország bármely területén lévő alapszervezetek csatlakozására. De meg kell mondjam, hogy ez a bírósági nyilvántartásba vétel és az egyéb gondok odáig húzódtak, hogy ennek hivatalossá válása, mint korábban említettem, csak most január 12-én történik meg.

- Értem. Tehát májustól januárig tartott. És most elkezdték a szervezést?

- Elkezdtük a szervezést, a tegnapi napon gyakorlatilag a szakszervezetek együttműködési fórumának az illetékes szervezete befogadott bennünket, a csatlakozási szándékunkat megszavazta a szövetségi tanács. Tehát tegnap óta sikerült visszajutnunk abba az országos szövetségbe, ahova mi szerettünk volna egyébként is visszakerülni. Most a szervezésnek az az állomása következik, hogy minél több embert szeretnénk a mi szakszervezetünk számára megnyerni. Ez nem kis feladat, meg kell mondjam, mert ebben a helyzetben, ami most van, a szervezet építése minimum két lépésből áll. A régi szervezetből ki kell léptetni az embereket és az újba beléptetni. Elképzelheti, hogy ebben a helyzetben milyen kockázatos lépés ez, mert gyakorlatilag kilépni könnyen kilépnek az emberek egy régi alapszervezetből, de egy újba belépni, azt nem garantálja senki, hogy meg fogják tenni. A mi kórházunkban gyakorlatilag, amikor én személyesen minden tagnak elmagyaráztam, hogy miről van szó, egyetértettek a kilépéssel, illetőleg az új szervezetbe való átlépéssel. Nálunk szerencsésen zárult ez a dolog, mert nálunk az alapszervezet korábbi létszámához képest még több tag lépett be az új szervezetbe.

- Melyik kórház ez?

- Az Országos Reumatológiai és Fizikoterápiás Intézet. De a célunk most természetesen az, mint mondtam korábban, hogy a budapesti kórházak közül minél többet megnyerjünk ennek az ügynek. Meg kell mondjam, hogy ezzel kapcsolatban már hat nagy kórház kifejezte az átlépési szándékát, ott is megindultak az ezzel kapcsolatos lépések. Csak ez nem olyan egyszerű dolog, hogy egyik nap itt vagyok, másik nap odamegyek. Ez egy szervezetépítés, ez türelmet, energiát igényel. Ugyanakkor figyelemmel kell lenni természetesen arra is, hogy az emberek képviselete, az egészségügyi dolgozók képviselete gyakorlatilag egyetlen pillanatnyi szünetet sem enged meg. Úgyhogy itt tulajdonképpen két dolognak kell megfelelni, egyrészt a szervezetépítésnek, másrészt pedig annak, hogy minél szélesebb körben tudjuk képviselni a dolgozóinkat. Úgyhogy az, hogy nekünk nincs még tulajdonképpen ilyen vonatkozásban hírünk, érthető. Azt gondolom, hogy ezzel mi nem fogunk sietni, mert ennek a felépítése időt vesz igénybe. De ugyanakkor látjuk és igazolva látjuk annak az indokoltságát, hogy egy országos szervezetet szeretnénk létrehozni éppen amiatt, amit maga is – ha szabad így mondanom – kívülállóként ítélt meg, hogy gyakorlatilag az EDDSZ meg sem nyilvánul olyan kérdésekben, amelyek naponta érik a dolgozókat.

- Igen. Lehet, hogy az egészségügyi dolgozók azért fogják majd siettetni ennek a szervezetnek a terebélyesedését.

- Nagyon remélem.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!