Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. március 1.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. március 03. csütörtök, 04:42
- Megbeszéljük
Bolgár György: - A most ismertetett Széll Kálmán Terv szerint tizenöt évre szállítanák le tizennyolcról a tankötelezettség felső határát. Állítólag néhány héttel ezelőtt még arról volt szó, hogy tizennyolcról tizenhétre vinnék le, de hát úgy látszik, minden héten egy évvel lejjebb megyünk. A kérdés, hogy mennyire jó, mennyire racionális, mennyire értelmes, előremutató lépés ez vagy mik az előnyei és mik a hátrányai?
Trencsényi László: - Nézze, meg kell mondanom, szerencse, hogy ülök, mert ezt a hírt most Öntől hallom először, és szó benn akad, ahogy azt mondani szokták. De hát hiszek annyira magának, hogy ez ma így elhangzott. Ez őrület a köbön, egyszerűen megmagyarázni sem tudom racionálisan, a fülkeforradalmárok saját logikájából nem értem, hogy ennyire az volna az érdekük, hogy buta társadalmat reprodukáljanak? De ez ellentmond minden eddigi deklarációjuknak.
- Mindig azt mondták, hogy az oktatás az első számú prioritás.
- Így van.
- Arra kell a legtöbbet fordítani.
- És minőségi oktatás kell. És el tudom képzelni, hogy munkahelyteremtés szempontjából, ha az egymillió nyolcadik osztályt sem végzett népesség áll elő itt a Kárpát-medencében, akkor azzal mehetünk vissza a Volga-Káma őshazába.
- Ebben a dolgozatban azzal érvelnek, hogy nem jó vagy nem egészséges az arány a középfokú oktatásban a gimnáziumok, szakközépiskolák és szakiskolák között, tehát lehetőséget kell teremteni azoknak, akik nem akarnak tovább tanulni, hogy a kétkezi szakmákban találják meg a helyüket. És ezért ne kelljen tanulniuk tizennyolc éves korig, hanem mehessenek dolgozni akár tizenöt éves korukban is.
- Jó. Ugye ez a magyarázata a tizenhét évnek, mert elvileg akkor három év alatt tanoncképzésben szobafestőt, vécészerelőt talán elő lehet állítani, de én ebben is kételkedem az internet és a globalizáció világában, mert szerintem egy metrótakarítónak is világnyelven kell tudni beszélnie, hiszen Budapesten nincs annyi metró, ahány iskolázatlan metrótakarítót el lehetne helyezni foglalkoztatni, tehát ők valahol nyilván az európai nagyvárosokban takarítanának metrót. Vagyis őket is meg kell tanítani franciául vagy angolul, erre az általános iskola, de mondom, a hároméves tanoncképzés sem alkalmas. A világtrend az érettségit adó teljes középiskolázottság a népesség nyolcvan százalékában, és még a Fidesz felsőoktatási politikájában is az szerepelt, hogy a népesség ötven százalékát felsőfokú diplomához kell juttatni. Ezt még egy kicsit sokallotta is a liberális kormányzat. De ehhez képest ez egyszerűen észbontó.
- De láttam én egy összeállítást, amely szerint vannak fejlett európai országok, például Ausztria és Svájc, ahol szintén tizenöt éves kor a tankötelezettség felső határa. De Szlovéniában és Csehországban is. Tizennyolc éves határt pedig Magyarországon kívül csak németek, hollandok és belgák határoznak meg.
- Igen. Mondhatnám azt, hogy az emlegetett országokban az életen át tartó tanulásnak az Európai Unióban meghirdetett eszméje gazdagabb és élőbb. Ezzel szemben én azt az adatot tudom állítani, hogy az úgynevezett felnőtt oktatásban a világ legutolsó országai közé tartozunk a felnőtt oktatásban résztvevők arányait illetően. Tehát az a népesség, amelyik így most ki fog maradni funkcionális analfabétaként az általános iskolából, az elveszett ember a társadalom számára.
- Mert nincs Magyarországon az a feltételrendszer, nincs az a közgondolkodás, nincs az a mechanizmus, amelyik őket visszahozná, nem tizenhét éves korban, de esetleg húszéves korban vagy huszonöt vagy negyvenöt éves korban valamilyen tanulmányba.
- Ezt én nem Széll Kálmán Törvénynek, hanem Taigetosz-törvénynek nevezném, mert még sejteni vélek mögötte egy szalonrasszizmust is. Nincs kimondva, de hát kik azok a gyerekek, akik nem tanulnak tovább, ha ez ügyben nincs tankötelezettség, az általános iskola elvégzése után? Ezek bizony az észak-magyarországi vagy a dél-baranyai rabszolgasorban élő cigány gyerekek. Hát ezt akarják?
- Mit lehet megspórolni ezzel? Ha mondjuk így alakítanák át a közoktatást, be lehetne zárni iskolákat?
- Iskolákat be lehet zárni, csak az iskolabezárás nagyon költséges dolog.
- De hát ha bezárnak iskolákat, akkor el lehet bocsátani pedagógusokat, és kevesebb ember látja el a kevesebb diákkal járó kevesebb feladatot.
- Jó és akkor ugyanezeket a pedagógusokat majd a gyermekvédelemben kell újra foglalkoztatni, noha erre nincsenek is kiképezve. Tehát akkor az értelmiség képzésének átcsoportosítása jelenik meg mint költségigényes szükséglet.
- Próbálom én megfogni ennek az intézkedésnek, amely talán nem lesz törvény, de egyelőre tervnek terv, az esetleges pozitív oldalát, de ezek szerint Önt semmilyen módon nem tudom arra rávenni, hogy lásson benne valami pozitívat.
- Nem. Egyszerűen a logikáját nem értem. Egyre tudok gondolni, az rettenetes, ha ez igaz, hogy az ezer sebből vérző pedagógustársadalmat akarja megszabadítani azoktól a pedagógiai gondoktól szavazatnyerés érdekében, akik ma panaszkodnak, hogy ezekkel az iskolázásban nehezen haladó gyerekekkel és szüleikkel nehezen bírnak. De nem hiszem, hogy ez a néhány tízezer szavazat ezt megérné.
- De ugye nyilvánvalóan erre a problémára, hogy mit csináljanak azokkal a mondjuk tizennégy, tizennyolc évesekkel, akik nem nagyon akarnak tanulni, nem is szocializálódtak megfelelően erre és nehéz velük, meg nehéz őket az esetleg jobban haladó társaikkal együtt motiválni a tanulásra és a fejlődésre, szóval ezeknek a gyerekeknek a megtartására és képzésére külön energiát, külön pénzt, külön pedagógusokat kellene alkalmazni. Nem ez volna a megoldás?
- Én erre azt mondom, ha már összecsomagoljuk a problémákat, hogy erre olyan pedagógusokat kell alkalmazni, akiket szintén a megszüntetendőfélben lévő bolognai típusú pedagógusképzésben képzünk, például én is. Azért nem hallottam a híreket, mert éppen pedagógust képeztem a munkahelyemen, ahol ebben a bolognai típusú pedagógusképzésben ezekre a pedagógiai kihívásokra képezzük mi a tanárjelölteket. Ugye erre mondja az az értelmiségi társaság, amelyik a kormány körül szaladgál mostanában, hogy elég, ha a fizikát tudja a fizikatanár, nem gyerekül kell érteni. Erre mondom én, hogy gyerekül kell érteni és ehhez képest másodlagos, hogy a fizikát is tudni kell.
- Sőt, adott esetben a fizikát az irodalommal is össze lehet kapcsolni, meg a biológiával is.
- Hogyne.
- Hiszen az élet összefügg.
- Erre megint van egy varázsszó – de ez az új kormányzat szótárában ugye az ördög műve –, amit kompetencia-fejlesztésnek nevezünk és aminek szintén Európa szerte kiterjedt szakmai hitele van. És ebben az irányban meg is indultunk. Amikor a kollégája utoljára Pisa-ügyben kérdezett, akkor én vállaltam azt, hogy éppen a kompetencia-fejlesztő programok segítették azt, hogy a szövegértésben a magyar eredmények jobbak lettek. És kifejezetten készült az előző minisztérium megrendelésére olyan tanterv, amelyik ezeknek a gyerekeknek, akik nehezen haladnak a középosztályi „fehér ember” kánonjának megtanulásával – ne adj Isten, ha már olvasnak, Harry Pottert szívesebben olvasnak, mint János vitézt, számomra ettől nem dől össze a világ – amely tanterv használja a szakképzésben az úgynevezett kompetencia-fejlesztő szakiskolai tantervet, amelyik erre a kihívásra eredményes és jó választ adott. Ez most megy a szemétkosárba, mert nem ők találták ki.
- De lehet, hogy a következő Pisa-felmérésen még jobban fogunk szerepelni, mert ezek a bizonyos problematikus tizenöt évesek már nem fognak szerepelni abban a felmérésben.
- Igen ám, csak a Pisa-mérés nem az iskolásokat, hanem a korosztályt méri. Nehezebb lesz megtalálni azokat a kilencedikes tizenöt éveseket, akiket nem találnak meg majd az iskolákban.
- De azért bele kell venni őket a felmérésbe?
- Igen, a Pisa-vizsgálat a korosztályt és nem az iskolafokot méri.
- Akkor még rosszabb lesz az eredmény ezek szerint. Mert még iskolába se járnak, hogy fogják akkor megoldani ezeket a feladatokat?
- Így van.
- Akkor mit fog tenni például egy olyan társaság, mint amelynek Ön az ügyvezető elnöke, a Magyar Pedagógiai Társaság, és mit tesznek a szakmai szervezetek? Mit tesznek vagy mit tehetnek szakszervezetek, más egyéb, az oktatásban tevékenykedő véleményt nyilvánító szakmai egyesülések, hogy ebből ne legyen semmi?
- Amit a civil szakmai szervezetek eszközrendszerével tenni lehet, azt mi mindet megtesszük. Az Országos Köznevelési Tanács egyébként nincs egy hete, hogy a közoktatási törvény tervezetét vitatta, nagyon élesen és nagyon kritikusan – majd jegyzőkönyvben az interneten megjelenik –, ott erről szó sem volt. Tehát majd lehet, hogy az is egyéni képviselői indítványként fog megjelenni, és észre sem vesszük, hogy átcsúszott. De most köszönöm, hogy felhívta rá a figyelmemet, mert megtaláljuk a módját, hogy ezt a szakmai és nem szakmai nyilvánosság előtt nemcsak a pedagógus szervezetek, hanem a gyermekérdekű szervezetek bevonásával intézzük. Hiszen ez ellentmond szerintem – meg kell ezt jogászokkal is tárgyalni, de – a gyermekek jogairól szóló egyezménynek is, amelyik ugye a tanuláshoz való jogot elsők között deklarálta a világon. De hát lehet, hogy nem.
- Most egy kicsit megkurtítjuk ezt a jogot.
- Most ezzel is, igen. És fel vagyok háborodva Bálint Györgyhöz méltóan, és fogom tenni a dolgomat.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő
